167028. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monohalogén- alkanoilhalogenidek előállítására

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. IX. 29. (MO-845) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbségei: 1971. X. 26. (192 647), 1972. VIII. 04. (277 961) Közzététel napja: 1975. II. 28. Megjelent: 1976. VI. 30. 167028 Nemzetközi osztályozás: C 07 c 51/58, 53/14, 53/30 Feltalálók: Gash Virgil Walter vegyész, Bissing Donald Eugene vegyész, Ballwin Amerikai Egyesült Államok Tulajdonos: Monsanto Company, St. Louis, Amerikai Egyesült Államok Eljárás monohalogén-alkanoilhalogenidek előállítására 1 A találmány mOnohalogén-alkanoilhalogenidek előállítására vonatkozik, melyeket ketének folyadékfázisú halogénezésével állítunk elő. Pontosabban a találmány ketének halogénezésére vonatkozik olyan oldószerben, vagy reakcióközegben, 5 mely késlelteti vagy meggátolja a polihalogénalkanoilhalogenidek képződését és minimálisra csökkenti az alkanoilhalogenidek képződését. A halogénező szer fogalmán itt a klórt, brómot, a jódot értjük, és a halogén haloidokat jódmono- 10 kloridot, jód-monobromidot, bróm-monokloridot értjük. A ketének folyadékfázisú halogénezése jól ismert, azonban a korábbi ismert módszereket alkalmazva a reakció, a monohalogén-alkanoil- 15 halogenidek képződésekor, jelentős mennyiségű dihaloacetil halóiddal és polihalogénezett melléktermékkel szennyezett anyagot eredményezett. A korábbi módszerek szerint oldószerként klórozott benzolt, nitrobenzolt, széhtetrakloridot, klór- 20 acetilkloridot, acetilkloridot, 1,2-diklóretánt, acetonitrilt, benzonitrilt, nitrometánt és egyéb más oldószereket használtak. Ezen oldószerek mindegyike alkalmatlannak bizonyult, azaz ezek valamennyien jelentős mennyiségű dihalogén-alkanoil- 25 halogenid képződéséhez vezettek, mely a kívánt termékkel, a monohalogén-alkanoilhalogeniddel együtt képződik. Néhány módszer alkalmazása esetén, a nem kívánatos trihalogénalkanoilhalogenidek is képződtek. A dihalogén-származékoknak 30 nincs kereskedelmi hasznosságuk, és a monohalogén származékoktól való elválasztásuk igen drága és időigényes. Például a diklóracetil-klorid forráspontja közelítőleg 107 C°, míg a monoklóracetil-klorid forráspontja 105 C°. A két vegyület forráspontjának ez a közelsége rendkívül megnehezíti elválasztásukat és drága és gazdaságtalan művelettel toldja meg a halogénezési eljárást, abban az esetben, ha a korábban ismert oldószereket használjuk. A találmány szerinti eljárással előállított monohalogén-alkanoilhalogenidek értékes köztitermékek a gyomirtó hatású a-halogén-acetanilidek és más termékek előállítása során. Ezzel ellentétesen a megfelelő di- és trihalogénacetil-halogenideknek nincs kereskedelmi jelentőségük. Más szavakkal, ezek csupán higítószerként vannak jelen, csökkentve a kereskedelmileg értékes monohalogénalkanoilhalogenideknek hatásosságát. A probléma komolysága azáltal válik nyilvánvalóvá, hogy minden kereskedelmileg alkalmazható klóracetil-kloridot jelentős mennyiségű diklóracetil-klorid szennyez és néhány esetben a diklóracetil-klorid tartalom több, mint 6%-ot is elérhet. A találmány szerint, az előbbi oldószerek hátrányos hatása a ketének halogénezésével úgy küszöbölhető ki, hogy a halogénezési reakciót az (I) általános képletű aliciklusos karbonátok jelenlétében végezzük, mely képletben 167028