167204. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-[2-(4-fenil-piperazino)-etil]-indolinok előállítására

1672Ö4 nyomáson hidrogénezzük. A redukciót célszerűen 1—4 atm. nyomású hidrogéngázzal végezzük. A ka­talitikus hidrogénezés szempontjából a hőmérséklet nem döntő jelentőségű, előnyösen azonban 0—50 °C hőmérsékleten, rendszerint szobahőmérsékleten vé­gezzük a reakciót, mert akkor érjük el a legjobb eredményeket. Katalizátorként használhatunk egy­részt alapfém-típusú katalizátort, így nikkel- vagy rézkromitot vagy nemesfém-katalizátort, így finom eloszlású platinát, palládiumot vagy ródiumot. A nemesfém-katalizátort előnyösen valamilyen hordozón, így finom eloszlású alumíniumon, aktív szénen vagy kovaföldön, kereskedelemben hozzá­férhető alakban használjuk. A hidrogénezést addig folytatjuk, míg a kívánt mennyiségű hidrogéngáz elnyelődik, amikoris a hidrogénezés leáll. Oldószer­ként a reakció szempontjából közömbös, vagyis a kiindulási anyaggal, a termékkel és a hidrogénnel a reakció körülményei között nem reagáló vegyü­letet választunk. Különféle oldószereket használha­tunk erre a célra, és közülük a megfelelőt minimális laboratóriumi vizsgálattal választjuk ki a kiindulási anyagként használt indol-vegyületnek megfelelően. A katalitikus redukciót általában vízben, rövidszén­láncú alkanolban, így metanolban vagy etanolban, rövidszénláncú alkoxi-(rövidszénláncú)-alkanolban, így 2-metoxi-etanolban vagy 2-etoxi-etanolban, tetrahidrofuránban, dioxánban vagy dimetilfor­mamidban végezzük. A reakció szempontjából közömbös oldószerhez előnyösen egy erős savat, célszerűen sósavat, hidro­génbromidot, kénsavat, fluorobórsavat vagy más hasonló savat adunk. Ha a reakcióelegyben egy ilyen sav van jelen, feltehetően egyensúly áll be az indol és annak indoleninsoja között, amint azt a ,,C" reakcióvázlaton szemléltetjük. A reakció­vázlaton.B^, R2 , R 3 , R 4 és R 5 jelentése a fenti, X ­az erős sav savmaradéka, így például Cl-, Br _ , S04 vagy BF 4 . A redukció valószínűleg az indoleninsón megy végbe, és amint ez a vegyület indolinná alakul át, a ,,C" reakcióvázlat szerinti egyensúly az indoltól az indolenin felé tolódik el. A találmány szerinti új redukciós eljáráshoz a kémiai redukálószerek egész sora használható. A redukciót végezhetjük ásványi sav és egy aktív fém, így sósav és cink, ón vagy vas keverékével vagy fémpárokkal, így rézzel és cinkkel, ónnal és higany­nyal, alumíniumamalgámmal vagy magnézium­amalgámmal. Előnyösen ón és sósav keverékét használjuk. Ha e kémiai redukciót vizes rendszer­ben végezzük, néhány esetben kívánatos vízzel ele­gyedő szerves oldószert használni, különösen akkor, ha a kiindulási indolvegyület kevéssé oldódik a reakcióelegyben. A vízzel elegyedő oldószer nem befolyásolja a reakciót, sőt inkább fokozza a re­dukció hatásosságát, így például a reagensek érint­kezésének elősegítésével lerövidíti a reakcióidőt. Ilyen oldószerként számos vegyületet használha­tunk, ezek közül megemlítjük a dimetilformamidot, a dimetoxietánt, a metanolt, az etanolt, a dioxánt és a tetrahidrofuránt. A termékeket a szokásos módszerek alkalmazá­sával nyerjük ki a redukció után kapott reakció­elegyből. így például oly módon járunk el, hogy a katalizátort kiszűrjük, és a terméket az oldó­szerrel, így éterrel vagy hexánnal kicsapjuk, vagy az oldatot előnyösen csökkentett nyomáson betö­ményítjük. Adott esetben az említett módszereket kombinálhatjuk. A kémiai redukció után kapott 5 reakcióelegy feldolgozását is bármely ismert módon végezhetjük, így kicsapással, betöményítéssel, oldó­szeres extrakcióval vagy e módszerek kombináció­jával. Az elkülönített terméket az indol-vegyületek tisztítására ismert bármely módon tisztíthatjuk, 10 így átkristályosíthatjuk különféle oldószerekből és oldószerkeverékekből, kromatografálhatjuk vagy ellenáramú megosztásos módszerrel tisztíthatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek fiziológiai hatást fejtenek ki a központi idegrendszerre és nem 15 toxikus dózisokban erős trankvilláns hatást mutat­nak. A trankvilláns hatás kiértékelését célszerűen a spontán motoraktivitás állatokon való csökkené­sének aktofotométeres mérése alapján végezzük. (Az aktofotométer egy fotoelektromos műszer, 20 amellyel a lokomotoros aktivitást lehet kvantita­tívan mérni.) A találmány szerinti eljárással elő­állított hatóanyagok fokozatosan változó dózisait adtuk be egerek egy csoportjának, és megállapítot­tuk az összehasonlító csoporthoz képest jelentős 25 motoraktivitás-csökkenést előidéző dózistarto­mányt. A motoraktivitás csökkenésének a trank­villáns hatás meghatározására való felhasználását az alábbi közlemények ismertetik: W. D. Gray, A. C. Osterberg és C. B. Rauh; Archives Inter-30 nationales et de Therapie, 134, 198. o. (1961) és W. J. Kinnard és C. J. Carr, Journal of Pharma­cology and Experimental Therapeutics, 121, 354. o. (1957). Az alábbi táblázatban felsorolunk néhány talál-35 mány szerinti eljárással előállított vegyületet, és közöljük a vegyületeknek azt a dózisát (MDD50 ) amely a motoraktivitás 50%-os csökkenését idézte elő. 1. táblázat 40 Vegyület MDD50 (mg/kg) 3-[2-(4-fenil-piperazino)-etil]-indolin-45 -dimaleát 13 3-{2-[4-(o-metoxifenil)-piperazino]-etil}­-indolin-trihidroklorid 7 5,6-dimetoxi-2-metil-3-[2-(4-fenil­-piperazino)-etil]-indolin 0,2 50 6,7-dihidro-7{-2- [4-(o-metoxifenil)­-piperazino]-etü}-5H-l,3-dioxolo[4,5-f]­indol-difumarát 1,1 5-metoxi-2-metil-3-[2-(4-fenil-piperazino)­-etil]-indolin 12 55 5-metoxi-2-metil-3-{2- [4-(o-metoxifenil)--piperazino]-etil}-indolin 25 5-metoxi-3-{2-[4-(o-metoxifenil)­-piperazino ]-etil}-2-metil-6-nitro-indolin 19 3-{2-[4-(o-metoxifenil)-piperazino]-60 -etil}-5-nitro-indolin-dihidroklorid 6 5,6-dimetoxi-3-{2-[4-(o-metoxifenil)­-piperazino ]-etil}-indolin-trihidroklorid 9 A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg 65 közelebbről, az oltalmi kör korlátozása nélkül: 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom