166704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegtárgyak színezésére vagy színezésük módosítására
166704 7 8 az esetben is, ha aránylag kis színező fémsó-menynyiséget tartalmazó olvadt sót használunk. Ha a színezésre az úsztatott üvegbe diffundáltatott ezüstionokat szolgáltató ezüstsót használunk, akkor a kezelőközegben az ezüstsó mennyisége igen kicsiny lehet. A közeg például 0,01% ezüstnitrátot tartalmazhat. A kezelőközeg ezüstion koncentrációjának és/vagy egyéb tényezőknek — mint például valamely segédanyag jelen- vagy távollétének, valamely cinksó esetleges jelenlétének — függvényében az aktinikus (sugárzó) fénnyel szembeni védelem szempontjából megfelelő színezést lehet a kezelési eljárás második lépése folyamán elérni néhány perctől négy óráig terjedő kezelési idő alatt, 500— 600 C°-ig terjedő hőmérsékleten. A második eljárási lépés során a színeződés kifejlesztése elősegíthető úgy, hogy a tárgy kezelt felületét a második eljárási lépés időtartamának legalább egy részére egy redukálószerrel, például redukáló gázzal, mint például hidrogénnel érintkeztetjük. Ennek a műveletnek különleges jelentősége van abban az esetben, ha a színezőanyag réz. Az (ok) a só(k), mely (ékkel) a kezelőközeg előállítása céljából a redukálható fémionokat szolgáltató só(ka)t keverjük, a színezőanyag hígításán túlmenően további szerepet is betölthet (nek). A hígítószer például egy olyan fémsót tartalmazhat, mely ioncserével diffundál az üvegtárgyba és ez által annak további tulajdonságait módosítja. A találmány szerinti eljárás egy kiviteli alakjánál a tárgy végső színezésének kifejlesztése céljából végzett hevítés után az üvegtárgyat hirtelen lehűtjük úgy, hogy abban nyomó feszültségek ébredjenek. Az eljárással tehát a tárgy színezése és edzése könnyen kivitelezhető. A találmány szerinti eljárás egyes kiviteli alakjaira jellemző, hogy a redukálható ionok diffundáltatását követően a tárgynak az üveg „feszültségi pont"-jánál magasabb hőfokon végzett hevítése során a felületi rétegekbe olyan ionokat — például lítiumionokat — diffundáltatunk, melyek ioncsere útján a felületi rétegek hőkiterjedési együtthatóját csökkentik, és ezáltal a hevítést követő lehűtés során nyomófeszültségeket hoznak létre. A tárgyat ily módon kémiailag eddzük, következésképpen ha annak felületét húzóerő hatásának tesszük ki, akkor a tárgy megnövekedett szakadási ellenállást mutat. A testet természetesen még további módon is edzhetjük akár a színezés során végzett kezeléssel, akár a színezési kezelést követően végrehajtott kezeléssel, így a tárgy termikusan edzhető a színezési kekezelés második lépésében végzett lehűtés utáni újabb hevítéssel, majd hirtelen hűtéssel. Egy másik lehetőség abban áll, hogy a színezési kezelés befejezése után a testet kémiailag eddzük. Ez úgy történik, hogy egy érintkező közegből kisebb ionokat diffundáltatunk ioncsere útján a testbe olyan hőmérsékleten, mely nem elég magas ahhoz, hogy az üvegben kialakult nyomófeszültségek teljes relaxáció útján kiegyenlítődjenek. A fent említett ioncserés kezeléseknél előnyös olyan közeget használni, amely kémiai edzőszerként kationokat szolgáltató alkálifémsót diffundáltat az üvegbe ioncsere útján. Előnyös például olvasztott káliumsó használata. Ilyen ioncserés edzésre alkalmas alkálifémsók például a nitrátok, kloridok és szulfátok. 5 A találmány szerinti eljárás nemcsak színtelen üveg színezésére, de egy már színezett üveg színének módosítására is használható. Ez utóbbinál ugyanúgy járunk el, mint színtelen üveg színezésénél. A színezés-módosítás lehet a meglevő szín vagy 10 színárnyalat változtatása, egyszerű erősítése, sötétítése stb. Ha a második eljárási lépést elég magas hőfokon, például 600 C° feletti hőmérsékleten hajtjuk végre, akkor egyes esetekben — például akkor, ha a test 15 síküveg — e kezelési lépés alatt a test domborítása is elvégezhető. A domborítási műveletnek a színezés alatti kivitelezésének a tömegcikk — így például jármű szélvédőüveg — sorozatgyártásnál van jelentősége. Ha az edzést a színezési kezelés alatt 20 hajtjuk végre, akkor a síküvegtábla aránylag rövid idő alatt sárgára színezhető, edzhető és domborítható. A találmány szerinti eljárás segítségével az üvegtárgy felületének egyes részei különféleképpen szí-25 nézhetők. Így például egy síküveg két ellentétes oldalának felülete különböző színűre, vagy például különböző intenzitású sárga színre színezhető. A találmány tárgya színezett üvegtárgyak színezésének módosítása is. 30 A találmány további tárgyát üveglemezeket, vagy legalább egy üveglemezt és legalább egy műanyaglemezt magukban foglaló jármű-szélvédőüvegek képezik — mimellett az üveglemez vagy legalább az üveglemezek egyikének legalább egy felülete a ta-35 lálmány szerinti eljárással színezett vagy színében módosított — és nevezett lemezek a szélük mentén vagy teljes felületükön közbenső természetes eredetű vagy műanyag-ragasztó réteggel vannak összeragasztva. 40 Ragasztóanyagként epoxigyantát használhatunk. A közbenső réteg előnyösen egy előre formázott lemezt, mint polivinilbutirálólemezt tartalmaz. A két üveglemezből (melyek közül legalább az egyiket színeztük vagy színét módosítottuk) és egy 45 előre formázott, közbenső lemezből, például poli* vinilbutirátból összeállított szélvédőlemezeknek különös jelentősége van. A találmány az alábbi — nem korlátozó jellegű — kiviteli példák kapcsán jobban érthetővé vá-50 Hk és előnyei nyilvánvalóbbak lesznek. 1. példa 55 Egy lényegében 72,5% Si02 -ből, 1,5% Al 2 0 3 -ból, 14% Na2 0-ból, 7,5% CaO-ból, 4% MgO-ból, kis mennyiségű f^O-ból és vasoxidból álló mész-nátron üvegből a Pittsburgh-eljárással szalagot húztunk. A vitrifikálható anyagban jelenlevő vasoxid a redu-60 kálószer. A szalag vastagsága 3 mm volt. E szalagból készült 1 X 0,5 m méretű lemezeket előhevítettük, majd 58 súly% KN03-ból és 0,2 súly% AgNOa -ot tartalmazó 42 súly% NaNO, 3 -ból 65 álló megolvasztott sófürdőbe merítettük. 4
