166659. lajstromszámú szabadalom • Eljárás automatikus vágásfelosztásra
5 166659 6 a főforgácsolóerő részére megadott teljes előírt érték. A terhelés szabályozó rendszer mármost — mivel megállapítja, hogy a terhelés nem elegendő — nagyobb előtolási sebességre kapcsol mindaddig, amíg a terhelés kielégítő nem lesz. Emellett a főforgácsolóerő számára a megmásított előírt érték nagyságát úgy választjuk meg, hogy az előtolási tartomány elegendő legyen a teljes terhelés eléréséhez. Abban az esetben, ha már elértük a megmunkálási végméretet, felléphet az a helyzet, hogy az előálló túlterhelés következtében a fogásmélység visszaállítódik. A fogásmélység-csökkentést itt mindig — még akkor is, ha a még hátralevő megmunkálási úttól függően többé nincs szükség előírt érték-átkapcsolásra — legalábbis közelítőleg felére végezzük el, ami által az utolsó előtti és az utolsó fogásvétel közelítőleg azonos megmunkálási paraméterekkel végezhető el. Ily módon megakadályoztuk azt, hogy az utolsó fogáshoz csak igen kicsiny fogásmélység maradjon fenn, amivel még a terhelésszabályozó-rendszer dacára sem érhetnénk el optimális vágási viszonyokat. Ezenkívül az ilyen igen kis fogásmélység a szerszám hegyét termikusan túlterhelné. A vágásnak, két megközelítőleg egyező nagyságú fogásra való felosztása ezzel szemben biztosítja a rendszernek mindkét fogásvételnél való megfelelő terhelését, úgy, hogy még ebben a határesetben is optimális megmunkálási idők adódhatnak. A találmány szerinti eljárás azt az előnyt is nyújtja, hogy az előkapcsolási értékektől függően akkor is végbemegy a forgácskeresztmetszetnek két közel egyenlő nagyságú fogásvételre való felosztása, ha egyetlen fogással is csaknem teljes terhelés volna lehetséges. Felléphet az az eset, hogy a megmunkálási végméretre beállított szerszám a vágás kezdeti szakaszában csaknem teljes terhelést szolgáltat úgy, hogy a vágási fázisban a teljes terhelést elérjük, ha az előtolás az alsó határérték közelében van. Annak érdekében, hogy ilyen esetben is elérhessük az optimális megmunkálási időt biztosító fogásfelosztást, ilyen esetben is két egyforma nagyságú fogással kell dolgozni. A találmány szerinti eljárást a rajzmelléklet és két diagram segítségével részletesen ismertetjük, ahol az 1. ábra egy munkadarab megmunkálását mutatja automata vágásfelosztással, a 2a ábra a forgónyomaték (Md) alakulását mutatja diagramszerűen a megmunkálás alatt, a 2b ábra diagramszerűen ábrázolja az előtolási sebesség alakulását a forgónyomaték függvényében a megmunkálás alatt. Az 1. ábra a megmunkálási folyamatot automata vágásfelosztással mutatja be. A találmány szerinti eljárás szerint a 2 szerszámot az 1 munkadarab programozott végméretéig állítjuk be. Ezután a 2 szerszámot a programozott előtolási sebességgel (V) (munka- vagy gyorselőtolás) az 1 munkadarab felé mozdítjuk el, ami a Pn ponton érinti az 1 munkadarabot. Amikor a 2 szerszám behatol az 1 munkadarabba, azonnal ugrásszerűen megnövekedik az Md forgónyomaték, és túllépi a megengedett maximális forgatónyomatékot (Mdmax — 2. ábra), ezáltal az előtolási sebesség csökkenése egy beállított minimális Vmin előtolási sebességre csökken le (2. ábra). Mindazonáltal a Vmin minimális előtolási sebesség nem elegendő ahhoz, hogy a mért forgónyomatékot (mért tényleges terhelési értéket) a megengedett határértéktartományba csökkentse. Ekkor a vágási mélység csökkentése a Pu ponton következik be. Normál esetben a csökkenés annyi ideig tart, míg a mért tényleges terhelésérték nincs az Md határérték alatt. Ezzel el lehetne érni, hogy az utána következő megmunkálási folyamat minimális előtolási sebességgel menjen végbe. A találmány szerinti eljárás során a vágási mélységet addig csökkentjük, míg a mért tényleges terhelési érték olyan nagyságot ér el, amely a szerszám-munkadarab-szerszámgép rendszer kiterhelésénél lehetséges értéknek csak egy Md/nx vagy Md/n 2 töredéke. Ezt a találmány értelmében azáltal érjük el, hogy az előre meghatározott, előírt Md terhelési értéket nagyságának töredékére csökkentjük le. A vágási mélység csökkentése az 1. ábrában a Pu és P 12 pontok között van ábrázolva. A P12 pontban a csökkenés befejeződik, és a teljes előírt Md terhelési értéket ismét bekapcsoljuk. Ezáltal a rendszer teljes kiterhelése már nem áll fenn — a tényleges terhelési érték kisebb (csak egy töredéke), mint az előírt terhelési érték — ezzel bevezetjük az előtolási sebesség növekedést. Az előtolási sebességet a programozott előtolási sebességig addig növeljük, míg a tényleges terhelési érték ugyanannyi, vagy nagyobb, mint az előírt terhelési érték. Amennyiben ebben az esetben — ahogy ezt a 2a ábra is mutatja, a forgácskeresztmetszet megnagyobbodása következtében a rendszer túlterhelése következne be, úgy először az előtolási sebességet csökkentjük a minimális előtolási sebesség értékéig, majd pedig bekövetkezik —• a már leírtaknak megfelelően — a vágási mélység csökkentése. Az 1. ábrában ábrázolt vágási folyamat olyképpen megy végbe, hogy az első vágásnál a Pu , P 13 , P 15 pontokban csökken a vágási mélység, mivel ezekben a pontokban a minimális előtolás ellenére a szerszám-munkadarab-szerszámgép rendszer túlterhelése áll fenn. Az első vágás pontjai közötti vágás előtolási sebességének alakulását a 2b ábra mutatja. Minden további vágást a végső körvonal vágási mélysége vezet be. Ezáltal adódik az ábrázolt vágáspálya. A találmány szerinti eljárás alkalmazásával a munkaprogram révén elérhető, hogy a vágásfelosztás automatikusan és a szerszám munkadarab — szerszámgéprendszer leterhelési kritériumának függvényében megy végbe. Ezen túlmenően, azáltal, hogy egy optimumot érünk el az előtolási sebesség és a vágási mélység és az előtolási sebességnek a terhelési ingadozásokkal való primer összhangba hozatala között, kedvező megmunkálási idők érhetők el a munkadarabok megmunkálásánál. Az előírt terhelési érték a nagyságának töredékére való lecsökkentése egyszerűen és kevés kapcsolástechnikai eszközökkel megvalósítható, úgyhogy fennáll annak lehetősége, hogy több csökkentett, előírt terhelési értéket tároljunk, amelyeket azután az előre megadott 10 15 20 .25 30 35 40 45 50 55 60 3
