166626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szubsztituált 2,3-dihidro-10H-imidazo[2,1-b]-kinazolin-5-onok előállítására

166626 b) 10-ciklopropilmetil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,1 -b] kinazolin-5-on 100 ml dioxánból, 3,5 g 2-metiltio-imidazolin-hidrojodidból, 6 g N-(ciklopropilmetil)-izatosavanhidridből és 2 szemcse nátriumhidroxidból készült keveréket 1 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk, A reakciókeveréket 20°-ra hűtjük, majd az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot metilénkloridban oldjuk, és az oldatot n sósavval extraháljuk. A savas oldatot metilénkloriddal és éterrel mossuk (mindkét oldatot eldobjuk), majd 10%-os nátriumhidrogénkarbonát-oldattal meglúgosítjuk. A keletkező csapadékot szűrjük, vízzel mossuk, és metilénkloridban oldjuk. Vízmentes nátriumszulfáton való szárítás után az oldószert éterrel kicseréljük, és a cím szerinti terméket pentán hozzáadásával kristályosítjuk. Olvadáspontja 125—128°. A kapott anyagot ismert módon átalakítjuk a 10-ciklopropilmetil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on hidrogénmaleátjává. A hidrogénmaleát olvadáspontja 189—192°. 4. példa a) eljárásváltozat A 2. és 3. példával analóg módon eljárva és az a), b), c) N-(-p-fluorbenzil)-izatosavanhidríd, d) N-ciklohexilmetil-izatosavanhidrid, e) N-ciklohexil-izatosavanhidrid, f) N-ciklohexiletil-izatosavanhidrid, g) N-ciklopropil-izatosavanhidrid, h) N-ciklopropilmetil-izatosavanhidrid, i) N-fenil-izatosavanhidrid, j) N-ciklopropilmetil-6-klór-izatosavanhidrid és k) N-metil-6-klór-izatosavanhidrid V általános képletű vegyületek megfelelő mennyiségéből kiindulva a következő I általános képletű vegyületekhez juthatunk: a) 2-metil-10- (p-fluorbenzil) -2,3-dihidro-lOH-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op. 122—125°; b) 2,2-dimetil-10(p-fluorbenzil)-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op. 114—118°; c) 2,3-dimetil-10- (p-fluorbenzil) -2,3-dihidro-lOH-imidazo [2,1 -b] kinazolin-5-on; hidrokloridjának olvadáspontja 245° (bomlik) ; d) 10-ciklohexilmetil-2,3-dihidro-10H-imidazo(2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 142—144°; e) 10-ciklohexil-2,3-dihidro-10H-imidazo(2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 196—198°; f) 10-ciklohexiletil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b}kinazolin-5-on, op.: 139—141°; g) 10-ciklopropil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 196—198°; h) 10-ciklopropilmetil-2-metil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 110—112°; i) 10-fenil-2-metil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 222—225° ; j) 10-ciklopropilmetil-7-klór-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on, op.: 140—143°; k) 7-klór-2,3-dihidro-10H-2,10-dimetilimidazo(2,l-b)kinazolin-5-on, op.: 118—121°. 5. példa 10-(p-Fluorbenzil)-2-metil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on .5 b) eljárásváltozat a) l-(p-fluorbenzil)-2-tio-l,2,3,4-tetrahidro-kinazolin-4-on 75 g N-(p-fluorbenzil)-antranilsavnak 500 ml piridinnel készült szuszpenzióját 1 óra alatt részletek-10 ben hozzáadjuk 32 g ammóniumtiocianát és 47 ml benzoilklorid 120 ml vízmentes acetonnal készült forrásban levő oldatához. A keveréket lehűtjük, és bepároljuk. A maradékhoz 250 ml metanolt adunk, a kristályos csapadékot szűrőre visszük, és vízzel mos-15 va a cím szerinti vegyületet kapjuk. b) 1 - (p-fluorbenzil) -2-metiltio-l ,4-dihidro-kinazolin-4-on 5 g a) pont szerint kapott terméket, 40 ml etanolt és 4 ml metiljodidot 3 óra hosszat szobahőmérsékle-20 ten keverünk. A keverékhez ezután 4 ml 6N káliumhidroxid oldatot adunk, majd éjszakán át állni hagyjuk. A csapadékot szűrőre visszük, és vízzel, etanollal és éterrel mosva a cím szerinti vegyülethez jutunk. 25 c) l-(p-Fluorbenzil)-2-(l-metil-2-hidroxi-etilamino) -4-kinazolinon 6 g b) pontban kapott termék, 20 ml l-hidroxi-2--amino-propán és 80 ml kloroform keverékét 2 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a 30 reakciókeveréket 1 óra hosszat 60°-on melegítjük. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot etilacetát és benzol 1 :1 arányú elegyében oldjuk, majd 3 ízben vízzel extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk, és vákuumban bepárolva a cím szerin-35 ti vegyületet kapjuk nyers maradék alakjában. d) 10-(4'-Fluorbenzil)-2-metil-2,3-dihidro-10H-imidazo [2,1 -b] kinazolin-5-on 4 g c) pontban kapott nyers terméket feloldunk 30 ml tionilkloridban, és a kapott keveréket 2 óra 40 hosszat 80°-on melegítjük. Ezután a tionilkloridot vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot jég és 6 n nátriumhidroxid oldat keverékével kezeljük, majd a szilárd anyagot metilénkloridban oldjuk. A kapott oldatot vízzel, majd telített nátriumklorid oldattal 45 extraháljuk. Szárítás és vákuumban való bepárlás után a maradékot dietiléterből kristályosítva a cím szerinti vegyületet kapjuk. Olvadáspontja 122— 125°. 50 6. példa 10-Cikloheximetil-2,3-dihidro-10H-imidazo[2,l-b]kinazolin-5-on 55 b) eljárásváltozat a) N-(Ciklohexilmetil)-izatosavanhidríd 30 g izatosavanhidridnek 300 ml dimetilacetamiddal készült oldatához 9 g nátriumhidridet adunk, amelyet 57%-os ásványolajos oldatból kapunk, és a 60 keveréket 1 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A reakciókeverékhez euztán hozzáadunk 36 g ciklohexilmetilbromidot, majd 60 percig szobahőmérsékleten, és végül 60 percig 60°-on keverjük. Lehűtjük, és az oldatot vákuumban eredeti térfogatá-65 nak l/3-ára bepároljuk, majd a kapott keveréket je-4