166501. lajstromszámú szabadalom • Tekercselőszalag villamosgépek szigetelésére
5 166501 6 Minthogy a kapott oxiaminok többnyire kisebb olvadáspontúak, mint a kiinduló gyanták, ezért kiinduló gyantákként nagyobb olvadáspontú gyantákat választunk. Az egyenesláncú alkilcsoportokat tartalmazó aminokra, illetve az alkalmas ciklikus aminokra példák a dimetilamin, a dietilamin, di-n-propilamin, pirrolidin, piperidin, morfoliri, tiomorfolin stb. Elágazó láncoknál nyilvánvalóan a szterikus effektusok következtében a gyorsító hatás egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben jelentkezik. Gyakorlati okokból a dietilaminos reakciót előnyben részesítjük. Az aminos reakciót előnyösen oldószerben végezzük. Ekkor az amint 1—3 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk az epoxigyantára vonatkoztatva. Hogy a képezett oxiamint az amin többlettől és az oldószertől könynyen és károsodás nélkül lehessen megszabadítani, oldószerként előnyösen 150 C° alatti forráspontú ketonokat, aromatikus szénhidrogéneket vagy ezek keverékeit alkalmazzuk. Porózus hordozóanyagként különösen üvegselyemszövet alkalmas, vagy pedig üvegszálakból vagy műanyagszálakból levő filc. A kötőanyag és a gyorsító előállításánál például a következő módon járhatunk el. 1. 260 g epoxi-novolak gyantát, amelynek kb. 200 az epoxiekvivalense és 80 C° az olvadáspontja, 100 Cc -nál ugyanilyen mennyiségű toluolban feloldjuk. Miután kb. 50 C°-ra lehűtöttük, erős keverés közben 280 g dietilamint adunk hozzá. Visszafolyón 60—70 C°-nál történő 5 órás reakció után fokozatosan megnöveljük a hőmérsékletet és a fölösleg dietilamint és a toluolt kidesztilláljuk. Ezáltal olyan gyantát kapunk, amelynek olvadáspontja 75 C°. Nem szükséges epoxi-novolak gyantát alkalmazni. Ugyanolyan jól ki lehet indulni egy biszfenol-gyantából is, amint azt a következőkben ismertetjük. 2. 175 g biszfenol bázisú epoxigyantát, melynek olvadáspontja 80 C°, epoxiekvivalense 555, 80 C°-nál toluolban feloldunk. Miután 50 C-ra lehűtöttük, 70 g dietilamint adunk hozzá és 60 C°-nál 4 óra hosszat visszafolyón hevítjük. Ezután a hőmérsékletet lassan növeljük, hogy a dietilamin és toluol felesleget ledesztilláljuk; ezeknek utolsó maradványait 150 C°-nál vákuum alatt távolítjuk el. Az így kapott gyantának olvadáspontja 78 C° és epoxiekvivalense már nem mutatható ki, míg hidroxilszáma 230. A kapott termék acetonban vagy még inkább metiletilketonban oldható és melegben xilolban oldódik, de hidegben ismét kicsapódik. Alkoholok és vizes oldószerek nem oldják. 3. Két epoxigyantából (egy biszfenol- és egy novolaktípusúból) álló keverék 560 g mennyiségét, amely keverék olvadáspontja 70 C° és epoxiekvivalense 580, 500 g toluolban 100 C°-nál feloldjuk. Miután 60 C°-ra lehűtöttük, 102 g dietilamint adunk hozzá és az oldatot 3 óra hosszat visszafolyón fűtés nélkül reagáltatjuk. Ezt követően desztilláló feltétet csatlakoztatunk hozzá és a hőmérsékletet lassan 150 C°-ra növeljük, miközben a dietilamin fölösleg és a toluol elpárolog. Ezt követően ugyanennél a hőmérsékletnél vákuum alatt tartjuk az anyagot mindaddig, amíg a desztillálás megszűnik. A kapott termékben már nem mutathatók ki epoxicsoportok; olvadáspontja 70 C°. 4. 575 g biszfenol-bázisú epoxigyanta keveréket, amelynek epoxiekvivalense 560, 500 g toluolban 100 C°nál feloldunk. Miután kb. 60 C°-ra lehűtöttük, 140 g dipropilamint adunk hozzá és az oldatot 3 óra hosszat 5 60 C°-nál keverjük. Ezt követően a hőmérsékletet lassan 150 C°-ra növeljük és az amin fölösleget és a toluolt ledesztilláljuk. A reakciókeveréket ugyanezen a hőmérsékleten mindaddig vákuum alatt tartjuk, amíg a desztillálás megszűnik. A kapott termék 70 C°-nál lágyul és 10 metiletilketonban oldható. A hígfolyós epoxi-keményítő keverékben, amilyent a kész tekercsek impregnálására használunk, a kötőanyag hidegen nem oldódik, de 60 C° fölötti hőmérsékleteken fokozódóan oldódik. 15 Az így kapott kötőanyagot csillámpapír és hordozóanyag összeragasztására lehet felhasználni. Erre a célra a gyantát alkalmas oldószerben, például egy ketonban, vagy egy aromás szénhidrogénben, vagy ezek keverékében oldjuk és a hordozóanyagra, például üvégszövetre 20 visszük fel. Az oldat koncentrációját a választott lakkozó készüléktől függően úgy választjuk meg, hogy kb. 2—20 g gyantát vigyünk fel m2 felületenként. Az így kezelt üvegszövetet a gép szélességének megfelelően összeragasztjuk a csillámpapírral. Az anyagból, amely te-25 keres alakban van feltekercselve, szalagvágó gépen tekercselőszalagok vághatok. A gyantamennyiséget arra a minimumra kell korlátozni, amely a két réteg szilárd összekötésére éppen elégséges, úgyhogy a szalagok vágása és ezeknek gépi tekercselése nehézség nélkül lehetséges. 30 Mennél kisebb ez a gyantamennyiség, annál könnyebben történik ezután a kész tekercs impregnálása. Minthogy a szalagban alkalmazott kötőanyag és ezáltal a vele gyártott tekercs a telítőgyantához szükséges gyorsítót is tartalmazza, ezért maga a telítőgyanta gyor-35 sító nélkül tárolható az impregnáló tankban. Ennek következtében a telítőgyanta sokkal tovább tárolható. Ennek ellenére a kályhában gyorsan történik az impregnált tekercs keményedése, minthogy a szalagban levő kötőanyag gyorsítója kifejti hatását. Minthogy a gyorsí-40 tó emellett gyantaszerű, az impregnálás folyamán 50—60 C°-nál sem mosódik ki, míg például a fémsók ezen feltételek mellett a telítőgyantába jutnak és ennek tartósságát befolyásolják. Az alábbi számok szemléltetik a viszonyokat. 45 Egy folyékony epoxigyantát, amelynek epoxiekvivalense kb. 180, ekvivalens mennyiségű hexahidroftálsávanhidriddel keverjük. A frissen készített keveréknek 900—1000 cP viszkozitása van 20 C°-nál. Ezzel a következő kísérleteket végeztük. 50 a) A keveréket üvegedényben 50 C°-on termosztátban tartottuk és az idő folyamán mintákat vettünk belőle és ezek viszkozitását 20 C°-nál meghatároztuk. b) A keveréket a találmány szerinti kötőanyaggal ké-55 szült szalaggal hoztuk érintkezésbe, és két óra hosszat 50 C° hőmérsékleten érintkezésben hagytuk. Ezután a szalagot eltávolítottuk és a keveréket 50 C°-on tartottuk. A keverék viszkozitását ismét 20 C°-nál ellenőriztük. 60 c) A b) alattihoz hasonlóan jártunk el egy olyan szalaggal, amelyet előzőleg 1%-os kobalt-naftenát oldattal (gyorsítóval) itattunk. A szalag eltávolítása után a keverék viszkozitását 20 C°-nál határoztuk meg. Az I. táblázat mutatja az eredményeket. 65 Ebből az alábbi következtetéseket lehet levonni.. 3
