167128. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új komplex antibiotikum, a violamicin és összetevői előállítására

167128 3 4 A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy aerob körülmények között megfelelő szén- és nitrogénforrásokkal, valamint ásványi sókkal el­látott folyékony tápközegben az IMET JA 6844 sz. Streptomyces violaceus törzset 25-37 C°-on szel­lőztetés és keverés mellett 2-6 napon át tenyészt­jük, a tenyészfolyadékot a micéliumtól elválasztjuk, az antibiotikumot szerves oldószerrel a micéliumból és a tenyészfolyadékból extraháljuk és az extrak­tumból alacsony forráspontú szénhidrogén hozzá­adásával kicsapjuk. A kapott antibiotikumot alkal­mas kromatográfiai eljárásokkal tisztítjuk. E célból az említett kicsapás során kapott nyers terméket valamilyen 1-5 szénatomos alifás alkoholban old­juk és ®LH20 jelzésű Sephadex-szel végzett metanolos gélszűrés útján a biológiailag nem aktív kísérőanyagokat eltávolítjuk. A komplex antibio­tikumot ezután adott esetben az A, Bt és B n violamicin-frakciókra szétválasztjuk. Eluensként me­tanolt alkalmazunk. Az IMET JA 6844 törzs tenyésztése aerob körülmények között történik. A törzs spóraanyagát földdel keverve liofilezéssel szárítjuk, utána alkal­mas agartáptalajokba, majd folyékony, előzőleg sterilizált tápközegbe oltjuk, és a képződő micé­liumot önmagában ismert módon 25 és 37 C közötti, előnyösen 28 C° hőmérsékleten 2-6 na­pon, előnyösen 4 napon át tenyésztjük. A tenyé­szetfolyadék pH értéke a tenyésztés elején 6,2-7,0, a végén 7,5-8,3. A tápközeg szén- és nitrogénforrásokat, valamint szervetlen sókat tartal­maz. Szénforrásként keményítőt, glükózt, glicerint, mannitot, dextrint, szacharózt, szójaolajat és szója­lisztet alkalmazunk. Nitrogénforrásként az említett nitrogéntartalmú szubsztrátumokon kívül száraz élesztő, húspepton és kazein is szóba jöhet. Jó fermentációs eredmények érhetők el ásványi sók hozzáadásával. Az utóbbiak az alkalmazott tápközegtől függően elősegítik a fermentáció le­folyását. Gabona-, szója- vagy hallisztet tartalmazó komplex közegekben előnyösnek bizonyult kal­ciumkarbonát, nátriumfoszfát, illetve káliumfoszfát hozzáadása. A termelő törzset különböző űrtar­talmú edényekben, így lombikokban, üvegfermen­torokban vagy V2A-tankokban fermentálhatjuk. A violamicin pigment-antibiotikumot úgy külö­nítjük el, hogy a tenyészet-szűrletet szerves, vízzel nem vagy csak kevéssé elegyedő oldószerrel, a micéliumot szerves, vízzel elegyedő oldószerrel extraháljuk, az extraktumok feldúsítása után a violamicint vizes fázisba visszük át és a 3,0-9,0, előnyösen 8,2 pH-jú vizes fázisból szerves, vízzel nem elegyedő oldószerrel ismét extraháljuk, majd a feldúsított koncentrátumból petrolétert vagy ben­zint hozzáadva keverés közben kicsapjuk. A csapa­dékot leszűrjük, kloroformban feloldjuk, az oldha­tatlan üledéket szűréssel eltávolítjuk, és az oldatot vízzel kimossuk. A kimosott oldatot újra feldúsít­juk, majd az A frakciót petroléteres kezeléssel kicsapjuk, rövid szénláncú alkoholokban oldjuk, oszlopkromatográfiai úton tisztítjuk, és a biológiai­lag inaktív ágiikon A violamicinonra, valamint a biológiailag aktív A violamicin antibiotikum-komp­lexre bontjuk. A B-frakciót a kloroformos extrak­tum mosóvizéből 6—9 közötti pH-érték mellett butanollal extraháljuk, az extraktumot feldúsítjuk és az elegyet petroléterrel kezelve az antibioti­kumot kicsapjuk, a kapott B frakciót rövid szénláncú alkoholokban oldjuk és kromatográfiai 5 úton B violamicinre és biológiailag inaktív B violamicinon aglikonfrakcióra bontjuk. Az oszlopkromatográfiával végzett szétválasztást A violamicinekre, a B violamicin alkotórészeit képező B! violamicinekre és Bn violamicinekre, 10 valamint az A és B aglikonfrakcióra a nyers termékből kiindulva végezhetjük. Ugy is eljárha­tunk, hogy az A és B antibiotikum-frakciókból indulunk ki. Az eddig antraciklin-antibiotikumok tisztítására használt módszerekkel szemben mindkét 15 esetben az ®LH20 jelzésű Sephadex-szel Phar­macia, Uppsala, Svédország, végzett gélszűrést alkal­mazunk. A nyers terméket, illetve az antibiotikum A és B frakcióját kevés metanolban oldjuk, és a komponenseket ®LH20 Sephadex-szen oszlop-20 kromatográfiával szétválasztjuk. Ha a kiindulási anyagként a nyers antibiotikum-terméket használ­juk, az eluálási sorrend az alábbi: Bt violamicin, Bn violamicin, A violamicin és egy összaglikon­frakció. Ha előállított A frakcióból indulunk ki, 25 először az A violamicin, utána az A violamicin aglikonfrakció eluálódik. Az előtisztított B frakció­ból kiindulva a frakciók Bi violamicin, Bn viola­micin és B violamicin aglikonfrakció sorrendjében keletkeznek. 30 Az A és B violamicinfrakció cukorvegyület-tar­talomban különbözik egymástól, és papírkromatog­ráfiai módszerrel hat különféle komponensre bont­ható. Az A és B violamicin hidrolizátumai azonos 35 aglikonkomponenseket adnak, az egyes komponen­sek mennyisége azonban eltérő. Az A és B violamicin aglikonfrakciók ugyancsak az aglikon­komponensek mennyiségi arányában különböznek egymástól. 40 A hidrolizátumokból nyert aglikonkeverékeket oszlopkromatográfiával szétválasztottuk, és a kapott Aj -A6 , illetve B!-B 6 violamicinon aglikonokat egymással összehasonlítva megállapítottuk, hogy azok antraciklinon-vázú vegyületek. 45 Az A violamicin amorf vörösbarna anyagok komplexuma, amely kloroformban, acetonban és alkoholokban jól, benzolban- kevéssé és éterben, valamint vízben egyáltalán nem oldódik. Az A violamicin indikátortulajdonságokkal bír, savas ol-50 datokban vörös, lúgos oldatokban kék színű. A B violamicin amorf vörösbarna anyagok komplexuma, amely vízben, rövidszénláncú alkoholokban, aceton­ban és kloroformban jól oldódik, benzolban, petroléterben és éterben viszont nem oldódik. A B 55 violamicin szintén indikátortulajdonságokkal rendel­kezik, és savas oldatokban vörös, lúgos oldatokban kék színt mutat. Az indikátortulajdonságok, vala­mint a vörösbarna szín miatt a violamicint pig­mentantibiotikumnak nevezhetjük. Szerkezetét te-60 Mntve a violamicin az antraciklinekhez tartozik. Az antraciklinekhez tartoznak például a daunomi­cin-, pirromicin- és rodomicincsoportbeli antibio­tikumok, melyek alapváza az antrakinon. A violamicinon Ai(Bi), A2 (B 2 ) és A 6 (B 6 ), 65 mint az ismert rodomicinon, illetve izorodomici-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom