166342. lajstromszámú szabadalom • Eljárás indol-N-oxid származékok előállítására
3 166342 4 10 db 150—200 g hímpatkányból álló csoportokat elkülönített ketrecekbe helyezünk. A ketreceket úgy helyezzük el, hogy a patkányfarok csúcsára nagy intenzitású fénysugár essen. A fénysugár intenzitását úgy szabályozzuk, hogy a normál patkányok 3—8 másodperc reagálási idő leforgása alatt mozgatják el farkukat a fénysugárból. Két 20 perces időközben mért érték átlagát használjuk kontroll/mérőszámként. A vizsgálatra olyan patkányokat választunk ki, amelyeknek reakciókészsége 1 másodpercen belül megegyezik. A vizsgálandó vegyületeket perorálisan vagy intraperitoneálisan adjuk be és a reakcióidőket a gyógyszer beadása után 2 órával 20 perces időközben mérjük. Ezenkívül a gyógyszer utóhatását összehasonlítjuk a kontroll érték átlagával és ezt statisztikai fontosság szempontjából vizsgáljuk. Az I általános képletű vegyületek vizsgálata során fájdalomcsillapító hatást akkor tapasztalunk, amikor kb. 3—15 mg/kg testsúly dózist perorálisan vagy intraperitoneálisan beadtunk. Az I általános képletű vegyületek in vivo gyulladásgátló hatásának farmakológiai vizsgálatánál a vegyületeket a módosított Winter és mts-ai (Proc. Soc. Exp. Biol, and Med., Ill: 544, 1962) és a Buttle és mts-ai (Nature, 179: 629, 1957) féle módszerekkel vizsgáljuk, amelynek lényege a következő: A vizsgálatoknál 120—160 g testsúlyú Sprague— Dawley hímpatkányokat használunk. A vegyületet perorálisan, oldatban vagy desztillált vizes szuszpenzióban (+ 2 csepp Tween 80) 10 ml/kg térfogatban adagoljuk. Az egyes vegyületeket 6 patkánynak adjuk, míg a vivőanyagot hatóanyag nélkül kontroliképpen 6 patkánynak adjuk be. A gyógyszer beadása után 1 órával 0,05 ml 1%-os karragenin sóoldattal ödémát váltunk ki a patkányok jobb hátsó mancsának szubplantaris szöveteiben. A mancs térfogatát ezután azonnal plethysmograp segítségével mérjük, majd 3 óra múlva a mérést megismételjük. A duzzadás átlagos térfogatát a kontroll csoportnál kiszámítjuk és összehasonlítjuk a vizsgálati csoporttal. Azokat a vegyületeket tekintjük hatásosnak, amelyek a duzzadást 23%-ban gátolják. A gátlás %-os értékét a következő képlet alapján számítjuk ki: kontroll állatok duzzadásának átlagos térfogata — vizsgált állatok duzzadásának átlagos térfogata %-os gátlás = - xlOO a kontroll állatok duzzadásának átlagos térfogata Ez a vizsgálat pozitív értékelést ad olyan szokásos vegyületeknél, mint az aszpirin (acetilszalicilsav), fenilbutazon (4-butil-l,2-difenil-3,5-pirazolidin-dion), hidrokortizon (llß, 17a,21-trihidroxi-4-pregnen-3,20-dion), indometacin (l-/p-klórbenzoil/-5-metoxi-2-metil-indol-3-ecetsav), flutánaminsav (N-/a,a,a-trifluor-m-tolil/antranilsav), és metánaminsav (N-/2,3-xilil/antranilsav). A klinikai korreláció is kitűnően egyezik. Ha az I általános képletű vegyületeket a fenti módszerrel vizsgáljuk, akkor ezek kb. 2—10 mg/kg testsúly dózisban gyulladásgátló hatásúak. Ha a találmány szerinti vegyületeket gyógyászati területen pl. fájdalomcsillapító vagy gyulladásgátló szerként használjuk, akkor önmagukban vagy más gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal való kombinációban kerülnek felhasználásra. A vivőanyagok arányát a hatóanyag oldhatósága és kémiai jellege, a választott adagolási mód és a szokásos gyógyászati praxis határozza meg. így pl. a vegyületek perorálisan tabletta vagy kapszula alakjában használhatók, amelyek vivőanyagként keményítőt, tejet, cukrot stb. tartalmaznak. A vegyületek 5 perorálisan oldat alakjában is használhatók vagy parenterálisan, pl. intramuszkulárisan injekciós beadásra kerülnek. A parenterális adagolásnál olyan steril oldatok vagy szuszpenziók alkalmazandók, amelyek oldódást elősegítő anyagot, pl. elegendő sót vagy glukózt tartal-10 máznak abból a célból, hogy az injekciós oldat izotóniás legyen. Az I általános képletű vegyületek dózisnagysága az adagolási formától és a kiválasztott vegyület jellegétől függ, változhat továbbá a kezelendő pácienstől függően 15 is. Általános alapelv, hogy a gyógyászati kezelést a hatóanyag optimális dózisánál kisebb adagokkal kezdjük, ezután a dózist kis részletekben emeljük, míg az adott körülmények mellett optimális hatást elérjük. Általános tapasztalat az, hogy a perorálisan adagolt készítmény-20 bői nagyobb dózis szükséges ugyanazon hatás kiváltására, mint parenterális adagolásnál. A vegyületeket előnyösen olyan koncentrációszinten adagoljuk, amely kellő hatást vált ki anélkül, hogy káros mellékhatások lépnének fel. 25 A következő példák a találmány szerinti eljárás közelebbi szemléltetésére szolgálnak: l. példa 30 2,3,5,6,11,llb-hexahidro-ll.llb-dimetil-lH-indolizino[8,7-b]-indol-N-oxid előállítása. 480 mg 2,3,5,6,ll,llb-hexahidro-ll,llb-dimetil-lH-indolizino-[8,7-b]-indolt 10 ml diklórmetánban jeges 35 vízfürdőben lehűtünk és 5 percig 381 mg m-klórperbenzoesav 10 ml diklórmetánban készült oldatával kezeljük. A reakcióelegyet félóra hosszat 0 C°-on állni hagyjuk, majd 20 ml diklórmetánnal felhígítjuk 5 súly% nátriumhidroxidot tartalmazó lúgoldattal, vízzel mos-40 suk és nátriumszulfát felett szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után 150 mg nyers N-oxidhoz jutunk barna gumiszerű termék alakjában. X^»E,OH = 223,5 (s31,280), 273 váll (e5,790), 279 (e5.810), 280 váll (s4,62=mji. 95<v0 EtoH = 243 (£1,920) mjjL Tömegspektrográfiai vizs-45 gálát szerint M+ = 256. A termék Rf értéke 250[i, vastagságú szilikagél lemezen 6:3:1 arányú diklórmetán-benzol-trietilamin előhívásával és Dragendorfféle reagenssel való kimutatással 0,00, míg a kiindulási bázis Rf értéke 0,50. 50 A fenti eljárással analóg módon és megfelelő kiindulóanyagok felhasználásával a következő vegyületek állíthatók elő: 1,3,4,6,7,8,13,13b-oktahidro-l 3b-oktahidro-13,13b-di-metil-2H-pirido-[l',2': l,2]-azepino[3,4-b]indol-N-oxid, 55 l,2,3,5,6,7,12,12b-oktahidro-12,12b-dimetilpirrolo[l',2': : 1,2]-azepino[3,4-b]indol-N-oxid, l,2,3,4,6,7,12,12b-oktahidro-12,12b-dimetilindolo[2,3-a]r -kinolizin-N-oxid. 60 2. példa 1,440 g dextro-2,3,5,6,ll,llb-hexahidro-ll,llb-dimetil-lÄ-indolizino[8,7-b]indolt 9 ml metanolban oldunk, majd az oldatot 1.36 ml 30%-os hidrogén-peroxiddal 65 kezeljük, miközben jeges fürdő alkalmazásával a hő-2
