167100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés perforált fémtárgyak szelektív aranyozására

MAGTAB KÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEI If Aw 167100 Bejelentés napja: 1973. X. 04. (CA-352) Franciaországi elsőbbsége: 1972. X 24. (72 38 340) Közzététel npjaa: 1975. III. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/28, 5/68 Bejelentés napja: 1973. X. 04. (CA-352) Franciaországi elsőbbsége: 1972. X 24. (72 38 340) Közzététel npjaa: 1975. III. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. 1 ORSZÁGOS ALÄLMÄNY HIVATAL I Bejelentés napja: 1973. X. 04. (CA-352) Franciaországi elsőbbsége: 1972. X 24. (72 38 340) Közzététel npjaa: 1975. III. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. Feltaláló: Lyaudet Pierre gyáros, Lyon, Franciaország Tulajdonos: Société a Responsabilité Limitée dite: Chazelec, Chazelles-Sur-Lyon (Loire), Franciaország ~" Eljárás és berendezés perforált fémtárgyak szelektív aranyozására 1 A találmány tárgya eljárás perforált fémtárgyak szelektív illetve helyi aranyozására különösen pedig integrált áramkörök tartórácsainak előállítására. Több egymás mellé helyezett rácsot ismert módon perforált fémszalag lapos szakaszából szók- 5 tak kiképezni, és a rácsokat a későbbiekben vágással választják szét. Minden egyes rács a kristály vagy félvezető egy-egy villamos bekötésére alkalmas és a rácsokat a kristály vagy a félvezető hordozólapjára rögzítik. A kristályok, illetve a 10 félvezető felerősítésének megkönnyítése céljából a rácsok középső részeinek a felületét aranybevonattal kell ellátni. Aranyozni kell tehát a hordozólapot és a kivezetőnek a vele szomszédos részeit. A bekötéshez használt rácsvégeket ezzel 15 ellentétes módon nem szabad bearanyozni, mert ez az aranyozás megakadályozná a huzalbekötésekhez szükséges forrasztás helyes elvégzését. Röviden tehát megállapíthatjuk, hogy az aranyozás kritikus pontja éppen abban áll, hogy a 20 perforált fémszalagot, amely a fenti rácsozatot alkotja, úgy kell kezelni, hogy csak a rácsok középső szakaszain keletkezzen vékony aranybevonat. Ezen műveletet a továbbiakban „szelektív aranyozásnak" illetve „helyi aranyozásnak" 25 fogjuk nevezni. Ezen művelet ismert módon történő elvégzésénél a perforált fémszalagot lyukakkal ellátott lemezre szokták helyezni, ahol ez a lemez a sablon szerepét töltötte be, majd erre nagy 30 nyomás mellett aranysókat tartalmazó elektrolitét permeteztek, miközben a katódot képező fémszalag és az anódot képező szórófej közé egyenáramot kapcsoltak. A tapasztalatok szerint ennek az ismert eljárásnak több hátrányos tulajdonsága volt: (1)A folyadékpermet nagy sebessége nagy áramsűrűség alkalmazását tette szükségessé, aminek következtében az aranybevonat szemcsézete nagyon durva lett, és azonos hegeszthetőség elérése céljából vastagabb bevonatot kellett kialakítani. (2) Elektrolitként kálium-[diciano-aurát(I)] nagymértékben koncentrált oldatára volt szükség, amely koncentráció értéke körülbelül literenként 24 g arany volt, ezt az elektrolitét speciális úton kellett előállítani, mivel a kereskedelemben kapható elektrolitek, amelyek koncentrációja körülbelül 8 g arany/liter, ennél az eljárásnál nem voltak alkalmazhatók. (3) Az aranysók ezen nagy koncentrációjának a fenntartásához magas hőmérsékletű elektrolitot kellett használni (amelynél a hőmérséklet nagyobb vagy egyenlő volt 75 C°-nál). (4) Az eljárás során nagy volt az aranyveszteség, mivel az alkalmazott permetezési nyomás az aranynak felesleges területekre való behatolását is előidézte, továbbá a darabok kivétele során a koncentrált elektrolitból egy-egy csepp a darabokhoz tapadt.