166833. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízáteresztő, méretállandó diafragma előállítására perforált katódon

3 Ezt követően a katódot kivesszük a zagyból és olyan hőmérsékletű térbe helyezzük, hogy a polimer meglágyuljon és folyékonnyá váljon, amit követően a polimer úgy köti össze a szom­szédos azbesztszálakat, hogy közben a szál felü­letén ne képződjön összefüggő polimer bevonat. Végül az így bevont katódot lényegében szo­bahőmérsékletre hűtjük le, ily módon a cella működési körülményei közt méretállandó dia­fragmát kapunk, amely azbeszt szálakból és az ezeket összekapcsoló nem folytonos polimer be­vonatból áll. A módszernek legfőbb előnye talán az, hogy az eddiginél jobb diafragma alkalmazását teszi lehetővé közvetlenül egy hagyományos klóral­káli elektrolizáló cella katódján. Űj cella terve­zése vagy a régi áttervezése így nem szükséges. Ha összehasonlítjuk egy hagyományos azbeszt diafragmával és annak alkalmazásával klóralkáli elektrolizáló cellában a találmányunk szerinti méretállandó diafragmák egy sor egyéb előny­nyel is rendelkeznek. Azt találtuk, hogy ezek a diafragmák nagyobb élettartalmúak. A cella ösz­szerakása, szétszedése és újbóli összeszerelése könnyebb, mivel a hőkezelés láthatóan megke­ményíti és megszilárdítja a diafragmát, miáltal az károsodásra kevésbé válik érzékennyé. Jelen­tős feszültség nyereség adódik abból a körül­ményből, hogy a diafragma terhelés alatti duz­zadása kevesebb, mint eredeti vastagságának 25%-a. A hagyományos azbeszt cellák esetében észlelt (egészen 800%-ig terjedő) duzzadás oly módon növeli a cella feszültségét, hogy elfog­lalja az anód-diafragma résben azt a teret, amit rendes körülmények között a jól vezető sóié tölt meg és a kevésbé vezető duzzadt azbeszttel tölti azt be. A jelentős duzzadás hiányában lehetővé válik az anód-diafragma távolság csökkentése, aminek eredményeként a cella feszültsége to­vább csökken, mechanikus úton úgy mint a 3,674,676 sz. US szabadalmi iratban ismertetett „expandálható" anódok esetén. Az a gazdaság­talan gyakorlat, amely szerint a diaf ragmás cel­lát gyakran induláskor hosszabb ideig nagy sóié áramlási sebesség és így kis marónátron kon­centráció mellett üzemeltették az azbeszt dia­fragma „beállítására" szükségtelenné válik. A találmányunk szerinti nem folytonos polimer bevonat az azbesztszálak felületén megőrzi a szálak kívánatos ioncserélő és vízáteresztő tulaj­donságait. A találmány szerinti diafragmák nem olyan érzékenyek az elkerülhetetlen áraminga­dozásokból származó káros behatásokra, amiről hosszabb ideig tartó üzemi körülmények közti alkalmazásuk során győződtünk meg. További előnyökre a következőkben mutatunk rá. A katódok, amelyekre a méretállandó diaf rag­mákat leválasztjuk, megfelelnek a hagyományo­san használt megoldásnak és általában a katód üreg meghatározott részét foglalják el, a cellá­ban keresztben helyezkednek el, és úgy vannak tervezve, hogy több vertikálisan elhelyezett anóddal váltakozva kövessék egymást. Ilyen ka­tódokra példát a 2,987,463 sz. US szabadalmi le­írásban találhatunk. Ezek a katódok perforáltak 4 pl. háló, perforált lemez vagy expandált fém, amit rendszerint huzal-hálóból konstruálnak, el­sősorban acélból, és az említett katódok egy belső katódfolyadék kamrát képeznek. 5 Általában ilyen katódokat látnak el azbeszt diafragmával oly módon, hogy azbesztszálakat tartalmazó zagyba merítik őket, majd a katód­folyadékkamrát vákuum alá helyezik, ami az említett azbesztszálak kívánt leválásához vezet 10 elsődlegesen az aktív katód felületeken. Ez az a bevonási eljárás, amelyen a jelen találmány ja­vít. A módszer első művelete az azbesztszálakat és szemcsés hőrelágyuló polimert tartalmazó zagy 15 elkészítése egy megfelelő folyadékközegben. A használt azbesztszálak hagyományosak és jól ismertek a gyakorlatban. Nem szükséges kü­lönlegesen jó minőségű azbesztszálak alkalma­zása. Valójában a beépített polimer adhéziós és 20 kohéziós tulajdonságai következtében gyengébb minőségű azbeszt is alkalmazható mint akkor, ha ezeket a tulajdonságokat egyedül az azbesztnek kell biztosítania. Az alkalmazott polimer általában bármely 25 olyan hőrelágyuló polimer lehet, amely mecha­nikusan és kémiailag ellenáll a cellában uralko­dó körülményeknek és szemcsés formában kap­ható azaz granulátumként vagy olyan részecs­kékként, amelyek átmérője előnyösen 0,05 és 30 200 JU között van vagy szálakként, amelyeknek denier értéke 1,0—100, előnyösen 1,0—10; sza­kítószilárdsága 0,1—10 gpd, előnyösen 1,0— 3,0 gpd; és hossza 0,25—25 mm előnyösen 6,2— 18 mm. Természetesen szálak és granulátumok 35 keverékei, valamint különböző méretű és hosszú­ságú szálak és granulátumok keverékei szintén előnyösen alkalmazhatók. Hőrelágyuló polimerként különösen előnyösen alkalmazhatók olyan fluor tartalmúak, mint pl. 40 a polivinilfluorid, polivinilindenfluorid, politet­rafluoretilén, poliperfluoretilén-propilén, poli­trifluorklóretilén és poliklórtrifluoretilén-poli­etilén kopolimerek. Alkalmazhatók még külön­féle akrilpolimerek, mint pl. a polimetilmetakri-45 lát, fenol polimerek mint a fenol-formaldehid gyanták, polietilén, polisztirol, akrilnitril-vinil­klorid kopolimerek, polivinilidenklorid, polivi­nilklorid, klórozott polivinilklorid, poliészterek, poliamidok, polimerkaptánok, poliszulfonátok és 50 más hasonlók. A folyadék, amelyben a zagyot készítjük álta­lában vizes. Lehet víz, sóié, cella folyadék, szin­tetikus vagy természetes (15% NaCl és 15% NaOH tartalommal) vagy ezek keverékei. 55 Általában felületaktív anyagot is alkalmazunk a komponensek, elsősorban a polimer nedvesíté­sére. Ez lehet az ismert számos nedvesítő szer bármelyike, nevezetesen nemionos felületaktív anyag, mint az oktil-fenoxi-polietoxi-etanol. 60 A találmány szerinti zagyok általában 5—30 g/liter szilárd anyagot (azbeszt és polimer) és •0,01—0,1% felületaktív anyagot tartalmaznak. Az alkalmazott poümer szükséges mennyisége akkora, ami elég az azbeszt diafragma haszná-65 lat közbeni jelentősebb duzzadásának megakadá-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom