166549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-vegyületek előállítására
33 166549 34 166 ml-ét adjuk és az elegyet 0°-on 30 percig keverjük. Ezt követően a keverékhez erős hűtés közben (—10°) 120 ml abszolút metanolt adunk és 2 órán át tovább keverjük, majd 80 ml vizet adunk hozzá, a pH-értékét (vízzel hígított mintában mérve) kb. 9 ml 2n vizes nátriumhidroxidoldattal 3,3-ra beállítjuk és az elegyet 1 órán át 0°-on és 1 további órán át 20°-on reagáltatjuk. Ezután a reakcióelegyet keverés közben 500 ml 1 mólos vizes dikáliumhidrogénfoszfát-pufferoldatba öntjük és a pH-értékét 50%-os vizes trikáliumfoszfát-oldat hozzáadásával 6,5—7,0-ra állítjuk be. A vizes fázist elkülönítjük és kétszer 200 ml metilénkloriddal mossuk, a három szerves oldat mindegyikét kétszer vízzel mossuk, egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kristályos maradékot benzoles hexán 1 : 1 keverékének 40 ml-ében feloldjuk, a keveréket 15 perc alatt 0°-ra hűtjük és a csapadékot kiszűrjük, így a 6ß-amino-2,2-dimetil-3-(N-2,2,2-trikloretoxikarbonil-amino)-penámot kapjuk, amely 179— 180°-on (korr.) olvad, az infravörös abszorpciós spektrum (metilénkloridban) karakterisztikus sávjai: 2,90, 5,58, 6,62, 7,17, 7,27, 8,32, 8,46, 8,82, 9,25 és 9,62 fj.; (nujolban) 2,95, 3,01, 3,11, 5,64, 5,80. 6,35, 7,60, 7,87, 8,00, 8,27, 8,65, 8,70, 9,16 és 9,57 JJL ; a vékonyrétegkromatogramon (szilikagél) 8 : 2 toluol—aceton oldószerrendszer, mért Rf-érték =0,17, és a 6 : 4 toluol—aceton oldószerrendszerben mért Rf-érték = 0,43; ninhidrin— kollidin elegyével jellegzetes sárga színeződés (szabad aminocsoport). 0,05 g 6ß-amino-2,2-dimetil-3-(N-2,2,2-trikloretoxi-karbonilamino)-penám és aceton és víz 1 : 1 keverékének 2 ml-éhez adott 0,1 g cinkpor keverékéhez 20°-on 0,2 ml ecetsavat adunk és 1 óra alatt 45 kHz (ultrahang) alkalmazása mellett szűrjük, majd 50 ml vízzel hígítjuk. Az elegyet 50 ml etilacetáttal extraháljuk, a szerves extraktumot nátriumszulfátön szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot metilénklorid és hexán keverékéből átkristályosítjuk és így kapjuk a 3-izopropil-4-tia-2,6-diazabiciklo[3.2.0]heptán-7-ont, melynek olvadáspontja 151—155°; a vékonyrétegkromatogramon mért Rf-érték =0,17 (8 : 2 toluol—aceton oldószerrendszerben) ós 0,38 (6 :4 toluol—aceton oldószerrendszerben). A fenti eljárás során az ecetsav helyett 0,2 g ammóniumkloridot vagy 0,2 g piridin-hidrokloridot is használhatunk. 1,64 g 3-izopropil-4-tia-2,6-diazabiciklo[3.2.0]-heptán-7-ont ecetsav és víz 1 : 1 keverékének 33 ml-ében oldunk és az oldathoz 10 perc alatt 71,7 ml 0,5 n etanolos jódoldatot adunk, az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd csökkentett nyomáson besűrítjük. A nagyvákuumban szárított maradékot 90 ml acetonitrilben szuszpendáljuk és 0°-on 4,5 ml piridinnel és 4,5 ml fenilecetsavkloriddal keverjük. A reakcióelegyet 15 percen át 0°-on és további 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk, 30 perc alatt dioxán és víz 1 : 1 keverékének 10 ml-ével elmorzsoljuk és a maradékot etilacetátban feloldjuk, az oldatot telített vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. Az olajos maradékot 100 g tiszta szilikagélen kromatografáljuk, az olajos bisz-[cisz-2-oxo-3ß-(N-fenilacetil-amino)-4ß-azetidinil]-diszulfidot etilacetát és aceton 19 : 1 keverékével eluáljuk és liofilizálással finom amorf porrá alakítjuk. A termék vékonyrétegkromatográfiával (szilikagélen, 1 : 1 etilacetát-aceton oldószerrendszerben) ~0,36 Rf-értéket mutat; az infravörös abszorpciós spektrum (káliumbromidban) karakterisztikus sávjai: 5 3,08, 5,62, 5,97 és 6,51 JJ,. A fenti diszulfid-vegyület az alábbi módon is előállítható: 0,317 g 3,3-dimetil-4-tia-2,6-diazabiciklo[3.2.0]-heptán-7-ont 30 ml metilénkloridban oldunk, 0,254 g jód 10 és 12,0 ml benzol elegyét hozzáadjuk, ekkor azonnal voluminózus barna csapadék képződik. A keveréket 10 percig szobahőmérsékleten erélyesen rázzuk, majd szűrjük, a maradékot benzollal és pentánnal mossuk és 0,8 ml acetonitrilben szuszpendáljuk. A szuszpenzió-15 hoz 2,0 ml piridint adunk, akkor tiszta sárga oldatot kapunk, amelyet +10°-ra lehűtünk és cseppenként, keverés közben 0,4 ml fenilecetsavkloriddal elegyítjük. A reakciókeveréket 20 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd csökkentett nyomáson 1,9 g súlyig be-20 töményítjük. A sárga szirupszerű maradékot 50 ml etilacetátban feloldjuk, az oldatot 50 ml vízzel mossuk, majd bepároljuk. A maradékot metanol, metilénklorid és hexán keverékéből kristályosítjuk. Az így kapott bisz-[cisz-2-oxo-3ß-(N-fenilacetil-amino)-4ß-azetidinilj-25 -diszulfid acetonból és metilénkloridból átkristályosítva 152—155°-on olvad (analízishez többször átkristályosított termék olvadáspontja: 156,5—158,5°). 0,35 g bisz-[cisz-2-oxo-3ß-(N-fenilaceül-amino)-4ß-azetidinilj-diszulfidot ecetsav és víz 9 : 1 keverékében 30 feloldunk és az oldathoz kb. 5°-on kb. 3,2 g etilénoxidot, majd 3,5 g cinkport adunk. A reakciókeveréket 15 percig kb. 5°-on és 30 percig szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük. A maradékot acetonnal mossuk és a szűrletet bepároljuk. A maradékot kb. 150 ml etilace-35 tatban feloldjuk, az oldatot 50 ml telített vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal és 100 ml telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A terméket 0,58 g bisz-[cisz-2-oxo-3ß-(N-fenilacetil-amino)-4ß-azetidinil]-diszulfidbol hasonló módon ka-40 pott nyerstermékkel együtt 50 g szilikagélen kromatografáljuk. Etilacetát és aceton 19 : 1 keverékével eluáljuk a 4ß-(2-hidroxietilmerkapto)-3ß-(N-fenilacetil-amino)-azetidin-2-ont mint egységes terméket, amely aceton és dietiléter keverékéből kristályosítva 141—142°-45 on olvad; Mg1 = + 44° ±2° (c =0,571, etanolban); a vékonyrétegkromatogramon (szilikagél, 1 : 1 etilacetátaceton oldószerrendszer, előhívás jóddal) mért Rférték = 0,45; infravörös abszorpciós spektrum (ásványolajban) karakterisztikus sávjai: 3,01, 5,68, 6,01, 6,43 50 és 6,52 y.. 0,61 g 4ß-(2-hidroxietilmerkapto)-3ß-(N-fenilacetil-amino)-azetidin-2-ont 10 ml tetrahidrofuránban oldunk. Az oldathoz 0°-on 5 ml tetrahidrofuránban oldott 1,38 g klórhangyasavas 2,2,2-triklóretilésztert, 55 majd 5 ml tetrahidrofuránban oldott 1,06 g piridint adunk. A reakciókeveréket nitrogénatmoszférában 15 percen át 0°-on és 2 órán át szobahőfokon keverjük, majd 150 ml metilénkloridban feloldjuk. Az oldatot telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, szárítjuk 60 és bepároljuk. A maradékot 50-szeres mennyiségű szilikagélen kromatografáljuk, a 3ß-(N-fenilacetil-amino)-4ß-[2-(2,2,2-trikloretoxikarbonil-oxi)-etilmerkaptp]-azetidin-2-ont metilénklorid és etilacetát 1 : 1 keverékével eluáljuk. A terméket kristályosítjuk és dietiléterből egy-65 szer átkristályosítjuk. így színtelen tűket kapunk, op. = 17
