167171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimerek degradálhatóvá tételére

MAGTAB NfiPKÖZTARSA! SZABADALMI LEÍRÁS 167171 f Bejelentésnapja:1974.1.14. (SA-2583) Olaszországi elsőbbsége: 1973.1. 15. (19 199 A/73) Közzététel napja: 1975. III. 28. I Megjelent: 1976. VII. 31, Nemzetközi osztályozás: C 08 f 45/68, f Bejelentésnapja:1974.1.14. (SA-2583) Olaszországi elsőbbsége: 1973.1. 15. (19 199 A/73) Közzététel napja: 1975. III. 28. I Megjelent: 1976. VII. 31, C 08 f 47/00 T ORSZÁGOS ALALMANT HIVATAL f Bejelentésnapja:1974.1.14. (SA-2583) Olaszországi elsőbbsége: 1973.1. 15. (19 199 A/73) Közzététel napja: 1975. III. 28. I Megjelent: 1976. VII. 31, Feltalálók: Palladino Nicola, vegyész, Monterotondo, Mazzei Marcello, vegyész, Milano, Marconi Walter, vegyész, San Donato Milanese, Olaszország Tulajdonos: Snam Progetti S.pA., Milano, Olaszország Eljárás polimerek degradálhatóvá tételére 1 A találmány tárgya eljárás polimerek degradál­hatóvá tételére és ezáltal egyúttal eljárás polimerek előállítására. Közelebbről meghatározva a találmány olyan eljárásra irányul, melynek során napfény közvetlen hatására degradálódó termoplasztikus anyagokat állítunk elő. Ismeretes, hogy a légköri és mikrobiológiai behatásokkal szembeni ellenállóképesség a műanya­gok egyik olyan tulajdonsága, amely széleskörű elterjedésüket előidézte, alkalmazásuk különösen a csomagolóiparban terjedt el. Ugyanezen tulajdonság azonban megnöveli a műanyag-hulladékokkal kap­csolatos problémát, ezek az anyagok ugyanis természetes környezetben felhalmozódnak. Az előbb említett hulladék-képződéssel kapcso­latos problémák leküzdésére javasoltak már külön­böző megoldásokat, mint például lényegében in­stabil polimerek alkalmazását, vagy olyan adalék­anyagok használatát, amelyek a leggyakoribb po­limereknél a nap spektrumának ultraibolya sugár­zása útján szelektíven gerjesztett fotodegradációs reakciót hoznak létre. Mezőgazdasági célokra korlátozott mértékű fel­használásra javasolták már például a polibutén-1 és kopolimerjei, valamint a szindiotaktikus polibuta­dién-1,2 és kopolimerjeinek alkalmazását. Másrészről, a csomagolásra használt műanyagok tekintetében, —amelyek ma a legnagyobb mennyi­ségű hulladék forrásának tekinthetők, - a javasolt megoldások az általában használt polimerek ese­tében olyan csoportok kopolimerizációval vagy valamely vegyület adagolásával való bevitelén ala­pulnak, amelyek az ultraibolyához közel eső tar-5 tományban fényérzékenyek, és ha a polimert a napfény közvetlen hatásának tesszük ki, a foto­oxidációs reakció fokozására képesek. A fenti megoldások szerint eddig sztirol vinil­ketonnal és széndioxid kopolimerekkel való együt-10 tes alkalmazását, valamint etilénből és széndioxid­ból álló kopolimerek alkalmazását javasolták. A megfelelő csoportoknak valamely vegyület adagolásával történő bevitelére próbálkoztak már vas dialkiltio-karbamátok, vagy más átmeneti fémek 15 komplexei, gamma-piron származékok, alkil-, alkil­aril- és ariiketonok és egyéb rendszerek alkalma­zásával, amelyek napfény közvetlen behatásakor általában hidrogén elvonószerként hatnak, és alkal­masak a polimer gyorsított fotooxidációjának foko-20 zására. Az ilyen típusú adalékok hátránya azonban, hogy nagy mértékben önbomlóak, továbbá jelentős aktivitáscsökkenést mutatnak, ha az adalékot alki­lezzük, vagy a polimerre oltjuk, a migráció csök­kenésének érdekében. 25 A találmány célkitűzése olyan eljárás kidol­gozása, amellyel a műanyagokkal kapcsolatos hul­ladékképződési probléma csökkenthető. Azt találtuk, hogy az említett hátrányok meg­szüntethetők olyan, olefinesen telítetlen vegyületek 30 alkalmazásával, melyek két vagy több, előnyösen 167171

Next

/
Oldalképek
Tartalom