167100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés perforált fémtárgyak szelektív aranyozására

3 167100 4 (5) A fenti permetezési eljárást alkalmazó ismert gépek kézi működtetésűek voltak és termelékenységük alacsony értékű volt. Célunk a találmánnyal a fenti hátrányok kiküszöbölése, mégpedig olyan automatikusan működtetett berendezés létrehozása révén, amely alkalmas a perforált tárgyak előnyös feltételek mellett elvégzett helyi vagy teljes aranyozására is. A találmány szerinti és a perforált tárgyak aranyozására vonatkozó eljárást az jellemzi, hogy a perforált tárgyat felső folyadék-fúvóka és alsó támasztó fúvóka közé fogjuk, a felső fúvókát a kereskedelemben kapható standard aranysó koncentrációjú (azaz például 8 gramm arany/liter) elektrolitét tartalmazó edény (tank) aljára helyezzük, továbbá a felső fúvókán annak áramlását tetszés szerint megindító, illetve elzáró szervet képezünk ki, majd egyenáramot kapcsolunk a katódot képező tárgy és egy, az aranysókat tartalmazó elektrolittal érintkező anód közé. Az elektrolit így csupán a gravitáció hatására lassan keresztüláramlik a perforált tárgy két szemközti oldalán elhelyezett felső és támasztó fúvóka között. A találmány egy másik jellemzője szerint az arany-elektrolit az aranyat nyolc gram/liter koncentrációban tartalmazó kálium-[diciano-aurát(I)]-ot tartalmaz, vagyis az elektrolitban a diciano-komplex koncentrációja körülbelül 12 g/l. A találmány egy további jellemzője szerint a felső fúvákóhoz eltávolítható szelep illeszkedik, amely alkalmas a folyadékáram nyitására illetve zárására. Ezt a szelepet előnyösen olyan rúd képezi, amelynek közepén teljes hosszban axiális furat van kiképezve, a furat felső vége folyadékvonalhoz csatlakozik, alsó vége pedig a felső fúvóka közepébe nyílik. Az aranyozás befejezése után így a szelepet zárhatjuk, hogy az aranyelektrolit áramlását megszüntessük, majd a szelep középső furatába vizet vezetünk és ezzel az aranyozott tárgyat öblítjük. Ezen elrendezés következtében miután a tárgyat kivettük a támasztó fúvókából, mar előzőleg alaposan ki is öblítettük, és nem áll fenn annak a veszélye sem, hogy a tárgyon még egy vagy több aranycsepp marad. Az öblítéshez használt víz mennyisége éppen az elektrolit-fürdő párolgási veszteségeinek a kompenzálására alkalmas. Az öblítővízzel szállított arany így visszakerül az aranyfürdőbe és aranyveszteség gyakorlatilag nem keletkezik. A találmány egy további jellemzője szerint az eljárás során használt aranyfürdő hőmérséklete nem haladja meg a 60 C° értéket. Az alacsony hőmérséklet alkalmazását éppen az elektrolit viszonylag alacsony koncentrációja tette lehetővé. Az eljárás foganatosítására alkalmas találmány szerinti berendezést az jellemzi, hogy az aranyfürdőt tartalmazó edénye van, amelynek alján legalább egy olyan folyadék-áramoltató fúvóka helyezkedik el, amely alatt mozgatható támasztó fúvóka helyezkedik el, és a támasztó fúvóka az előző fúvóka alatt a perforált tárgyat szorítással megtámasztja, a folyadék-áramoltató fúvóka felett pedig axiális furattal ellátott rúd olyan zárószelepet képez, amely az aranyfürdő felső szi. jéből kinyúlik, másrészt a szelep teljes hosszán végigvonuló axiális furat felső vége öblítővíz bevezetőcsonkhoz csatlakozik, a szelep alsó vége 5 pedig a folyadék-áramoltató fúvóka középpontja felé mutató nyílást képez. A rúd egyenáramú áramforrás pozitív kapcsához csatlakozik, amikoris az áramforrás negatív kapcsa a folyadékáramoltató és a támasztó fúvókák közé szorított perforált 10 tárgyhoz van kötve. A találmány egy további jellemzője szerint a berendezésben a támasztófúvóka alatt elhelyezett kétrekeszes edény helyezkedik el, amely olyan 15 billenthető terelőelemmel van kiegészítve, amely a támasztó fúvókából kifolyó folyadékot az alábbiak szerint irányítja: — a terelőelem első helyzetében az aranyfürdő-20 regeneráló rekeszbe, — a terelőelem második helyzetében az öblítővizet fogadó másik rekeszbe. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesebben, amelyen a találmány 25 szerinti berendezés néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel: az 1. ábra perforált fémszalag felülnézete, amelyen helyi aranyozást kell létesíteni, a 30 2, 3, 4 és 5. ábrák a találmány szerinti berendezés működését különböző állapotokban szemléltető vázlatok, a 6. ábra egyetlen fémszalagból kialakított és 35 egyidejűleg hat rács középső részének helyi aranyozására alkalmas berendezés vázlata. Az 1. ábrán perforált fémrács lapos 1 szakaszát tüntettük fel. Az egyes rácsok középső részei olyan kis 2 40 lapocskát határolnak, amelyre tranzisztorkristály vagy nyelvek veszik körül, amelyek a különböző kristályrészek 4 kivezetők felé történő villamos csatlakoztatását biztosítják. Minden 4 kivezető villamos huzal fogadására alkalmas módon van kiképezve, amely-45 nél a huzalok rögzítése például forrasztóónnal végzett forrasztással történik. Az ábrán jelölt 5 rácsok mindegyikének a középső részét ismert módon aranyozni kell, és az aranyozandó területet a rajzon 6 körvonallal 50 határoltuk. Az aranyréteg kialakítására a kristályon történő helyes rögzítés céljából van szükség. Az aranyozásnak a 6 körvonalon belül történő lokalizálásra az alábbi két okból van még szükség: 55 (a) ha a rács egyéb területeit is bearanyoznánk, ez szükségtelen aranyfelhasználáshoz vezetne, (b) ha a 4 kivezetőket is bearanyoznánk, akkor az aranyozást a későbbiekben el kellene távolíta-60 nunk, mivel ennek hiányában az ónozás során az ónfürdő beszennyeződne. Célunk a találmánnyal csak a 6 körvonal belsejébe eső terület szelektív vagy helyi aranyo-65 zásának elvégzése. 2