166570. lajstromszámú szabadalom • Hőre lágyuló műanyag zárszerkezet

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 166570 4% Bejelentés napja: 1973. VII. 20. (FO—683) Nemzetközi osztályozás: D 06 p 5/00 ^WT Közzététel napja: 1974. XI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1976. IX. 30. Fodor Tamás vegyészmérnök Laczkó Géza vegyészmérnök, Budapest Eljárás sík felületű anyagok, elsősorban textiliák mintázására és/vagy színezésére i A találmány hőátnyomó eljárás síkfelületű anyagok, elsősorban textíliák mintázására és/vagy színezésére, ahol egy átvivő anyag felületére festék-kombinációt vagy színezék-kombinációt viszünk fel a kívánt mintázásnak vagy színezésnek megfelelő elren- 5 dezésben, majd az így kezelt átvivő felületet hő alkalmazása mellett közvetlenül érintkeztetjük egy átvevő anyag felületével, amelyen a festék- vagy színezék-kombináció egyik komponensét tartósan rögzítjük. 10 Ismeretes, hogy a papírról történő színezékátvitelen alapuló úgynevezett hőátnyomó (Thermo-transdruck-, transfer, Sublistatic) eljárásban szintetikus textíliák közvetett nyomását nyomott papírról végzik olyan módon, hogy jól szublimáló diszperziós 15 színezékkel megfelelő mintát nyomnak a papírra, majd a nyomtatott papírból és az átvevő anyagnak nevezett mintázandó szintetikus textíliából kialakított „szendvicset" vasalóprésen Vagy kalanderen hő hatásának teszik ki, miközben a jól szublimáló színe- 20 zék nagy része a nyomott papírról a szintetikus szálba diffundál és abban oldódik. Az átnyomás általában 15—30 másodperc alatt megy végbe 180—210 C° hőmérsékleten. Ez a hőátnyomó eljárás a már korábban is ismert 25 átnyomó eljárások közé sorolható, amelynél azonban nem pigmenteket, hanem diszperziós, csáva- vagy bázikus színezékeket használnak fel, e színezékek eddig hátrányosnak tekintett azon tulajdonságát hasznosítva, hogy azok szublimálnak, így ez as eljárás, 30 alkalmazható minden olyan szálasanyagra, amely e színezékkel jó színtartóságúra színezhető, elsősorban poliamidra, poliészterre, poliakril-nitrilre és triacetátra, valamint e szálak 30%-nál kevesebb természetes szálasanyagot tartalmazó keverékeire. Az ismert hőátnyomó eljárásokról jó áttekintést ad H. Schmidt „Der Thermo-Transferdruck mit Dispersionsfarbstoffen" című tanulmánya (ITB Weltausgabe, 1973, Nr. 2). Az ismert hőátnyomó eljárás hordozója rendszerint papír. Az ilyen célra gyártott papírok mennyisége 1972-ben már elérte a 100 millió folyómétert, és 1975-re szakemberek 1 milliárd folyóméter papír felhasználásával számolnak annak következtében, hogy egyre nő mind a papírt gyártó mind a hőátnyomáshoz szükséges gépeket előállító cégek száma. A hőátnyomó eljárás előnyeként annak egyszerű technológiáját és alacsony beruházási igényét szokás emlegetni. További előnye, hogy a nyomás elvégzéséhez nincs szükség szakképzett nyomóra, és ä nyomott terméket nem kell kimosni, aminek következtében a nyomóüzemekben rendszerint súlyos gondot okozó szennyvíz-probléma is elesik. Az ismert hőátnyomó eljárások legnagyobb közös hátránya, hogy egyrészt az átvivő papír nyomását üzembiztosan jelenleg kizárólag nyomdaipari technológiával tudják végezni, másrészt e papír rendkívül drága, és ezt a drága alapanyagot a nyomás után legfeljebb csomagolópapírk;ént lejjet felhasználni, To-166570 l