166543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás baktériumellenes hatású 3-(tetrazolo-piridazinil)-tiometil-7-acilamino-CEF-3-EM-4-karbonsav-származékok előállítására

7 Különösen értékes blokkoló csoport a proton, mint a d képletű vegyületben, vagy (J-diketon vagy ß-ketoeszter, mint az 1 123 333 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban és a 3 325 479 és 3 316 247 számú amerikai egyesült államok-beli szabadalmi leírásban ismertetettek szerint, például acetecetsav-metil-észter vagy (3-keto­amid, mint a 71/24714 számú japán szabadalmi leírás­ban (Farmdoc 47,321S), mely esetben a blokkolt amino­csoportot tartalmazó savat előnyösen vegyes anhidriddé alakítjuk át, például klórhangyasav-etilészterrel, mielőtt a II képletű vegyülettel vagy annak sójával reagáltatnánk a kívánt I képletű termék előállítása céljából, a blokkoló csoport lehasítása után. Mint fentebb említettük, a III általános képletű ve­gyületben az oldallánc szabad aminocsoportját a II kép­letű vegyülettel történő összekapcsolási reakció folya­mán blokkoljuk, majd a blokkoló csoportot eltávolítjuk a találmány szerinti vegyületek előállítása céljából; a terc-butoxi-karbonil-csoportot például hangyasavas vagy trifluor-ecetsavas kezeléssel, a karbobenzil-oxi­csoportot katalitikus hidrogénezéssel, a 2-hidroxi-l-naft­karbonil-csoportot cinkporral jégecetes közegben és az l-karbetoxi-l-propenil-2-csoportot előnyösen hangya­savas kezeléssel távolíthatjuk el. Nyilvánvaló, hogy az aminocsoport blokkolására más, funkció tekintetében egyenértékű vegyületeket is használhatunk és ezek is beletartoznak a találmány oltalmi körébe. A II képletű vegyülethez kapcsolandó III általános képletű sav funkciós ekvivalensei közé tartoznak a meg­felelő savanhidridek, beleértve a vegyes anhidrideket és különösen erősebb savakból, mint karbonsavak kis­szénatomszámú alifás monoésztereiből, vagy alkil- és arilszulfonsavakból és térbelileg jobban gátolt savakból, mint difenil-ecetsavból előállított vegyes anhidrideket. Ezenfelül savazidot, aktív észtert vagy tioésztert (például p-nitro-fenol, 2,4-dinitro-fenol, tiofenol, tioecetsav) is használhatunk, vagy magát a szabad savat is hozzákap­csolhatjuk a II képletű vegyülethez, miután a szabad sa­vat először N,N'-dimetil-klór-formimínium-kloriddal reagáltattuk (lásd az 1 008 170 számú nagy-britanniai szabadalmi leírást, valamint Novak és Weichett közle­ményét: Experientia XXI, 6, 360,1965), vagy enzimeket, vagy N,N'-karbonil-diimidazolt, vagy N,N'-karbonil­-ditiazolt (lásd a 63/2684 számú délafrikai szabadalmi leírást), vagy karbodiirmd-reagenst (különösen N,N'-di­ciklohexil-karbodiimidet, N,N'-diizopropil-karbodiimi­det vagy N-ciklohexil-N'-(2-morfolino-etii)-karbodiimi­det használva; lásd Sheehan és Hess, J. Amer. Chem. Soc, 77, 1067 1955), vagy alkil-amin-vegyületet (lásd R. Buijle és H. G. Viehe, Angew. Chem. International Edition, 3, 582, 1964), vagy izoxazóliumsó-reagenst (lásd R. B. Woodward, R. A. Olofson és H. Mayer, J. Amer. Chem. Soc, 83, 1010, 1961), vagy keténimin­vegyületet alkalmazva (lásd C. L. Stevens és M. E. Mond, J. Amer. Chem. Soc, 80, 4065). Savkloriddal egyenértékű egyéb vegyület a megfelelő azolid, vagyis a megfelelő sav olyan amidja, amelyben az amid-nitrogén félaromás, 5-tagú, legalább két nitro­génatomot tartalmazó gyűrű tagja, azaz imidazol-, pira­zol-, triazol-,"benzimidazol-, benzotriazolgyűrűé és he­lyettesített származékaié. Azolidok előállításának álta­lános módszere szerint például N,N-karbonil-diimida­zolt ekvimolekuláris arányban, szobahőmérsékleten, karbonsavval reagáltatunk tetrahidrofuránban, kloro­formban, dimetil-formamidban, vagy hasonló közömbös 166543 o oldószerben; így karbonsav-imidazolidot kapunk gya­korlatilag mennyiségi kitermeléssel, széndioxid-felsza­badulás és 1 mól imidazol képződése mellett. Dikarbon­savból kiindulva diimidazolidot kapunk. Az imidazol-5 melléktermék kicsapódik és elkülöníthető, és az imida­zolid izolálható, de ez nem feltétlenül szükséges. A cefa­losporinok előállításának ezen reakciói és a képződött cefalosporinok izolálásának módszerei jól ismertek. A fentiekben említettük, hogy enzimeket is használ-10 hatunk a blokkolt aminocsoporttal rendelkező savnak a II képletű vegyülettel történő összekapcsolásánál. Az ilyen eljárások közé tartozik észterek, például metil­-észterek használata, melyekből a szabad sav számos mikroorganizmus enzimjével előállítható; ilyen mikro-15 organizmusokat írnak le például T. Takahashi és munka­társai, J. Amer. Chem. Soc, 94(11), 4035—4037 (1972) és T. Nara és munkatársai, J. Antibiotics (Japan), 24 (5) 321—323 (1971). A fent leírt összekapcsoló és a blokkoló csoportot el-20 távolító reakciók végrehajtása után az IB képletű iker­ion-szerkezetű terméket szükség esetén IC képletű di­metil-szulfonát-nátriumsóvá alakíthatjuk át. Az iker­ion-szerkezetű cefalosporánsav dimetil-szulfonát-szárma­zékká való átalakítását ismert módszerekkel hajthatjuk 25 végre. Előnyben részesített módszer szerint az ikeriont nátrium-formaldehid-biszulfittal (vagy ennek forrásá­val, például nátrium-biszulfittal és formaiinnal) és vízzel reagáltatjuk erős nátrium-bázis, például nátrium-2-etil­-hexanoát jelenlétében. A fenti elegyet szobahőmérséklet 30 fölé, például 40 C°-nál magasabb hőmérsékletre, előnyö­sen 40—45 C°-ra melegítjük rövid időn keresztül, amíg a kívánt termék oldata létrejön. A terméket szilárd alak­ban kicsapás útján nyerjük ki, például vízoldható, telje­sen vízmentes oldószer, előnyösen alkohol, mint etanol 35 vagy izopropanol hozzáadása által. Más módszer szerint az ikerion-terméket ismert eljárásokkal nem-mérgező, gyógyászatilag elfogadható sókká vagy könnyen hidro­lizáló észterekké alakíthatjuk át. A szakember előtt nyilvánvaló, hogy I képletű vegyü-40 leteket úgy is előállíthatunk, hogy a 7-amino-cefalospo­ránsavat vagy ennek sóját a kívánt 7-helyzetben először savval, vagy ennek funkciós ekvivalensével acilezzük, és utána a 3-acetoxi-csoportot 6-merkapto-tetrazolo[4,5-b]­piridazinnal kiszorítva a kívánt termékhez jutunk. Az el-45 járás fenti változata is beletartozik a találmány oltalmi körébe. Embernél baktériumok okozta fertőzések kezelésében a találmány szerinti vegyületeket az antibiotikumos ke­zelés szokásos módszere szerint parenterálisan adagol-50 juk, napi 5—200 mg/kg, előnyösen napi 5—20 mg/kg mennyiségben, elosztott dózisokban, például napi 3—4 alkalommal. A beadandó dózis-egységek például 125, 250 vagy 500 mg hatóanyagot tartalmaznak alkalmas, fiziológiailag elfogadható hordozók vagy kötőanyagok 55 kíséretében. Az adagolási egységek folyékony készít­mények, mint oldatok vagy szuszpenziók. Kiindulási anyagok 60 (1. reakcióvázlat) Metil-o-bróm-metil-fenil-acetát Metil—o-metil-fenil-acetát (82,0 g, 0,5 M), N-bróm­-szukcinimid (89,0 g, 0,5M), benzoil-peroxid (1,0 g) és 65 szén-tetraklorid (800 ml) elegyét visszafolyatás mellett 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom