166775. lajstromszámú szabadalom • Eljárás adszorbensek előállítására
3 fizikokémiai stabilizálására. Oszlop nyugvóágyaként szemcsézett poliamidot ajánlanak. Az 1 668 866 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra bocsátási irat szerint 80—100 mjj, átlagos vastagságú és szűrőlapokká összepréselt poliamidforgácsokat használnak, és az 1442 336 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra bocsátási iratban poliamidból álló finom szálakat ajánlanak italok derítésére. A finom poliamidszálakat szűrőlapok vagy szűrőpapírok formájában, vagy szűrőoszlopokban lehet alkalmazni. A 710 785 számú Német Szövetségi Köztársaságbeli szabadalom alapján ismeretes, hogy gél-formájú vagy szárított kovasavhidrát segítségével nem zavarosodó sörök állíthatók elő. A leírás szerint a sör tartósítására és nemesítésére szolgáló adszorbensek felveszik a sör nem kívánatos festékes alkotórészeit és zavaró fehérjéit. A 2 316 241 számú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalom II. példájában 300 °C-on szárított kovasavakat, tehát ún. xerogélt ajánlanak a sör stabilizálásához. A következő években a legkülönbözőbb tulajdonságú kovasavakra jelentettek be szabadalmi igényt. A kovasavak felülete széles tartományon belül változik 200—1000 m2 /g között és ugyancsak változik a pórustérfogat és pórusátmérő is. Utóbbiaknál a szélső értékek 0,35—1,8 ml/g, illetve 30—120 Á. A szabadalmi irodalom szerint 20—100% Si02 tartalommal, hidrogél vagy xerogél formájában csaknem minden szilikagél használható fehérjeadszorpcióra kellő felaprítás esetén. A tiszta kovasavak mellett természetes vagy szintetikus szilikátokat is ajánlanak a sör és más italok fehérjéinek adszorbeálására. A sör stabilizálásra használható összes emiitett terméknek vannak bizonyos hátrányai, amelyek magából a termékből, vagy a felhasználási módból következnek. A kovasavak és szilikátok csak a nagymolekulájú fehérjéket adszorbeálják. A polifenolokat gyakorlatilag nem adszorbeálják. Ezért a sör igen érzékeny marad oxigénnel szemben, ami kedvez a zavarosodást okozó polifenolok képződésének. De a levegő oxigénjének kizárása mellett is bekövetkezik az egyszerűbb fenolok kondenzációja, illetve polimerizációja zavarosságot előidéző polifenolokká, éspedig a sör hidrogénionjainak közreműködésével. A tengerentúli export céljaira a sör szilikagélekkel vagy szilikagélekkel és bentonitokkal való stabilizálása többnyire nem elégséges. Por alakú poliamidok használatának legfőbb hátránya abban áll, hogy alkalmazásuk túl drága, mivel a poliamidpor visszanyerése és regenerálása gazdaságos formában gyakorlatilag nem lehetséges. Poliamid tartalmú rétegek vagy forgácsok használata a nyugvóágyas eljárásnál lehetővé teszi az aktív anyag regenerálását és ezáltal — a poliamidot illetően — az eljárások gazdaságosabbakká válnak. Mégis ezt az előnyt a következő hátrányok ellensúlyozzák: 1. A poliamid tartalmú rétegek, valamint a tartályokban forgácsok, reszelékek, rostok stb. alakjában használt poliamidok a sörszűrés kezdetén 4 igen aktívak. Az adszorpciós, illetve stabilizáló hatás a sör átfolyásával arányosan, de nem lineárisan csökken. 2. A megszűrt sört a szűrés után alaposan át kell 5 keverni, hogy azonos stabilitású sört kapjunk. 3. A poliamidszűrők, illetve nyugvóágyak regenerálása időt és reagenseket igényel és további munkafolyamatokhoz vezet, melyeket rendkívül gondosan kell végrehajtani, nehogy nátronlúg-ma-10 radványok vagy a mosóoldatként használt vízcitromsavoldat a sörbe jusson. 4. A mosási eljárásnál a pH-érték csökkenésekor újra cseranyagok csapódhatnak ki, melyek a rétegek vagy a nyugvóágy kapacitását csökkentik, vagy 15 a sörrel való feltöltés alkalmával a sörbe kerülnek. 5. Az adszorpciós képesség a regenerálások számával párhuzamosan csökken. Számuk ezért korlátozott. Mint minden adszorbensnél, a kovasavak és poli-20 amidok tényleges felülete határozza meg az adszorpciós aktivitást és kapacitást. Míg kovasavaknál, akár xerogél, akár hidrogél formáról van szó, a finomőrlés nem okoz nehézséget, addig poliamidok esetében az alacsony olvadáspont miatt ez 25 nehezen vihető keresztül. A poliamidok csak hidegen őrölhetők finomra, ami ennek megfelelően költséges. De a hidegőrlés elvén alapuló felaprítás csak 20—400 mfj, szemcseméretű poliamidport eredményez. Az ilyen szemcsék tényleges felülete még 30 viszonylag kicsi. Vannak azonban más lehetőségek is finom polimerrészecskék előállítására például 0,1—900 xa.fx részecskeátmérővel és több mint 5 m2 /g felülettel. A DOS 1 695 038 számú szabadalom ilyen eljárást ír le. Eszerint például poliamidokat 35 ciklohexanonban oldanak nyomás alatt, magasabb hőmérsékleten. Második lépésben a polimer oldatát olyan hőmérsékletre hűtik le, amelynél a polimer az oldatból kicsapódik. A lehűtés folyamata alatt az edényben uralkodó nyomást fenn kell tartani. 40 Ezután következik a finom por leválasztása és tisztítása. Ez az eljárás azonban költséges és körülményes. A szakemberek előtt elvileg ismeretes, hogy ol-45 dással és a külső körülmények, mint nyomás, hőmérséklet és oldatkoncentráció megváltoztatása után kicsapással durvább és/vagy tisztább, vagy akár finomabb részecskék is előállíthatók azoknál, amilyeneket az oldáshoz felhasználtunk. Ilyenkor 50 azonban főleg csak jól és gyorsan kristályosodó anyagokról van szó. Polimereknél ez a módszer a legtöbb esetben nem jár sikerrel. Ha például poliamidokat a szokásos módon tömény kénsavban feloldunk és az oldatokat vízzel hígítjuk, úgy vas-55 tag, egyenetlen szálakat, vagy puha csomókat kapunk, melyek a keverőn lerakódnak. Néha nyákos anyagot kapunk, mely felemelkedik és hártyától néhány milliméter vastagságig lassan szivacsszerűen megdermed. 60 Azt találtuk, hogy italok, mint sör, bor vagy gyümölcslé polifenoljainak és adott esetben fehérjéinek az eltávolítására alkalmas poliamidpor-alapú adszorbenseket, előnyösen sörderítőszerekkel vagy 65 töltőanyagokkal kombinálva, a poliamidokat tö-2
