166368. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztizálószer a testfolyadékban levő vér és más peroxidáló hatású anyagok kimutatására
3 166368 4 Ugyanakkor azt találtuk, hogy a peroxidáló hatású anyagok kimutatására mindeddig elérhetetlen érzékenységű tesztpapírt kapunk, ha aktivátorként az (I) általános képletű vegyületeket alkalmazzuk, ahol a képletben, Rx hidrogénatomot vagy metilcsoportot j'elent és amely a c, (d, e), f és g betűkkel jelölt helyzetekben benzol és/vagy piridingyűrűvel anellálva, ahol két szomszédos gyűrű egyidejűleg nem tartalmazhat gyűrűs nitrogénatomot, és ahol az (I) általános képletű vegyületek a —H és Rx jelű helyzetek kivételével, rövidszénláncú alkilcsoportokkal, amelyek együtt egy hidroaromás gyűrűt képezhetnek, lehetnek szubsztituáltak. Előnyösek azok a vegyületek, amelyekben Rx hidrogénatomot jelent. Rövidszénláncú alkilcsoportok alatt 1—4 szénatomos alkilcsoportokat értünk, ahol abban az esetben, ha két alkilcsoport együtt egy hidroaromás gyűrűt képez, előnyösen egy ötös vagy hatos gyűrű jöhet létre. A következő példákban a legfontosabb (I) általános képletű vegyületcsoportokat adjuk meg; az egyes vegyületek valamennyien az irodalomból ismertek. 1. Benzokinolinok 1.1. benzo[c]kinolin (fenantridin), 2-metil-fenantridin, 6-metil-fenantridin, 2-etil-fenantridin, 1.2. benzoffjkinolin, 3-metil-benzo[fJkinolin, 1,3-dimetil-benzo[fJkinolin, l,2-tetrametilén-benzo[f]kinolin, 1,2-trimetilén-benzo[fJkinolin, 1.3. benzo[g]kinolin, 4-metil-benzo[g]kinolin, 2,4-dimetil-benzo[g]kinolin. 2. Dibenzo-kinolinok 2.1. dibenzo[c,f,Jkinolin (benzo[aJfenantridin), 2.2. dibenzo[c,d,eJkinolin (4-azopiren, tebenidin). 3. Piridokinolinok 3.1. pirido[2,3-fJkinolin (1,7-fenantrolin), 2-metil-1,7 -fenantrolin, 2,8-dimetil-1,7-fenantrolin, 3.2. pirido[3,2-fJkinolin (4,7-fenantrolin), 3-metil-4,7-fenantrolin, 3,8-dimetil-4,7-fenantrolin, l,3,4,8-tetrametil-4,7-fenantrolin, 3.3. pirido[2,3-g]kinolin (1,6-antrazolin), 2,7-dimetil-l,6-antrazolin. A találmány tárgya ily módon a testfolyadékokban levő peroxidáló anyagok kimutatására szolgáló tesztcsík, amely egy hidroperoxiddál és legalább egy kromogén anyaggal impregnált szívóképes hordozóból áll, azzal jellemezve, hogy a hordozó aktivátorként egy (I) általános képletű adalék vegyületet tartalmaz. A találmány további tárgya az (I) általános képletű vegyületek alkalmazása peroxidáló hatású anyagok kimutatására szolgáló tesztcsíkok előállítására. Nem volt feltételezhető, hogy az aktivátorként ismert kinolinok találmány szerinti átalakítása ilyen rendkívüli hatásnövekedéshez vezessen. A jelen találmányra jellemző az a tény, hogy csak a kinolinrendszer bizonyos helyzeteinek átalakítása útján érhetünk el aktivitásnövekedést, így pl. a kinolint b és h helyzetben anellálva, tehát az akridin és benzofhjkinolin esetén, a kinolinhoz képest aktivitáscsökkenés lép fel. A találmány szerinti hatásosság is alig magyarázható; nyilvánvalóan visszavezethetnénk peroxidáló hatású 5 anyagok komplexképződésére, akkor például az erő-, sebb komplexképzőként ismert o-fenantrolinnak nagyobb aktivitásúnak kellene lennie. Ez az eset azonban nem áll fenn, mivel a m- és p-fenantrolinok nagyon hatásos aktivátorok. 10 Meglepő módon az (I) általános képletű vegyületek a növényi eredetű peroxidázok érzékenységét, pl. a tormaperoxidázét nem emelik, azonban az emberi vagy állati szervezet peroxidáló hatású vegyületeire speciálisan hatnak. Ezáltal lehetséges a leukociták, a vér, a véral-15 kotórészek vagy baktériumok szelektív kimutatása a székletben vagy hányadékban a növényi peroxidázok mellett. Itt a mioglobin nagyjából a hemoglobinnal azonos érzékenységű. A kimutatási reakció érzékenységét az egyes (I) álta-20 lános képletű vegyületek annyira megemelik, hogy magában a vizeletben is lehetséges az egyes eritrociták kimutatása, amelyek a tesztpapíron színes pontként láthatóvá tehetők. így például fenantridin segítségével előállított tesztpapíron még 5 eritrocita/mm3 vizelet tar-25 talom is kimutatható. Ez megfelel a 1 : 1 000 000 arányú vérhígításnak. Magától értetődik, hogy az összes (I) általános képletű vegyület nem rendelkezik azonos mértékű aktivitási tulajdonságokkal. Ezt azonban úgy irányíthatjuk, 30 hogy például egy vérvizsgálat érzékenységét teljesen a gyakorlati követelményeknek megfelelően állíthatjuk be. Növekvő aktivitású tesztcsíkokat kapunk, ha aktivátorként a következőkben felsorolt vegyületeket aktivitási sorrendjükben adagoljuk: 35 m-fenantrolin <: p-fenantrolin < benzo[f Jkinolin <fenontridin. Alkilszubsztitúcióval az érzékenységet tovább módosíthatjuk; így például a magnitrogénatomra a-helyzetben felvitt metilszubsztituensek kissé csökkentik az ak-40 tivitást, míg ezek egyébként szokásosan az aktivitás növekedéséhez vezetnek. így például az olyan tesztpapírok érzékenységi határa, amelyek gyenge aktivátort, például 2,8-dimetil-1,7--fenantrolint tartalmaznak, körülbelül 50 eritrocita/mm3 45 vizelet nagyságrendű. A találmány szerinti aktiválóanyagokat kb. 0,05— —1,0%-os, előnyösen 0,2—0,5%-os impregnálóoldatban alkalmazzuk. A vér gyorsvizsgálat további tényezője egy szerves 50 hidroperoxid, egy oxidációs indikátor, egy puffer és egy felületaktív anyag, kívánt esetben egy foszforamid, mint pl. a stabilizálásra szolgáló foszforsavtrimorfolid, valamint különféle segédanyagok. Hidroperoxidként pl. kumol-peroxid vagy 2,5-dime-55 til-hexán-2,5-dihidroperoxid jöhet szóba, indikátorként a benzidinsorból, pl. az o-tolidin vagy a heterociklikus azinok sorából az 1,648,840 NSZK-beli szabadalmi leírás szerinti bisz-(N-etil-kinolon-2)-azin vagy az (N-metilbenztiazolon-2)-l-etil-3-fenil-5-metil-triazolon-2-)-60 -azin jöhet szóba. Az indikátorokat 100 ml impregnáló oldatra mérve 0,05—5 g mennyiségben, előnyösen 0,2—1,0 g mennyiségben alkalmazzuk. Pufferként pl. citrát-, foszfát-, ftalát- vagy szukcinát-65 puffer jöhet szóba, ahol a pH értéket és a kapacitást *>
