166373. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8-oxo-5-tia-1-azabiciklo(4,2,0)- OKT-2-ÉN vegyületek előállítására

166373 29 30 biciklo[4.2.0]okt-2-én-8-on keverékét — ez elsősorban egy, a (XIII) általános képletű közbenső termékben sze­replő —C(= O)—X9 általános képletű csoport reduktív hasítása során keletkezik (ahol X0 jelentése egy 2-halo­gén-(rövidszénláncú)-alkoxi-csoport—, önmagukban ismert szétválasztási módszerekkel, például frakcionált kristályosítással, adszorpciós kromatográfiával (oszlop­vagy vékonyrétegkromatográfia) vagy más alkalmas el­választási eljárással választhatjuk szét az egyes vegyüle­tekre. A (XIV) és (XV) képletű vegyület oxidációja a diszul­fidvegyületek előállításához rendszerint alkalmazott oxi­dálószerek segítségével történhet, ilyen az oxigén vagy hidrogénperoxid (előnyösen nehézfémsók, mint réz-(II)­vagy vas-(III)-sók, például -halogenidek vagy -szulfátok mint katalizátorok jelenlétében), a halogén — különö­sen a jód —, hipohalogenitek — mint az alkálifémhipo­halogenitek —, vas-(III)-klorid, vagy nehézfémacilátok, így ólomacilátok, például az ólomtetraacetát, előnyösen egy megfelelő hígítószer, mint benzol, etanol, aceton vagy ecetsav, adott esetben víz jelenlétében. Az amino-védőcsoportokat rendszerint a fent leírt el­járások szerint visszük be a nyers diszulfid aminocso­portjaiba, például egy acilcsoportot valamely savval vagy ennek egy származékával, például egy halogenid­del való kezeléssel, adott esetben több fokozatban és/vagy egy megfelelő kondenzálószer vagy bázisos szer jelenlé­tében, és egy triarilmetil-, például a tritilcsoportot egy triarilmetanol reakcióképes észterével — mint egy tri­tilhalogeniddel, például -kloriddal — való kezeléssel, előnyösen egy bázisos szer, mint piridin jelenlétében. Ennek során az adott esetben előforduló izopropilidén­vagy 1-izobutilidén-csoportokat előzetesen vagy egyide­jűleg lehasítjuk. Olyan redukálószerekként, amelyeket egyidejűleg al­kalmazunk egy (XVI) általános képletű vegyület — e képletben Rő jelentése amino-védőcsoport és R£ hidro­génatom, vagy egy acilcsoport — etilénoxiddal való ke­zelése során, például a fent említett kémiai redukálósze­rek jönnek számításba, mimellett a reakciót semleges vagy enyhén savas közegben hajtjuk végre. Redukáló­szerként különösen alkalmas a cink, amelyet vizes ecet­sav jelenlétében alkalmazunk. A kiindulási anyagok előállítása során bármely meg­felelő lépcsőben a közbenső termékekkel további reak­ciókat hajthatunk végre, amelyek segítségével ezek ugyanolyan típusú más közbenső termékké alakíthatók át. Ilyen jellegű további műveleteket például a fent leírt, a végtermékek átalakításánál alkalmazott eljárások sze­rint hajthatunk végre. Egy (II) általános képletű kiin­dulási anyagban például egy R^ képletű 2-brómetil­-csoportban például egy alkálifémjodiddal, mint nátri­umjodiddal egy megfelelő oldószer — mint aceton — jelenlétében a brómatomot jódatomra cserélhetjük ki. A kiindulási anyagok előállítása során, ha szükséges, a reakciópartnerekben a reakcióban részt nem vevő sza­bad funkciós csoportokat, például szabad hidroxil-, merkapto- és aminocsoportokat például acilezéssel, tri­tilezéssel vagy szililezéssel és szabad karboxilcsoporto­kat például észterezéssel — beleértve a szililezést — ön­magában ismert módon átmenetileg védhetjük és a re­akció befejeződése után kívánt esetben önmagában is­mert módon ismét szabaddá tehetjük. A találmány szerinti farmakológiailag alkalmazható vegyületek például gyógyszerészeti készítmények előál­lítására használhatók, amelyek az aktív anyag egy ha­tásos mennyiségét tartalmazzák szervetlen vagy szerves, szilárd vagy cseppfolyós, gyógyszerészetileg alkalmaz­ható hordozóanyagokkal együtt vagy azokkal keverve, 5 és amelyek enterális vagy parenterális beadásra alkal­masak. Előnyösen tablettákat vagy zselatin-kapszulákat alkalmazunk, amelyek a hatóanyagot hígítószerekkel — például laktózzal, dextrózzal, szacharózzal, mannittal, szorbittal, cellulózzal és/vagy glicinnel —, és kenőanya-10 gokkal — például szilíciumdioxiddal, talkummal, sztea­rinsavval vagy ennek sóival, így magnézium- vagy kal­ciumsztearáttal, és/vagy polietilénglikollal együtt tartal­mazzák. A tabletták tartalmazzák a következő kompo­nenseket is: kötőanyagok, például magnéziumalumíni-15 umszilikát; keményítő, mint a kukorica-, búza-, rizs­vagy manióka-keményítő; zselatin, tragant, metilcellu­lóz, nátriumkarboximetilcellulóz és/vagy polivinilpirro­lidon, és kívánt esetben szétesést elősegítő szerek, pél­dául keményítő, agar, alginsav vagy ennek egy sója, 20 mint a nátriumalginát, és/vagy pezsgőkeverékek vagy adszorpciós szerek, színezőanyagok, ízanyagok és éde­sítőszerek. Az injektálható készítmények előnyösen izo­tóniás vizes oldatok vagy szuszpenziók, a kúpok első­sorban zsíremulziók vagy -szuszpenziók. A gyógyszeré-25 szeti készítmények sterilezhetők, és/vagy segédanyago­kat — például konzerváló, stabilizáló, nedvesítő és/vagy emulgeáló szereket, oldásközvetítőket, az ozmózisnyo­más szabályozására sókat és/vagy puffereket tartalmaz­hatnak. A találmánynak megfelelő gyógyszerészeti ké-30 szítményeket, amelyek kívánt esetben további farma­kológiailag értékes anyagokat tartalmazhatnak, önma­gában ismert módon állítjuk elő, például a szokásos keverő, granuláló vagy drazsírozó eljárások szerint. Ezek körülbelül 0,1 — körülbelül 75%, különösen kö-35 rülbelül 1 — körülbelül 50% aktív anyagot tartalmaz­nak. A következő példák a találmány illusztrálására szol­gálnak. A hőmérsékletet C°-ban adjuk meg. 40 1. példa 0,221 g nyers alfa-[4 beta-(2-hidroxietilmerkapto)-2--oxo - 3 beta-(N-fenilacetilamino)-1 -azetidinil]-alfa-trife­nilfoszforanilidén-ecetsav-terc-butilészter 5 ml dimetil-45 szulfoxiddal és 5 ml ecetsavanhidriddel képezett keveré­két 16 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot fel­vesszük 100 ml toluolban, a szerves oldatot 3 X 50 ml deszt.vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és 50 bepároljuk. Az olajos maradékot 10 g szilikagélen kro­matografáljuk. A kívánt XVII. képletű 7 beta-(N-fenil­acetilamino)-cef-3-én-4-karbonsav-terc-butilésztert, amely gyűrűzárással képződik a közti termékként elő­állított és nem izolált alfa-[4 beta-formilmetilmerkapto-55 -2-OXO-3 beta-(N-fenilacetilamino)-l-azetidinil]-alfa-tri­fenilfoszforanilidénecetsav-terc-butilészterből (XVIII. képlet), 4 : 1 toluol-ecetsav-etilészter eleggyel eluáljuk. Kitermelés: 0,043 g. A termék dietiléterből való kristá­lyosítás után 149—151°-on olvad; [«]?„ = 187 ±2° 60 (c=0,45 kloroformban); vékonyrétegkromatogram: Rf ~0,48 (szilikagél; 1 : 1 toluol-etilacetát rendszer; UV abszorpciós spektrum (tiszta etanolban); lambdamax 258 m\i; IV abszorpciós spektrum (metilénkloridban): a jellegzetes sávok helye 3,00; 3,48; 5,62; 5,81; 5,93; 65 6,10; 6,67; 7,15; 7,31; 7,70; 8,65; 9,03 fi. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom