166346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rapamicin előállítására

5 166346 6 lögénezett alifás szénhidrogéneket használhatjuk fel. Az extraktumot szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott olajos maradékot ezután vízzel elegyedő oldószerrel, előnyösen rövidszénláncú alkanollal, például metanollal vagy etanollal extraháljuk, és a kapott extraktumot az (a) módszernél leírt módon kezeljük. Nyers rapamicint tartalmazó, olajos maradékot kapunk. (c) A micéliumot elkülönítjük a fermentlétől, és vízzel elegyedő oldószerrel, előnyösen rövidszénláncú alkanollal, például metanollal vagy etanollal extraháljuk. Az extraktumot vizes maradékig bepároljuk, és a maradékot vízzel nem elegyedő oldószerrel, például rövidszénláncú alkánkarbonsav-rovidszénláncú alkilészterekkel, halogénezett alifás szénhidrogénekkel, közepes szénláncú alkanolokkal vagy aromás szénhidrogénekkel, például benzollal vagy toluollal extraháljuk. Az így kapott extraktumot csökkentett nyomáson bepároljuk. Nyers rapamicint tartalmazó, olajos maradékot kapunk. Az (a), (b) vagy (c) módszerrel kapott nyers rapamicint a korábban felsorolt módszerek bármelyikével tisztíthatjuk. A tisztítást előnyösen úgy végezzük, hogy a nyers rapamicint nem poláris oldószerben oldjuk, az oldatot megfelelő adszorbensen, például csontszénen vagy szilikagélen bocsátjuk át, és az adszorbenst az első oldószernél polárisabb második oldószerrel eluáljuk. A rapamicin igen sokféle kórokozó gombával szemben fejt ki gombaellenes hatást. E kórokozó gombák közül példaként a Candida albicans-t és az egyéb Candidafajokat, a Microsporum gypseum-ot, a Trichophyton mentagrophytes-t, valamint az Aspergillus- és Sporotrichum-fajokat említjük meg. A rapamicin Candida albicans-szal szemben különösen nagymértékű gátló hatást fejt ki, ezért a rapamicin gombaellenes hatásának vizsgálatára előnyösen Candida albiéans-t használunk fel. A rapamicin gombaellenes hatását ismert módszerekkel, például G. F. Reddish „Antiseptics, Disinfectants, Fungicides and Sterilization" c. szakkönyvében (2. kiadás, Lea and Febiger, Philadelphia, 1957), vagy W. A. Randall „Assay Methods of Antibiotics" c. szakkönyvében (Med. Encycl. Inc., New York, 1955) leírt módon vizsgálhatjuk. A találmány szerint előállított antibiotikumot gombaellenes szerként melegvérű állatoknak (például patkányoknak) önmagában, vagy gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyagokkal elegyítve adhatjuk be. A hordozóanyag mennyiségét az alkalmazott szerek kémiai jellegétől és oldhatósági viszonyaitól, az adagolás módjától, és a standard biológiai gyakorlattól függően választjuk meg. A hatásos mennyiségű antibiotikumot tartalmazó, orálisan adagolható szilárd készítmények előállításához hordozóanyagként például keményítőt, cukrot, agyagokat és hasonló anyagokat használhatunk fel. Az antibiotikumot orálisan adagolható oldatok vagy szuszpenziók, vagy parenterálisan beadható készítmények formájában is adagolhatjuk. A parenterálisan beadható készítmények steril oldatok vagy szuszpenziók lehetnek, amelyek rapamicinen kívül egyéb oldott vagy szuszpendált anyagokat, például a megfelelő ozmózisnyomás beállításához szükséges mennyiségű nátriumkloridot vagy glükózt, epesókat, akáciát, zselatint, szorbitán-monooleátot, polysorbate 80-at (etilénoxiddal kopolimerizált szorbit- és szorbit-anhidrid-oleátok) és hasonlókat tartalmazhatnak. A találmány szerint előállított antibiotikumot az adagolás módjától, a kezelendő egyedtől, valamint a kezelés módjától függő mennyiségben adagoljuk. A kezelést rendszerint az optimálisnál lényegesen kisebb adagokkal 5 kezdjük, majd az optimális hatás eléréséig fokozatosan növeljük a hatóanyag dózisát. A találmány szerint előállított antibiotikumot célszerűen olyan koncentrációban adagoljuk, amely megfelelő gombaellenes hatást biztosít anélkül, hogy nem kívánt vagy káros mellékha-' 10 tásokat váltana ki. A hatóanyagot előnyösen napi körülbelül 1,0—250 mg/kg dózisban adagoljuk, szükség esetén azonban a megadott értékeknél kisebb vagy nagyobb dózist is alkalmazhatunk. A megfelelő hatás biztosítása érdekében az antibiotikumot általában előnyö-15 sen körülbelül 10—100 mg/kg-os napi dózisban adagoljuk. A találmány szerint előállított antibiotikumot helyi kezelésre is felhasználhatjuk. A helyi kezelésre szánt készítmények 0,1—5%, előnyösen körülbelül 2% ható-20 anyagot és gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyagot tartalmazó oldatok, krémek vagy balzsamok lehetnek. E készítményeket a fertőzött bőrfelület kezelésére használjuk fel. A rapamicint laboratóriumi berendezések, sebészeti 25 eszközök, raktárak vagy mosdók fertőtlenítésére is fel-, használhatjuk. Fertőtlenítés céljára előnyösen a rapamicin rövidszénláncú alkanollal, például metanollal készített, 0,1—10%-os oldatát használjuk fel, amelyet közvetlenül a felhasználás előtt 0,001—0,1% nem-ionos 30 felületaktív anyagot, például polysorbate 80-at tartalmazó, 10—100 térfogatrész vízzel hígítunk. A rapamicint a találmány szerint előnyösen a következőképpen állítjuk elő: Fermentorba 8KM jelű termelő közeget töltünk (a 35 termelő közeg összetételét az 1. példában közöljük). A közeget sterilizáljuk, lehűtjük, majd 1. fázisú Streptomyces hygroscopicus oltóanyaggal beoltjuk. A mikroorganizmus által termelt rapamicin mennyiségét korong-módszerrel, Candida albicans vizsgálati 40 mikroorganizmus felhasználásával mérjük. A 20—100 |i.g/ml-nek megfelelő maximális rapamicin-koncentrációt 2—8 nap, rendszerint körülbelül 5 nap elteltével érjük el. Ekkor a micéliumot diatomaföldön kiszűrjük, majd a micéliumból vízzel elegyedő oldószerrel, például rövid-45 szénláncú alkanollal, előnyösen metanollal kivonjuk a rapamicint. A kapott extraktumot — előnyösen csökkentett nyomáson — bepároljuk, és a vizes maradékot vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk. E műveletben oldószerként célszerűen metiléndikloridot haszná-50 lünk, azonban kloroformot, széntetrakloridot, benzolt, n-butanolt és hasonló oldószereket is alkalmazhatunk. A kapott extraktumot — célszerűen csökkentett nyomáson — bepároljuk. Olajos, nyers terméket kapunk. A kapott nyers terméket különféle módszerekkel tisz-55 títhatjuk. A tisztítást előnyösen úgy végezzük, hogy a nyers terméket lényegében nem poláris oldószerben, például petroléterben vagy hexánban oldjuk, az oldatot megfelelő adszorbensen, például csontszénen vagy szilikagélen bocsátjuk át, majd az adszorbátumot elkülönít-60 jük, és az elűzj oldószernél polárisabb második oldószerrel, például etilacetáttal, metilénkloriddal, vagy előnyösen metiléndiklorid és éter elegyével mossuk vagy eluáljuk. A mosófolyadékot vagy eluátumot betöményítjük. A kapott, lényegében tiszta rapamicint kívánt eset-65 ben további tisztítás céljából poláris oldószerben, pels'