166685. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új bázisos éterek előállítására
3 166685 4 halogenidekkei, ahol Hal halogénatomot jelent, R 9 jelentése pedig az előzőekben megadottakkal egyezik, reagáltatunk, ezután a reakciótermékben jelenlevő ^CH—R5 csoportokat vagy az acil-jelentésű R 4 gyököket alkalikus vagy savas kezeléssel lehasítjuk, abban az esetben, ha Rx hidrogénatom, kívánt esetben alkiivagy benzilgyökre vagy abban az esetben, ha a —CH2 — R2 gyök allilgyök, egy további allilgyökre cseréljük, majd a kapott bázisokat sókká alakítjuk, illetve a bázisokat a sókból felszabadítjuk. Ezenkívül célszerű a reakciót valamely alkalmas közömbös oldószerben — a reakcióidő megrövidítése végett pedig — megemelt hőmérsékleten végrehajtana. Az átalakulás ejvileg már szobahőmérsékleten is végbemegy. Hasznosnak bizonyult az is, ha valamely alkalmas bázist, így például piridint, trietilamint vagy nátriumkarbonátot adtuk a reakcióelegyhez a reakció folyamán keletkezett halogénhidrogén megkötése céljából. Ezáltal elkerüljük azt, hogy a kiindulási amin maga szolgáljon savmegkötő anyagként és így egy része a reakció számára veszendőbe menjen. Amennyiben olyan (I) általános képletű vegyületeket kívánunk előállítani, amelyek képletében Rx hidrogénatomot képvisel, olyan (II) általános képletű vegyületekből indulunk ki, amelyek az aminrészben valamely alkalikus úton lehasítható acilgyököt tartalmaznak. A (III) általános képletű halogénvegyülettel való reakció után a védő acil-csoportot alkalikus hidrolízissel újból lehasítjuk. Különösen kedvező védőcsoportnak bizonyultak olyan savak gyökei, amelyek elektron vonzó csoportot tartalmaznak. Ilyen csoport például a trifluormetil-gyök. Az említett csoportok különösen alkalikusan hasíthatok le könnyen. Elvileg azonban más alkalmas savcsoportok is használhatók. A védőcsoportnak a bevitele a megfelelő aminnak savszármazékokkal, így például halogenidekkel, anhidridekkel vagy észterekkel való reakciója útján szobahőmérsékleten vagy megnövelt hőmérsékleten és adott esetben halogénhidrogénfelvevő szerek, illetve észterezést elősegítő katalizátorok jelenlétében történhet. A védőcsoport hidrolitikus lehasítását vizes, lúgos oldatokkal, előnyösen megnövelt hőmérsékleten végezhetjük. A (III) általános képletű halogénvegyületnek a (II) általános képletű, acilgyököt tartalmazó, vegyülettel való reakciójánál ügyelni kell arra, hogy valamely bázist adjuk savmegkötőszerként a reakcióelegyhez, mivel ez az acilezett amin nem bázisos. Különösen kedvezőnek bizonyult erre a célra a nátriumhidrid, különösen ennek feleslegben való adagolása, amelyet a feldolgozásnál nem is szükséges elválasztani. A védőcsoport hidrolízise a közbenső termék tisztítása nélkül azonnal megtörténhet oly módon, hogy vizet adunk a reakcióelegyhez. Lehetőség van arra is, hogy olyan (I) általános képletű vegyületek előállításánál, amelyek képletében Rx hidrogénatomot jelent, olyan (II) általános képletű vegyületekből induljunk ki, amelyekben a molekula aminrészét valamely aromás aldehiddel, például benzaldehiddel vagy valamely szubsztituált benzaldehiddel, azometinné alakítottuk. Ezt a (III) általános képletű halogénvegyülettel kvaterner-vegyületté alakítjuk, amelyből az aldehidet ezt követően ismét lehasítjuk. Az azometin képzéséhez a két reakciópartnert valamely alkalmas oldószerben, így például alkoholban, elő-5 nyösen megnövelt hőmérsékleten reagáltatjuk egymással. Egyes esetekben célszerű, ha a reakció során keletkezett vizet desztillációs úton eltávolítjuk. Erre a célra olyan oldószert használunk vivőanyagként, amely vízzel nem elegyedik. A (III) általános képletű halogénve-10 gyülettel való reakciót valamely alkalmas oldószerben, előnyösen megnövelt hőmérsékleten vitelezzük ki, a feleslegben használt halogénvegyület is szolgálhat hígítószerként. Az aldehid lehasítását nagyon könnyen végezhetjük hígított, vizes savval is szobahőmérsékleten. 15 E reakciónál a kvaternersót magát nem kell elkülöníteni. A találmány szerinti eljárás egy változata olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol Rx alku- vagy benzil-csoportot jelent, abban áll, hogy a megadott módon először olyan (I) képletű vegyületet 20 állítunk elő, amelyben Rr hidrogénatomot képvisel és e vegyület aminfunkciójába ezt követően egy alkil- vagy benzilgyököt beviszünk. E gyökök bevitele például a —CH2 —R 2 gyök beviteléhez hasonlóan történhet. Lehetőség van azonban arra is, hogy a szekunder amint 25 először valamely rövidszénláncú alifás karbonsav, akrilsav vagy benzoesav halogenidjével, anhidridjével vagy egy reakcióképes észterével reagáltatva acilezzük és az acilgyököt az alumínium valamely komplex hidridjével, például lítiumalumíniumhidriddel vagy Na-30 -dihidro-bisz-(metoxietoxi)-alumináttal, való redukció útján R-L jelentésű gyökké alakítsuk. Az acilezés szokásos módon, például savklorid vagy anhidrid használata esetén valamely savmegkötő szer jelenlétében történhet. Egy metil-csoport bevitele esetében a reakciót, illetve 35 a metil-csoport bevitelét hangyasavból és formaldehidből álló eleggyel egyszerű módon egyetlen reakciólépésban végezhetjük. Amennyiben a kapott vegyületeket bázisokként különítjük el, ezeket savakkal a szokásos módszerek sze-40 rint sókká alakíthatjuk át. Ilyen sók például a következők: hidrogénhalogenidek, szulfátok, tartarátok, mandelátok, fumarátok, ciklohexilszulfamátok. Amennyiben a vegyületeket a feldolgozásnál sókként kapjuk, ezekből a szabad bázisok a szokásos módszerek útján 45 készíthetők. A találmány szerinti eljárásnál kiinduló anyagokként szolgáló primer és szekunder aminők részben újak, részben korábbi szabadalmi leírásainkban ismertetett módon állíthatók elő, A 8. példa után összeállítást adunk 50 ezekről az aminokról. Ezek a vegyületek úgy állíthatók elő, hogy N,N-dibenzil-vegyületekről vagy N-alkil-N-benzilvegyületekről palládiumkatalizátor segítségével az egyik vagy mindkét benzilgyököt hidrogénezés útján eltávolítjuk (lásd 55 a 255.401 számú osztrák szabadalmi leírást). A második benzilgyök hidrogénezéssel való eltávolítását ez a szabadalmi leírás nem ismerteti ugyan, de a benzilgyök magasabb hőmérsékleten (60—80 C°) eltávolítható. Az N,N-dibenzilvegyületek és az N-alkil-N-benzil-60 vegyületek maguk abban az esetben, ha R3 =H, a 255.400 számú osztrák szabadalmi leírás szerint kaphatók. Abban az esetben, ha R3 =—CH 3 , a vegyületek a 270.617 számú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatók elő, a szabadalmi igénypontok 65 között azonban az előállítás nem szerepel. 2
