166688. lajstromszámú szabadalom • Készítmény gyapjú nemezelődés-állóvá tételére

7 166688 8 előnyösen 2—6 szénatomot tartalmazó alifás diolok, amelyeknek szénlánca adott esetben oxigénatomokkal van megszakítva. Igen jól megfelelnek a 2—6 szénato­mos alkiléndiolok vagy a di- vagy trietilénglikol. A 2—6 szénatomos alkiléndiolok közül ki kell emelnünk az etilénglikolt, butándiol-l,4-et, vagy mindenekelőtt a hexándiol-l,6-ot. A fakultatív, polifunkcionális, előnyösen bifunkcio­nális f) komponens funkcionális csoportokként vagy atomokként előnyösen alkilgyökhöz kapcsolódó halo­génatomokat, vinil- vagy karbonsavésztercsoportokat vagy legfeljebb egy epoxid-, karbonsav- vagy hidroxil­csoportot tartalmaz valamely más, adott típusú funk­cionális csoporttal vagy atommal együtt. Meg kell említenünk itt elsősorban azokat a bifunkcionális szer­ves vegyületeket, amelyek funkcionális csoportokként vagy atomokként valamely alkilgyökhöz kapcsolódó klór- vagy brómatomot, vinil- vagy karbonsav-alkilész­tercsoportot vagy valamely más, megadott típusú funk­cionális csoporttal vagy atommal együtt legfeljebb egy epoxid- vagy karbonsavcsoportot tartalmaznak. Kiváltképpen jól megfelelnek az alifás bifunkcionális vegyületek. Ilyenek például az epihalogénhidrinek, mint az epibrómhidrin és elsősorban az epiklórhidrin. Más bifunkcionális vegyületek, amelyek számításba jönnek, pl. a glicerindiklórhidrin, akrilsav, metilolakril­amid, akrilnitril. A g) komponens célszerűen alifás tercier monoamin, ammónia vagy valamely legalább két aminocsoportot és kizárólag bázikus nitrogénatomokat tartalmazó amin, amelyben az aminocsoportok legalább egy, a nitrogén­atomhoz kapcsolódó hidrogénatomot tartalmaznak. Megfelelő tercier aminők a 3— 12 szénatomot tartal­mazó trialkilaminok, pl. a trietilamin, tri-n-propilamin vagy tri-n-butilamin. A g) komponensekként használatos diaminok alifás vagy cikloalifás diaminok lehetnek és előnyösen leg­alább egy primer aminocsoportot és egy második amino­csoportot tartalmaznak, mely utóbbiban legalább egy hidrogénatom kapcsolódik a nitrogénatomhoz. Hasz­nálható továbbá g) komponenseként egyszerűen am­mónia is. Előnyösen azonban g) komponensekként diprimer alifás vagy cikloalifás aminokat alkalmazunk. Alifás aminokként elsősorban a poliaminok jönnek számításba, így a dietiléntriamin, trietiléntetramin vagy tetraetilénpentamin, tehát a (III) általános képletnek megfelelő vegyületek ahol n jelentése 1, 2 vagy 3. Aminkeverékek esetében n nem egész számú átlagér­ték, pl. 1 és 2 között is lehet. Cikloalifás aminokként elsősorban a diprimer, cik­loalifás diaminok felelnek meg, amelyek a két amin­-nitrogénatom mellett csak szenet és hidrogént tartal­maznak, telített 5- vagy 6-tagú karbociklusos gyűrűvel és az egyik, gyűrűben levő szénatomhoz kapcsolódó NH2 -csoporttal és valamely másik gyűrű-szénatomhoz kapcsolódó H2 N-CH 2 -csoporttal rendelkeznek. Ilyen aminők például a 3,5,5-trimetil-l-aminometil­-ciklohexán vagy az l-amino-2-aminometil-ciklopentán. A reakciótermékek előállítását önmagában ismert módon végezhetjük, mimellett a komponenseket kü­lönböző sorrendben reagáltathatjuk egymással. Célsze­rűen először az a) és b) vagy a), b) és cx ) komponense­ket reagáltatjuk egymással. A ct ) komponenst a már reakcióba vitt a) és b) komponensekkel az e) kompo­nenssel egyidejűleg reagáltathatjuk. A d), ill./j kompo­nenseket általában a végén, vagyis a g) komponenssel történő elegyítés előtt reagáltatjuk. 5 Egyik esetben tehát úgy járhatunk el, hogy először az a), b) és c2 ) és adott esetben a c2 ) komponenseket egyidejűleg reagáltatjuk és az így kapott terméket ezt követően adott esetben a d), e) és f) komponensekkel reagáltatjuk. Ennél az eljárásváltozatnál az a),b) és cx ) 10 komponenseket célszerűen 80—120 C°, előnyösen 100 C° hőmérsékleten reagáltatjuk, mimellett a meny­nyiségi arányokat előnyösen úgy választjuk meg, hogy 1 epoxidcsoportekvivalens esetén az aminocsoportok és karbonsavcsoportok ekvivalens aránya 0,1: 1— 15 0,5—0,55 legyen. Más esetben úgy is eljárhatunk, hogy először csak az a) és b) komponenseket reagáltatjuk egymással és ezt követően az így kapott terméket a cx ) és adott esetben egy harmadik műveletben a.d),e) vagyf) komponenssel 20 reagáltatjuk. A reakciótermékeknek az aj és b) kom­ponensekből a második változat szerinti előállítását célszerűen ugyancsak 80—120 C°, előnyösen kb. 100 C° hőmérsékleten végezzük. A második lépésben a terméket a cx ) komponenssel célszerűen 80—110 C°-25 on, előnyösen kb. 100 C°-on reagáltatjuk, mimellett a mennyiségi viszonyokat előnyösen úgy választjuk meg. hogy 1 epoxidcsoportekvivalens esetében az aminocso­portok és karbonsavcsoportok ekvivalens aránya 0,1 : 1—0,5 : 0,55 legyen. 30 Az a) epoxidot a találmány szerint a b) zsírsavamin­hoz és cx ) savhoz, ill. c2) anhidridhez olyan arányban alkalmazzuk, hogy epoxidhiány álljon fenn, úgy, hogy az amino- és savcsoportok összegére 1 epoxidcsoportnál 35 kevesebb jusson. A reakciótermékek ily módon karboxil­-végcsoportokat tartalmaznak. A karbonsavcsoportokat tartalmazó reakciótermék savszáma általában 20—80, előnyösen 35—60. A d) komponenssel a reakciót általában 60— 105 C°. 40 előnyösen kb. 100 C° hőmérsékleten hajtjuk végre. Ezt a reakciót többnyire kismennyiségű szerves oldószer, pl. n-butanol jelenlétében végezzük. Az ej komponenst — mint már említettük — a Cjj komponenssel egyidejűleg reagáltatjuk. 45 Az f) komponenst a g) komponenssel történő elegyí­tés előtt, mintegy 60—120 C°-on visszük reakcióba. A g) komponenssel a reakciót végezhetjük szobahő­mérsékleten vagy emelt hőmérsékleten, úgy hogy vagy 50 csak semlegesítés történik sóképzés mellett, vagy pedig — ha nem tercier amint használunk — valódi reakció menjen végbe. Mindkét esetben azonban vízben oldható vagy diszpergálható poliaddíciós termékek képződnek, miközben legkésőbb a reakció befejeződése után gon-55 doskodni kell arról, hogy — adott esetben bázis hozzá­adásával — a reakciókeveréknek vízzel hígított mintája 7,5—12, előnyösen 8—10 pH-értékkel rendelkezzék. Ehhez a művelethez például szervetlen vagy szerves bázisokat, előnyösen könnyen illó bázist, így ammóniát 60 használunk. Előnyös továbbá, ha a g) komponenssel a reakciót legfeljebb 80 C°-on, pl. 60—70 C°-on végez­zük. Ha g) komponensként ammóniát vagy tercier amint használunk, akkor a reakciót célszerűen szobahő­mérsékleten végezzük. Az így kapott termékekből — 65 amelyekhez adott esetben bázist adtunk — célszerűen 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom