167089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,6-diamino-1,4-dihidropiridin-származékok előállítására

5 167089 6 ter, alfa-piridil-metilidén-ciánecetsav-etilészter, 2-fur­furilidén-ciánecetsav-etilészter. Hígítószerként gyakorlatban valamennyi, a reak­ció szempontjából közömbös szerves oldószer tekintetbe jöhet, előnyösen alkoholok, mint me­tanol, etanol, izopropanol, vagy terc-butanol, éte­rek, mint dioxán vagy dietiléter, továbbá piridin, dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid és acetonitril alkalmazhatók. A (III) általános képletű amidinok vagy szabad állapotban, vagy savaddíciós sóik, például hidro­halogenidjeik alakjában kerülhetnek felhasználásra. Ásókból a vegyületet „in situ" szabadíthatjuk fel bázisos szerek, például alkáli-alkoholátok segít­ségével. A reakcióelegy hőmérséklete viszonylag széles határok között változtatható. Általában 20 C° és 250 C° közötti, előnyösen az oldószer forrás­pontjának megfelelő hőmérsékleten dolgozunk. A reakciót akár légköri, akár megnövelt nyo­máson lefolytathatjuk, általában légköri nyomáson dolgozunk. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kivitele során 1 mól aldehidhez körülbelül 1-2 mól ami­dint adunk. Az a) eljárás-változat esetében elő­nyösen 2 mól, a b) eljárás-változat esetében elő­nyösen 1 mól amidint alkalmazunk a reakcióhoz. A találmány szerinti eljárással előállrtfiató új vegyületek gyógyszerként kerülhetnek felhasz­nálásra. Ezek a szerek széles és sokoldalú farma­kológiai hatás-spektrumot mutatnak. Állatkísérletekben az alábbi főhatásokat mu­tattuk ki: 1. E vegyületek parenterális, orális vagy per­lingvális beadás esetén határozott és tartós koszo­rúér-tágulást idéznek elő. A koszorúérre gyakorolt ilyen hatást a nitritéhez hasonló, a szívet teher­mentesítő hatás egyidejű fellépése fokozza. Ezek a hatások az energia-megtakarítás irányában befo­lyásolják, illetőleg a módosítják a szív anyagcseré­jét. 2. E vegyületek normoton és hipertóniás állatok vérnyomását csökkentik, így e hatásuk alapján antihipertenzív gyógyszerekként alkalmaz­hatók. 3. A szív ingerképző és izgalomvezető rend­szerének ingerelhetőségét csökkentik, így terápiás adagok alkalmazásával egy jól kimutatható anti­fibrillációs hatás érhető el. 4. A véredény-rendszer sima izomrostjainak tónusát e vegyületek erősen csökkentik. Ez a véredény-spazmolitikus hatás az egész ér-rend­szerben felléphet, vagy pedig többé-kevésbé izo­láltan jelentkezhet meghatározott ér-tartományok­ban, például a központi idegrendszer körzetében. 5. A vegyületek erős izom-spazmolitikus ha­tásúak, ez a hatás a gyomor, béltraktus uro­genitális traktus és a légzőrendszer sima izom­rostjain mutatkozik. 6. A vegyületek befolyásolják a vér koleszterin illetőleg lipoid-színtjét. A találmány szerinti eljárással előállítható új hatóanyagok ismert módszerekkel alakíthatók a szokásos gyógyszerkészítményekké, ° mint tablet­tákká, kapszulákká, drazsékká, pirulákká, szemcsé­zett készítményekké, aeroszolokká, szirupokká, emulziókká, szuszpenziókká vagy oldatokká, az 5 ilyen készítményeket a hatóanyaggal szemben közömbös, nem-toxikus, gyógyszerészeti colokra alkalmas vivőanyagok vagy oldószerek felhaszná­lásával állítjuk elő. E készítményekben a terápiás hatású vegyületet célszerűen 0,5 súly% és 90 súly% 10 közötti mennyiségi arányban, vagyis olyan mennyiségekben alkalmazzuk, amelyek lehetővé teszik a kívánt adagolás biztosítását. A gyógyszerkészítmények előállítása, például oly módon történik, hogy a hatóanyagot az 15 oldószerrel és/vagy viyőányagokkal hígítjuk, adott esetben emulgeálószerek és/vagy diszpergálószerek hozzáadásával, amennyiben hígítószerként vizet al­kalmazunk, akkor segédoldószerként szerves oldó­szereket is adhatunk adott esetben a készítmé-20 nyékhez. A gyógyszerkészítmények előállításához fel­használható segédanyagok példáiként a követ­kezőket említhetjük: víz, nem-toxikus szerves ol-25 dószerek, mint paraffinok, például ásványolaj-frak­ciók, növényi olajok, például földidió-olaj vagy szezámolaj, alkoholok, például etilalkohol vagy glicerin, glikolok, például propilén-glikol vagy polietilén-glikol, szilárd vivőanyagok mint ter-30 mészetes kőzet-őrlemények, például kaolin, tim­föld, talkum vagy kréta, szintetikus kőzet-őrle­mények, például nagydiszperzitású kovasav vagy szilikátok, cukrok, például nyerscukor, tejcukor vagy szőlőcukor, emulgeálószerek, mint nem-ionos 35 vagy anionos emulgeátorok, például polioxietilén­-zsírsavészterek, polioxietilén-zsíralkohol-éterek vagy alkil-szulfonátok, diszpergálószerek, például lignin, szulfitszennylúgok, metil-cellulóz, keményítő vagy polivinil-pirrolidon, továbbá simítószerek például 40 magnézium-sztearát, talkum, sztearinsav, nátrium­-szulfát és nátrium-lauril-szulfát. Az ilyen gyógyszerkészítmények gyógyászati alkalmazása a szokásos módokon, előnyösen orális 45 vagy parenterális, különösen perlingvális vagy int­ravénás beadás útján történhet. Orális alkalmazás esetén a tabletták az említett vivőanyagokon kívül természetesen tartalmazhatnak adalékanyagokat, mint nátriumKátrátot, kalcium-karbonátot vagy di-50 kalcium-foszfátot és különféle egyéb segédanya­gokat, mint keményítőt, előnyösen burgonya­keményítőt, zselatin és hasonlókat is. Tartalmaz­hatnak továbbá simítószereket, mint magnézium­-sztearátot, nátrium-lauril-szulfátot vagy talkumot 55 is, a tablettázás megkönnyítés céljából. Vizes szuszpenziók és/vagy orális alkalmazásra szolgáló elixírek esetében a hatóanyaghoz az említett segédanyagokon kívül különféle, ilyen céí^ al­kalmas ízjavító vagy színező adalékokat is' ad-60 hatunk. Parenterális alkalmazásra szolgáló készít­mények esetében a hatóanyagok ilyen célra alkal­mas folyékony vivőanyagokkal készített oldatait alkalmazzuk. Általában előnyösnek bizonyult, ha intravénás 65 alkalmazás esetén a hatóanyagot 1 kg testsúlyra 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom