167041. lajstromszámú szabadalom • Készítmény rágcsálók irtására és eljárás a készítmény hatóanyagát alkotó fenilkarbamát-származékok előállítására
3 167041 4 élelmiszer is hozzáférhető. A csalétekben használt rágcsálóirtó szereknél igen fontos, hogy a rágcsálók a csalétket szívesen fogyasszák; ezenkívül biztonságos és hatásos legyen. A találmány szerinti piridil-fenil-karbamátok a kártékony rágcsálók igen sok fajtájára oly mértékben toxikusak, hogy egyszeri dózisban is megfelelően hatnak, ennek ellenére más álatok jelenlétében viszonylag biztonságosan felhasználhatók, melyek a rágcsálóirtó szerből korlátolt mennyiségben, óvatlanul is fogyaszthatnak. Ezenkívül a patkányok és más kártékony rágcsálók a letalis dózisnak megfelelő mennyiségben a találmány szerinti vegyületekből önként fogyasztanak, ha azok csalétekben vannak. Más változat szerint a vegyületek olyan készítményekben is alkalmazhatók, melyekkel az állat természetes táplálékát bepermetezik. A vegyületek felhasználhatók továbbá a rágcsálók mozgási útjába szórt por formájában, különösen egerekkel szemben, melyek megszokott módon a mancsukat nyalogatással tisztítják. A találmány szerinti I általános képletű vegyületekben X jelentése -N0 2, -CN, -CF 3 , -SR, -SOR, -S02 R és -S0 2 NH 2 csoport, melyekben R jelentése rövidszénláncú alkilcsoport. Rövidszénláncú alkilcsoport alatt egyenes- vagy elágazóláncú, 1 -6 szénatomszámú alkilcsoportot értünk. Megjegyezzük, hogy a fenilgyűrűn mindegyik para-helyzetű szubsztituens, az —SR csoport kivételével, erősen elektronvonzó szubsztituens, vagyis a 5 Hammett szubsztituens konstansa nagyobb mint +0,23. Ezt a látszólagos anomáliát megmagyarázza az a tény, hogy az -SR csoport rendszerint in vivo -SOR csoporttá oxidálódik. A találmány szerinti vegyületeket ekvimoláris mennyiségű, valamely helyettesített fenil-izocianát és 3-piridil-karbinol reakciójával, inert oldószer jelenlétében, például piridinben, aromás szénhidrogénben vagy aceto-nitrilben állítjuk elő. Ezt a folyamatot az 1. reakcióegyenlet szemlélteti. A 3 284 46bszámú USA szabadalom ilyen példát ad meg.v A 3-piridil-karbinol kereskedelmi termék. Némely fenil-izocianát-származék új termék. Ezek a vegyületek a szokásos módszerrel, foszgén és valamely helyettesített anilin reakciójával állíthatók elő. A vegyületek infravörös spektrummal azonosíthatók. A következő példák a találmány szerinti vegyületek előállításának változatait írják le. 1. példa 3-Kridil-metil-N-(4'-nitro-fenil)-karbamát a) Eljárás 0,1 mól p-nitro-fenil-izocianátot 300 ml benzol és 0,1 mól 3-piridil-karbinol oldatához adunk. Az adagolással exoterm reakció megy végbe és sárga, szilárd anyag képződik. A szuszpenziót visszafolyatás hőmérsékletére melegítjük és két óra hosszat melegítjük. A szuszpenziót ezután lehűtjük és szűrjük, így 99%-os kitermeléssel a 27 g 3-piridil-metil-N-(4'-nitro-fenil)-karbamátot, mint nyers terméket kapjuk, olvadáspont: 230-231 C° (bomlik). A terméket 2-metoxi-etanolból (metilcelloszolv) átkristályosítva tisztítjuk. b) Eljárás 100 g kereskedelmi p-nitro-fenil-izocianátot (Eastman Organic Chemicals) 850 ml szárított klór-benzolban 15 percig vízmentes körülmények közt keverünk és szűrünk. A kapott 26 g szilárd anyagot eldobjuk. 850 ml klór-benzolban 74 g (0,45 mól) tiszta p-nitro-fenil-izocianátot tartalmazó szűrlethez 30 perc alatt 49,2 g (0,45 mól) 3-piridil-karbinolt csepegtetünk. A hőmérséklet 50 C°-ra emelkedik. A 3-piridil-karbinol körülbelül 1%-ának beadagolása után csapadék képződik és körülbelül 40% anyig beadagolása után a szuszpenzió meglehetősen besűrűsődik. A szuszpenziót egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. A reakció lefolytatásához erős keverés és vízmentes körülmény szükséges. A reakcióelegyet ezután szűrjük, a kapott terméket hideg acetonnal mossuk és szárítjuk. Az eljárással kvantitatív kitermeléssel 123,2 g 3-piridil-metil-N-(4'-nitro-fenil)karbamátot kapunk, olvadáspont: 232-234 C° (bomlik). 2. példa 3-Rridil-metil-N-(4'-ciano-fenil)-karbamát 100 ml éterben 39,4 g (0,2 mól) p-tolil-szulfonil-izocianátot 300 ml éter és 23,6 g (0,2 mól) 4-amino-benzonitril oldatához adagolunk. A reakció fehér, szilárd anyag képződésével azonnal végbemegy. A reakcióelegyet 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük és szűrjük, majd az elkülönített fehér, szilárd terméket éterrel mossuk és szárítjuk. A kapott szulfonil-karbamid 59 g, olvadáspont: 185-195 C°. A szulfonil-karbamidot 1 Hgmm nyomáson, rövidutas desztilláló berendezésben elbontjuk. Tekintettel arra, hogy ez a készülék csiszolatos hőmérővel nincs ellátva, így a desztilláció hőmérsékletét figyelni nem tudjuk. Az eljárással 14 g 4-ciano-fenil-izocianátot kapunk. 50 ml vízmentes acetonitrilben oldott 13,5 g (0,1 mól) 4-ciano-fenil-izocianátot 200 ml vízmentes acetonitrilben oldott 10,9 g (0,1 mól) 3-piridil-karbinolhoz adagolunk. A reakció 5 perc alatt befejeződik, de a szuszpenziót további 1 óra hosszat keverjük, majd szűrjük. A csapadékot benzollal mosva, majd szárítva, 23,4 g nyers terméket kapunk, olvadáspont: 175-182 C°. 2
