167216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-(4-fenoxifenil)- 1,3,5-triazinszármazékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

167216 10 kukoricasikér búzaliszt halliszt tápiókaliszt zöld lucernaliszt aprított búzacsíra szójaolaj húscsontliszt savópor szénsavas takarmánymész foszforsavas takarmánymész melasz sörélesztő l-[3,5-diklór-4-(2'-klór-4'-nitrofenoxi)-fenil]-3-metil-l,3,5-triazin-2,4,6--(lH,3H,5H)-trion 5,000% .5,000% 3,000% 3,000% 3,000% 2,000% 2,000% 1,600% 1,500% 1,400% 1,000% 1,000% 0,500% •o,oio% A fenti takarmánykeverék a kurativ és a megelőző kezelésre egyaránt alkalmas. Egyes alanyok kezelése esetén a hatóanyagot vagy önmagában, vagy gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal kombinálva adhatjuk be. Különböző közömbös hordozóanyagokkal készített alkalmazási készítményként tabletták, drazsék, vizes szuszpenziók, injektálható oldatok, elixírek, szörpök stb. jöhetnek szóba. Hordozóanyagként szilárd halmazállapotú hordozó- vagy töltőanyagokat, steril vizes közeget vagy nemtoxikus szerves oldószereket használhatunk. Az orális adagolásra készített tablettákat stb. természetesen ízesíthetjük. A gyógyászatilag hatásos vegyület koncentrációja célszerűen 0,5—90 súly% közé esik, hogy különböző adagolási mennyiségeket állíthassunk be. Orális alkalmazás esetén a tabletták adalékanyagokat, így nátriumcitrátot, kalciumkarbonátot és dikalciumfoszfátot, továbbá keményítőt, előnyösen burgonyakeményítőt, valamint kötőanyagokat, például polivinilpirrolidint, zselatint stb. tartalmazhatnak. A tablettázásnál csúsztatóanyagokat, így magnéziumsztearátot, nátriumlauril-szulfátot vagy talkumot alkalmazhatunk. Orális adagolásra készített vizes szuszpenziók és/vagy elixírek esetén a hatóanyagot ízesítő anyagokkal, színesítő anyagokkal, emulgeátorokkal és/vagy oldószerekkel, így vízzel, etanollal, propilénglikollal, glicerinnel és egyéb ilyenfajta vegyületekkel vagy azok kombinációival alkalmazhatjuk. Parenterális úton alkalmazható készítmények esetén a hatóanyagokat szezámolajban vagy földimogyoróolajban valamint vizes propilénglikolban vagy N,N-dimetilformamidban oldhatjuk. A kapszulák, tabletták, pasztillák, ampullák stb. dózis-egységek alakjában is tartalmazhatják a hatóanyagokat, amikor is minden dózis-egység úgy van méretezve, hogy az aktív komponens egy egyszeri dózisát adja. Az új hatóanyagok a szokásos módon alkalmazhatók, előnyösen a takarmánnyal együtt adagolhatjuk őket. Az emlősöknél fellépő kokcidiózis és a toxoplazmózis kezelésekor azonban a fent említett, orálisan vagy parentálisan adható készítmények alakjában is alkalmazhatjuk őket. A baromfí-kokcidiózis, főleg a tyúk, kacsa, liba, és pulyka-kokcidiózis megelőzésére a gyakorlatban 50—100 ppm mennyiségű, előnyösen 80—100 ppm 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 mennyiségű hatóanyagot keverünk a takarmányba. Ha az állatok jól viselik el a hatóanyagokat, a dózist emelni is lehet. A dózis csökkenthetőségót úgy érjük el, hogy a hatóanyagokat imidazol-4,5--dikarbonsavamiddal, szulfonamidokkal, így például a 2-amino-4,6-dimetil-pirimidin, a 2-amino-kinoxalin, a 2-amino-5-metoxi-pirimidin, vagy a 2-amino-4-metil-pirimidin p-aminobenzol-szulfonamidjaival kombináljuk, mert ezek a vegyületek a találmány szerinti hatóanyagok hatását hatványozzák. Egyedi kezelésnél, így például az emlősöknél fellépő kokcidiózis vagy a toxoplazmózis kezelése esetén hatásos eredmények elérése céljából előnyösnek bizonyult, ha 1 kg testsúlyra számítva napi adagként 5—250 mg hatóanyagot adunk. Néha azonban szükséges, hogy az említett mennyiségektől eltérjünk. Ez a kezelt állat fajtájától, testsúlyától, a készítménnyel szembeni viselkedéstől, az adagolás módjától, a kikészítés módjától,^ az adagolás időpontjától és gyakoriságától függ. így egyes esetekben az említett alsó határmennyisógnél kisebb mennyiséggel érhetünk el eredményt, míg más esetekben a megadott felső határértéket túl kell lépni. Nagyobb mennyiség adagolása esetén célszerű, ha a mennyiséget több egyszeri dózis alakjában az egész napra felosztjuk. A fentiekben megadott dózisok a humán gyógyászatban is alkalmazhatók, a fent leírtak értelemszerűen a humán gyógyászatra is vonatkoznak. A találmány szerinti vegyületek kokcidiózis elleni hatásának igazolásául az alábbi 1. táblázatban néhány (I) általános vegyület hatását tüntettük fel. A baromfikokcidiózis példájaként az Eimeria tenella-t (vakbólkokcidiózis [tyúk)], az emlősöknél fellépő kokcidiózis példájaként Eimeria falciformis-t (egér) választottuk. Az E. falciformis-sal szemben mutatott hatás reprezentatív az emlősöknél fellépő többi kokcidiózis-kórokozó elleni hatásra is, ahogy a 2. táblázatban ezt kimutatjuk. 1. táblázat A találmány szerinti vegyületek hatása a kokcidiózis kórokozóival szemben Előállítási Eimeria Eimeria példa tenella/csibe falciformis/egér száma (ppm) (mg/k) 5. 100 5 10. 100 2,5 15. 100 10 16. 100 5 26. 250 2,5 28. 250 0,5 37. 50 10 47. 25 0,5 50. 100 25 54. 50 5 56. 50 5 58. 250 100 62. 50 25 63. 250 250 5