167010. lajstromszámú szabadalom • Szuszspendálószer műanyagporhoz és eljárás annak előállítására

3 167010 4 » az igen finom bordák feltörnek és eltűnnek, a műanyag massza egyes pontjai összehegednek a betéttel. Az ilyen ruhabetéteknek viszonylag kemény fogásuk van, csak viszonylag nehéz felső szövetre fixáihatók, ezenkívül szintén hajlamosak a 5 betéten átszivárogni és így a fixálóprésen fennragadni. 3. A legkisebb munkaráfordítással járó rétegzéses módszer abban áll, hogy alkalmas műanyag masszákat, mint polivinilkloridot, poliamidot vagy poli- 10 etilént lágyítószer, illetve vizes vagy oldószer tartalmú közegekben paszták alakjában pépesítenek, és a pépet rácsszerű lyukakkal ellátott nyomóhengerekre felpréselik. Az ilyen pasztáknál a viszkozitást és a műanyag finomeloszlását, valamint a 15 folyékony fázis összetételét igen pontosan kell összehangolni ahhoz, hogy kifogástalan nyomatok előállítását, kielégítő tapadást és kémiai tisztítással szembeni ellenállóképességet tegyenek lehetővé. A pasztával történő pontszerű nyomásnál nagy a 20 veszélye annak, hogy a nyomási pont igen mélyen behatol a betétbe, ezáltal a betétnél nem kívánt keményedés lép fel és emiatt nem marad a felületen elegendő műanyag massza a ragasztáshoz. Végül az előbbivel azonos okokból a paszta alapú 25 nyomópontoknál nagyobb mértékben áll fenn annak a lehetősége, hogy átüt a betéten és a hőrögzítőprésen fennragad. A pasztával dolgozó nyomópontos eljárás előnye azonban, hogy a szárításhoz és zsugorításhoz viszonylag mérsékelten 30 emelt hőmérséklet szükséges, ezáltal a betét szálanyaga megkímélődik, a betétszövet lánc- és vetülékfonalában minimális hosszváltozások következnek be. A 2 007 971 számú NSZK nyilvánosságrahozatali 35 leírásban javasolt szuszpendáló szer alkalmazásával kiküszöbölhetők a pasztával dolgozó nyomópontos eljárásnál tapasztalt eddigi hátrányok. Ebbe a szuszpendáló szerbe alkalmas műanyag masszák 150 mikron alatti szemcsefinomságban egyszerű 40 bekeveréssel könnyen és homogén módon eloszlathatok. Az előállított paszták még lágyítószer hozzáadása esetén is teljesen zavarmentesen több órás munkaperiódusokban vezethetők a nyomóberendezésekhez és ott a rácsszerűen elrendezett lyukak- 45 kai ellátott nyomóhengereken keresztül a síkszerű képződményekhez, mint szövetekhez, hurkolt kelmékhez, szálkötegekhez és habanyagokhoz, amelyeket előnyösen pontozott rácsszerűen rétegzett ruhadarab-betéteknél alkalmaznak. 50 A 2 007 971 számú NSZK nyilvánosságrahozatali leírás szerint mind a rétegzést, mind az azt követő feldolgozást tekintve számos műszaki előnnyel lehet számolni. Ilyen előnyök közé tartozik az, hogy a nyomással felvitt pontok sem nedves, sem 55 száraz vagy zsugorított állapotban nem hajlamosak arra, hogy a betétbe hatoljanak. Ennek ellenére nagyon jól tapadnak a betéthez, tapadásuk azzal jellemezhető, hogy a felzsugorított pontok körömmel nem kaparhatok le. Összehasonlításképpen 60 megemlítjük, hogy a bevezetésben ismertetett 1. rétegzési módszer szerint a pontozott réteg leválasztása sokkal könnyebben megy. További előnyt jelent, hogy a hőrögzített részeknek a rögzítőprésen való fennragadási veszélye csökkent- 65 hető, ezáltal nagyobb tapadási értékek, üzemzavaroktól mentesebb munkaritmus és a rögzített részek jobb külső kinézése valósítható meg. Az előnyök közé tartozik a szuszpendálószerrel elérhető változtatási lehetőség a paszták tekintetében is. A szuszpendálószerhez felhasználható az összes kereskedelmi forgalomban levő rögzítő célokra használatos poliamid- vagy polietilén-típusú paszta önmagában, ezek egymással képzett keveréke, lágyítók hozzáadásával vagy anélkül, ennek ellenére a nyomóképesség nem csökken. Könnyebbé válik a nyomási pontok jobb azonosíthatósága céljából azok színezése. Ezzel a módszerrel megfelelő alapanyagok kiválasztása és lágyítókkal való kombinációja alapján nehezen fixálható, sűrűn szövött felsőszövetek is kifogástalanul fixáihatók. Azt találtuk, hogy ha a szuszpendálószerben a zsírsav részarányát megnöveljük, akkor még további előnyöket lehet elérni, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze: a) a csaknem apoláros felépítésű műanyagoknál — pl. kis nyomású és nagynyomású polietilénnél — és olyan poláros felépítésű műanyagoknál, amelyek poláros csoportokból viszonylag kisebb részarányt tartalmaznak, pl. viszonylag nagy részarányban kevésbé poláros polimerizációs komponenst, mint pl. 12-laurinlaktám monomer komponenst tartalmazó terner kopoliamidoknál a zsírsavakkal fennálló közelebbi kémiai rokonság miatt nagyobb mennyiség vihető be anélkül, hogy fáziselkülönülés lépne fel és a kiszárított műanyag masszában merevség miatt bekövetkező töréssel számolni kellene. A zsírsav részarány növelése az ilyen műanyagoknál csökkenti az olvadási indexet és megnöveli az adhéziót a vízlepergető kikészítéssel ellátott felsőszöveteknél, mint pl. a szilikonnal vagy Scotchgard-impregnálású puplinnál - anélkül, hogy a vízhatlanság és a kémiai tisztítószerekkel szembeni ellenállóképesség, valamint az olvadáspont tartomány igen alacsony értékre csökkenne. Az utóbbi körülmény igen jelentős a konfekcióiparban készített ruhadarabok vasalásánál, ahol a gyors munkamódszer mellett bekövetkező nem kellő leszívatás miatt a hegesztett réteg újraaktiválódása és a társított rétegek fellazulása következhet be, ha az olvadáspont-tartomány túlságosan lecsökken. b) gyorsan gélesedő lágyítószerekből nagyobb adalékanyag mennyiség adagolható a polárosán felépített műanyag masszákhoz, pl. a közepes 12-laurinlaktánrészből álló 6,6/6,12-kopoliamidoknál. Ilyen anyagoknál a magasabb zsírsav részarány a lágyítószer koagulálásmentes bedolgozását könnyíti meg. Az ilyen lágyítószerben dúsított szuszpendált kopoliamidok különösen fokozott tisztítási ellenállóképességgel rendelkező hőre történő hegesztéssel való rétegzésre alkalmas betétek előállításánál alkalmazhatók, amelyeknél igen enyhe hegesztési feltételeket kívánnak meg. Ilyen betétek szükségesek pl. természetes vagy szintetikus szőrmékhez vagy bőrhöz. Ezekben az esetekben célszerűen a polimer savból képzett só arányát a szuszpendáló szerben megnöveljük. 2 *