166591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenil-metán-származékok előállítására

166591 3 4 hidrogénezéséből áll; e képletekben R és Rí a fentiekben megadott jelentésű és Z oxigén- vagy két hidrogénatom. Hidrogénező szerként vegyes fémhidrideket használunk, különösen lítium-alumíniumhidrid használata előnyös. Általános eljárás szerint a II általános képletű vegyületet mólnyi mennyiségben adjuk hozzá keverés közben a lítium-alumíniumhidrid közömbös oldószeres szuszpenziójához. Közömbös oldószerként például dietil-étert, tetrahidrofuránt, dioxánt, benzolt és keverékeiket használjuk. A vegyes fémhidridet a sztöchiometrikus mennyiséget erősen meghaladó feleslegben alkalmazzuk a reakcióban és a hőmérsékletet 0 C° és szobahőmérséklet között tartjuk. A reakcióidő 1 órától néhány óráig terjedhet a II általános képletű vegyület reakcióképességétől függően. A hidrogénezett terméket a reakcióban képződő komplex vegyület 20%-os vizes ammóniumkloriddal történő elbontása után kapjuk meg, a szokásos eljárások segítségével, mint a szerves réteg lepárlása és a nyers termék alkalmas oldószerből való kikristályosítása útján. A III általános képletű diolokat ezután más, találmány szerinti I általános képletű vegyületekké alakíthatjuk át egyszerű kémiai műveletek útján. Például a III általános képletű diolok fölös mennyiségű izociánsavval vagy izocianáttal való kezelése az ilyen reakcióknál szokásosan használt eljárás szerint megfelelő I általános képletű vegyületeket eredményez, ahol R2, R3 karbamoil- vagy helyettesített karbamoilcsoportot jelent. Ha a III általános képletű diolokat savanhidridekkel vagy savhalogenidekkel kezeljük savakceptor jelenlétében, úgy mono- és diacil-származékok keverékét kapjuk, melyek frakcionált kristályosítással könnyen szétválaszthatok. A mono- és diacetil-vegyületek aránya változhat a reakció körülményeitől függően. Erős melegítés vagy hosszú kezelés kedvez a diacilszármazékok képződésének. A monoacilszármazékok olyan III általános képletű vegyületek, melyekben a primer alkoholcsoport acilezve van és ezért hasznos köztitermékként is felhasználhatók olyan I általános képletű vegyületek előállítására, ahol X jelentése hidroxilcsoporttól eltér. Erre a célra előnyösen alkalmazhatunk IV általános képletű vegyületeket, ahol R és R± a fentiekben megadott jelentésű és R2 kisszénatomszámú alifás savakból származó acilcsoport. Ebben az összefüggésben a szabad hidroxilcsoportot foszfor- vagy tionilhalogenidekkel könnyen lecserélhetjük halogéncsoporttal és a kapott halogenid-vegyületet megfelelő aminoszármazékká alakíthatjuk át alkalmasan megválasztott aminnal való nukleofil helyettesítés által. Az ezt követő lúgos hidrolízis olyan I általános képletű vegyületeket eredményez — ahol R2 hidrogénatom és X jelentése —NHR4 csoport és az utóbbiban R4 hidrogénatom vagy kisszénatomszámú alkilcsoport —, amelyek a találmány szerint előállított vegyületek egyéb fent megadott jellemző képviselőivé alakíthatók át a hidroxil- és/vagy aminocsoport szokásos kémiai átalakítása útján. Ezek között alkilezés, acilezés, karbamoilezés a legáltalánosabb műveletek. Ha a fentebb említett halogénvegyületek kisszénatomszámú alkanollal készült oldatait nyomás alatt ammóniával hevítjük, a halogéncsoport aminocsoport általi nukleofil helyettesítését a kisszénatom-5 számú acilcsoportnak az alkohol-részről az aminocsoportra való átvándorlása kíséri és így olyan I általános képletű vegyületek keletkeznek, ahol R2 hidrogénatom és R4 kisszénatomszámú alifás acilcsoport. 10 Ezen utóbbi vegyületek ásványi savas hidrolízise olyan I általános képletű származékokhoz vezet, ahol mind R2, mind R4 hidrogénatom. Természetesen ebben az esetben is a két funkciós csoport tovább átalakítható acilezés5 alkilezés vagy karbamoi-15 lezés útján. A kiindulási o-benzoil-benzoesavat és o-hidroxi-metil-benzofenont Friedel-Crafts reakcióval állíthatjuk elő ftálsavanhidridből és benzolszármazékokból, és a ftalid-vegyület gyűrűjének felnyitására megha-20 tározott aril-magnézium-halogenidet alkalmazunk. A találmány szerinti vegyületek hasznos központi idegrendszer-depresszorok (gátlók), mivel jelentős izomlazító, nyugtató és altató hatást fejtenek ki a laboratóriumi állatkísérletek során. 25 A találmány szerinti vegyületek jellemző kísérleti dózisai 30—60 mg/testsúly kg között változnak egerek intraperitoneális kezelésekor és hatásosnak bizonyulnak izomfeszülés, spontán tevékenység-csökkenés, mozgási összerendezettség és egyensúlyi ref-30 lex romlása esetén. Különösen az 1. példa szerint előállított vegyület még 0,5 mg/kg i. p. dózisban is hatásos a majmoknál fent említett esetekben. Az új vegyületek mérgező képessége kicsi: az 35 LD50 egereknél általában nagyobb mint 500 mg/kg i. p. A következő példákban részletesen leírjuk egyes jellemző vegyületek találmány szerinti előállítását. 1. példa 5-Klór-hidroxi-metil-benzhidrol 120 g 2-benzoil-4-klór-benzoesav és 900 ml víz-45 mentes dietiléter szuszpenzióját cseppenként, keverés közben, 0 C fokon 700 ml vízmentes éterben szuszpendált 41 g lítium-alumínium-hidridhez adjuk. Az adagolás befejezése után a keveréket 4 óráig szobahőmérsékleten keverjük és a képződött 50 komplex vegyületet 125 ml 20%-os ammóniumklorid hozzáadásával keverés közben elbontjuk. A szervetlen csapadékot leszűrjük és dietil-éterrel mossuk. Az éteres oldatokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd szárazra pároljuk. Az olajos ma-55 radékot petroléterrel eldörzsöljük és a kapott szilárd anyagot diizopropil-éterből átkristályosítjuk. Olvadáspont 102—107 C°. Kitermelés 105 g. 60 2. példa 5-Klór-2-metil-karbamoil-oxi-metil-benzhidrol-metil-karbamát Az 1. példában előállított vegyület 2 g-ját Parr-65 bombában 7 óráig 80—90 C fokon melegítjük 2 g 2