166659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás automatikus vágásfelosztásra
3 166659 4 A találmány azt a feladatot kívánja megoldani, hogy létrehozzunk egy eljárást a vágás automatikus felosztására olyan forgácsoló szerszámgépeknél, amelyek terhelésszabályozó-rendszerrel vannak ellátva, mely a szerszám-munkadarab-szerszámgép láncban fellépő túlterheléskor csökkenti az előtolást, majd az előtolás alsó határértének elérésekor csökkenti a fogásmélységet. Az eljárás a terhelésszabályozó-rendszerrel összeköttetésben optimális megmunkálási időket biztosít, mimellett az eljárás a legegyszerűbb kapcsolási intézkedésekkel és csekély alkatrészfelhasználással megvalósítható. Találmányunk értelmében a feladatot automatikus vágásfelosztási eljárással oldjuk meg a munkadaraboknak numerikusan vezérelt szerszámgépeken történő megmunkálásánál, mégpedig adaptív kiterhelést szabályozó rendszerrel, mellyel az előre meghatározott előtolási sebességet, mint viszonylagos sebességet a szerszám és a munkadarab között a szerszámgép-munkadarab-szerszámrendszer előírt és előre meghatározott terhelési értékének túllépésekor egy mért tényleges terhelési érték útján lecsökkentjük. Az előírt terhelési érték el nem érése esetén pedig a tényleges terhelési érték -útján azt az előre meghatározott előtolási sebességig növeljük. Eljárásunk azzal jellemezhető, hogy az első bevágásnál a szerszám vágási mélységét a szerszámgeometria által behatárolva a munkadarab előírt méretére (végső körvonal) állítjuk be. A munkadarabba behatoló szerszám előtolási sebességét (V) programozzuk, valamint az előírt terhelési érték túllépésekor a tényleges terhelési érték útján először az előtolási sebességet csökkentjük le a minimális megengedett előtolási sebességre (Vmin). A minimális megengedett előtolási sebességnél a szerszám vágási mélységét olyannyira csökkentjük, míg az ugyanannyi vagy kisebb lesz, mint a szerszám-munkadarab-szerszámgéprendszer maximális kiterhelésénél lehetséges vágási mélység töredékrésze. Ezt követően az előtolási sebesség növelésével visszaállítjuk a rendszer maximális kiterhelését. A megmunkálás során a továbbiakban a rendszer túlterhelése esetén elsődlegesen az előtolási sebességet csökkentjük és az említett vágásmélységet csak abban az esetben csökkentjük, ha a minimális előtolási sebességnél a rendszer túl van terhelve. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a vágási mélységnek a rendszer teljes kiterhelésénél lehetséges értéknek töredékére való lecsökkentését oly módon végezzük, hogy az előre meghatározott előírt terhelési értéket töredékére csökkentjük és a lecsökkentett előírt terhelési érték és a tényleges terhelési érték egyezősége esetében az előírt terhelési értéket az eredeti értékre növeljük. További előnyös foganatosítási mód esetében több csökkentett előírt terhelési értékkel rendelkeznek, melyeket a munkadarab programozott végső körvonalához képesti útkülönbség függvényében választjuk ki. Az eljárás lehetővé teszi, hogy mindegyik vágást a megmunkálási végméretre való fogásvétellel vezessünk be, amikor is ehhez a forgácsolási fázishoz a legkisebb előtolásértékek működnek. Ezáltal a vágás megkezdésekor és bekapcsolt terhelésszabályozórendszerrel a túlterhelés fellépése pillanatában azonnal végrehajtódik a fogásmélység-csökkentés és ezáltal a forgácskeresztmetszet felosztása. A fogásmélység-csökkentés nagyságát mármost a szóban forgó eljárásnál nem közvetlenül az előírt terhelési értékből kiindulva határozzuk meg, hanem azt egy olyan előírt értéktől tesszük függővé, amely a terheléskor lehetséges értéknek előre megadott törtrészére van csök-5 kentve. Ezután az előtolás növelése útján helyreállítjuk a terhelést. Ha mármost az előírt megmunkálási végméret ellenére a fogásmélység nem elegendő a teljes terhelés létrehozásához, akkor az előtolási sebesség növelése út-10 ján hozzuk létre a terhelést. Ezáltal olyan forgácsolási körülményeket teremthetünk, amelyek jelentősen gazdaságosabbak, mint ha nagy fogásmélységekkel és minimális előtolással dolgoznánk. Ezen forgácsolási eljárás gazdaságossága op-15 timális megmunkálási időkben nyilvánul meg. Rövid vágási úthosszakhoz természetesen nem jelent időnyerést, ha a nagy fogásmélységekkel és kis előtolással dolgozó módszert a több kisebb fogásmélységgel és nagyobb előtolással dolgozó módszerre, cseréljük fel, mi-20 vei a visszafutásí utak az egy-egy fogás által elérhető időmegtakarítást újból felemésztik. Ezen okból kifolyólag azután a fogásmélység-csökkentést a terheléskor lehetséges nagyságnak egy törtrészére, függővé kell tenni még a fennálló megmunká-25 lási úttól is. Az előkapcsolási értékeket az előírt útértékekből meghatározott távolságokban programozzuk, melyek ezután a fogásmélység-csökkentést befolyásolják, ami azt jelenti, hogy egy meghatározott kis hátralevő megmunkálási hosszhoz például két lépésre való 30 forgácskeresztmetszet-felosztás gazdaságosabb, mint a kettőnél több fogásra történő felosztás. Ha az előírt útértékekhez vezető utolsó maradékút során fogásmélység-csökkentés következik be, amely ugyancsak egy előkapcsolási érték útján van programozva, akkor a 35 fogásmélység-csökkenés csak a terhelés helyreállításáig megy végbe. Itt már nem ésszerű a vágásnak két vagy több fogásra való felosztása. Valamennyi új fogást a terhelés szempontjából megengedhetetlenül nagy fogásmélységgel kezdünk meg, 40 úgy hogy a terhelésszabályozó-rendszer biztosan Végrehajtja a fogásmélység-csökkentést, s ezzel a vágásfelosztást. Ezáltal már a vágás megkezdésekor elvégezzük a vágásfelosztást, az optimális forgácsolási feltételek elérése érdekében. 45 A megengedhetetlenül nagy fogásmélységet a szerszámnak a megmunkálási végméretre való beállításával is elérhetjük, amikor is ez az eljárás a normális nagyságú ráhagyásokkal való dolgozás eseteiben alkalmazható. 50 A rendkívül nagy ráhagyásokhoz, amelyek a szerszámot a vágás megkezdésekor veszélyeztetnék, a vágás megkezdését kísérleti fogásokkal lépésenkénti fogásátvétellel kell végezni, egészen a terhelés eléréséig, ill. túllépéséig. 55 Azt, hogy a fogásmélységet a terhelésnek megfelelő nagyság törtrészére csökkentjük, a főforgácsolóerő részére megmásított előírt érték-megadással valósítjuk meg. A forgácskeresztmetszetnek két fogásra való felosztásánál például a terhelésszabályozó rendszer útján 60 történő fogásmélység-csökkenés megkezdésével egyidejűleg felére csökkentjük a főforgácsolóerő számára megadott előírt értéket. Ezáltal a terhelésszabályozó rendszer közelítőleg fele nagyságú fogásmélységet állít be. A forgáskeresztmetszet felosztásával, ami a „nullá" 65 szabályozási eltérés útján adódik, ismét bekapcsolódik 2
