166846. lajstromszámú szabadalom • Eljárás primidilgyűrűs vegyületek dehalogenezésére

3 A találmány szerinti eljáráshoz olyan katalizátor alkalmas, mely a reakció körülményei közt megfelelően reaktív ahhoz, hogy az I általános képletű vegyület pirimidilgyűrűjéről a fenilgyűrű megváltoztatása nélkül a halogénatomot 5 eltávolítsa. Katalizátorként előnyösen alkalmazható a Raney-nikkel. A kereskedelmi Raney-nikkel mint magas pH-értékű vizes szuszpenzió kerül forgalomba. A szokásos kémiai műveletekhez az ilyen termé- 10 ket, a bázicitás csökkentésére és a víz eltávolítására, például metanollal vagy etanollal kell mosni. így a találmány szerinti eljáráshoz a kereskedelmi Raney-nikkelt felhasználás előtt etanollal alaposan ki kell mosni. Ilyen esetben a 15 mosást etanollal való felkeveréssel végezzük, majd a szuszpenziót 1 óra hosszat állni hagyjuk, a felső oldószerfázist dekantáljuk, újabb etanolt adunk hozzá és ismét keverjük. Ezt a műveletet a felhasználás napján óránként néhányszor meg- 20 ismételjük és a katalizátort etanolban vagy metanolban tároljuk. Az így előkészített katalizátor a találmány szerinti eljáráshoz felhasználható. A találmány szerinti eljárás gyakorlatában a szükséges katalizátor mennyisége nem kritikus 25 tényező mindaddig, míg a dehalogénező anyagra vonatkoztatva legalább 5—10%, vagy kissé nagyobb feleslegben van. A dehalogénezendő vegyület súlyára vonatkoztatva 100%, vagy ennél nagyobb felesleg is alkalmazható, és ez nem 30 káros, hacsak az anyag összes költségeinek a növekedését nem tekintjük. A reakciót előnyösen kisnyomású hidrogénező készülékben, például Paar készülékben, 1—7 atm nyomáson folytatjuk le. Magasabb nyomáson 35 nem a találmány szerinti szelektív dehalogénezés, hanem teljes dehalogénezés és/vagy a pirimidingyűrű elbontása mehet végbe. A reakciót szobahőmérséklet és 60 °C közötti hőmérsékleten folytatjuk le. 60 °C-nál magasabb 40 hőmérséklet inkább teljes dehalogénezést, mint a pirimidin gyűrű egyedüli dehalogénezését eredményezi. A reakció idejére 1-—-18 óra elegendő, de 5—6 óra az előnyös. A reakció folyamata a hidrogé- 45 néző készülék manométerén mutatkozó hidrogénnyomás változásával figyelhető meg. A reakció befejezése után a katalizátort leszűrjük, oldószerrel mossuk, majd a szűrletből a terméket az ismert módon különítjük el. 50 Az I általános képletű, dehalogénezendő vegyületek egyszerű módon állíthatók elő. Pirimidinon vagy uracil és megfelelően Q szubsztituált difenil-metán jégecetben bór-trifluorid-eteráttal katalizált reakciójával, majd a 55 kapott vegyület foszfor-triklorid-oxiddal végzett klórozásával, vagy foszfor-tribromid-oxiddal végzett brómozásával az I általános képletű vegyületek állíthatók elő, mely képletben X jelentése a pirimidingyűrű 2- és 4-helyze- 60 tén levő klór- vagy brómatom. A pirimidingyűrű 4- és 6-helyzetében X brómvagy klóratommal szubsztituált vegyületek a megfelelően Q-szubsztituált difenil-metanol és maionészter reakciójával, majd ezt követő for- 65 4 mamidinnel végzett kondenzációval és foszfortribromid-oxiddal vagy foszfor-triklorid-oxiddal végzett reakcióval állíthatók elő. A pirimidingyűrű 2,4,6-helyzetében X brómvagy klóratommal szubsztituált vegyületek az előbb említett malonészteres reeakcióval, majd ezt követő karbamidos kondenzációval és a kapott 2,4,6-pirimidin-trion foszfor-tribromid-oxiddal vagy foszfor-triklorid-oxiddal végzett reakciójával könnyen előállíthatók. A találmány szerinti eljárásban intermedierként alkalmazható ilyen -halogén-fenü-5-(halogén-pirimidil)-metán vegyületek előállítását a következőkben részletesebben szemléltetjük. Az egyik eljárás szerint, például 2,4-diklórbenzhidrolt uracillal jégecetben, bór-trifluorid jelenlétében reagáltatunk. A kapott 2,4-dihidroxi-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidin és feleslegben alkalmazott foszfor-triklorid-oxid reakciójával 2,4-diklór-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidint kapunk. Egy másik eljárás szerint 2,4-diklór-benzhidrolt sav és bór-trifluorid jelenlétében malonamiddal, majd dimetil-szulfoxid és bázis jelenlétében formamiddal reagáltatunk. Az eljárással kapott 4,6--dihidroxi-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidin és feleslegben alkalmazott foszfor-triklorid-oxid reakciójával a 4,6-diklór-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidint állítjuk elő. A dehalogénezéshez alkalmazott vegyületek előállítását a következő eljárások szemléltetik. 1. Eljárás 2,4-Diklór-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidin 1. Reakciólépés 84 g (0,75 mól) uracil, 250 ml jégecet és 37,5 g bór-trifluorid elegyéhez 189,7 g (0,75 mól) 2,4--diklór-benzhidrolt adunk. A reakcióelegyet 1 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük, majd 50 ml jégecetet adunk hozzá. A reakcióelegyhez visszafolyatás közben, 2 óra után, 10 g bór-trifluoridot, 3 óra után 25 ml ecetsavat és 10 g benzhidrolt, majd végül 5 óra után 10 g benzhidrolt, 25 ml ecetsavat és 10 g bór-trifluoridot adunk. A melegítést 7 óra után abbahagyjuk, a reakcióelegyet szűrjük, majd a szűr letet jégre öntjük és keverjük. A kicsapódott szilárd anyagot leszűrjük és kétszer éterrel mossuk. A terméket mint 2,4-dihidroxi-5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidint azonosítottuk. Kitermelés: 170,4 g, elméleti 65%-a. Olvadáspont: 302—306 °C. 2. Reakciólépés 400 g foszfor-triklorid-oxid és 10 g dimetilformamid elegyéhez 70 g 2,4-dihidroxi~5-(2,4-diklór-benzhidril)-pirimidint és 10 g dimetilformamidot adunk, majd a reakcióelegyet 1 óra hosszat visszafolyatás közben melegítjük. A feleslegben alkalmazott foszfor-triklorid-oxidot ezután desztillálással eltávolítjuk és a maradékot keverés közben jégre öntjük. A vizes elegyet éterrel extraháljuk, az extraktumokat egyesítjük és hideg vízzel mossuk. Az éteres oldatot ezután 2