166329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-/2-imidazolin-2-il-amino/-2,1,3-benzotiadiazolok előállítására

9 166329 10 gént. A keveréket 24 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük. A maradékot vízzel mossuk, szárítjuk, és 1,5 liter forró ciklohexánban feloldjuk. Az oldatot 5 g aktívszénen szűrjük, és bepároljuk. Az így kapott 7-klór-4-izotiociano-2,l,3-benzotiadiazolt (op.: 134—136°) 500 ml éterben oldjuk, és szobahőmérsékleten élénk keverés közben 5 óra alatt hozzáadjuk 7 ml etiléndiamin 300 ml éterrel készült oldatához. Az apró kristályos csapadékot leszívatjuk, és éterrel mossuk. Etilacetátból átkristályosítva 9,5 g N-((3-aminoeüT)-N'-(7-klór-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot kapunk. Olvadáspontja 148—151°. Ugyanehhez a vegyülethez jutunk, ha az 1. példával analóg módon járunk el, de N-(7-klór-2,l,3-benzotiazol-4-il)-tiokarbamidból (op.: 220—221°), illetve S-metíl-N-(7-klór-2,1,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidból (op.: 189—190°) indulunk ki. 6. példa 5-Klór-4- (2-lmidazolin-2-ü-amino) -2,1,3-benzotiadiazol 12 g 5-klór-4-cianamino-2,l,3-benzotiadiazolt 28 g etiléndiamin-mono-p-toluolszulfonáttal 300 ml n-pentanolban 2 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután az oldószert elpárologtatjuk. A maradékot feloldjuk 300 ml forró metanolban, az oldatot 2 n nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk, 2-szeres mennyiségű vízzel hígítjuk, majd a felére bepároljuk. A lehűtés után kapott csapadékot elválasztjuk, vízzel mossuk, 2 ízben 300—300 ml éterrel elkeverjük, és szűrjük. Metanolból átkristályosítva 5-klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-2,1,3--benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 221—223°. A példában használt kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 15 g N-(5-klór-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot (op. 193—194°) 120 ml vízbe szuszpendálunk, majd felforraljuk. A forrásban levő oldathoz hozzáadunk 35 g káliumhidroxidot 90 ml vízben, és 28 g ólomacetátot 65 ml vízben. A keveréket 5 percig élénken keverjük, és gyorsan szűrjük. A leszűrt oldatot lehűtjük, és jégecettel kissé megsavanyítva az 5-klór-4-ciánamino-2,l,3--benzotiadiazolt kicsapjuk. Olvadáspontja 215—220°. Kitermelés: 12 g. 7. példa 7-Klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-5-meíil-2,l,3,-benzotiadiazol 14 g (7-klór-5-metil-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izocianid-dikloridot feloldunk 260 ml toluolban, és az oldathoz hozzácsepegtetünk 7 ml etiléndiamint. Ezután a keveréket 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. A toluolt ledesztilláljuk, és a maradékot feloldjuk 500 ml 2 n sósavban. Az oldatot 2 ízben 300—300 ml kloroformmal extraháljuk. A vizes fázist nátriumhidroxid oldattal kissé meglúgosítjuk, és a keletkező narancsvörös csapadékot elválasztjuk, és vízzel mossuk. Etanolból kevés aktívszén hozzáadásával több ízben átkristályosítva 7-klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-5--metil-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 275—278°. A példában használt kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 15 g 4-amino-7-klór-5-metil-2,í,3-benzotiadiazolt feloldunk 750 ml forró 4 n sósavban. Az oldatot gyorsan 35°-ra hűtjük, és a szuszpenzióba keverés közben 18 g tiofoszgént öntünk. A keveréket 2 napig szobahőmérsékleten keverjük, A csapadékot kiszűrjük, vízzel mossuk, levegőn szárítjuk, majd 1 liter ciklohexánnal felforraljuk. Az oldatot kevés aktívszénnel derítjük, és bepároljuk. A sárga tűs termék a további feldolgozáshoz megfelelő tisztaságú (olvadáspontja ciklohexánból átkristályosítva 90—92°). A terméket feloldjuk 500 ml széntetrakloridban. Az oldatba 5°-on 9 g klórgázt vezetünk. Az enyhén sárga színű oldatot 4 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd rotációs bepárlón bepároljuk. így (7-klór-5-metil-2,l,3-benzotiadiazol-4--il)-izocianid-dikloridot kapunk, amelyet további tisztítás nélkül felhasználunk a fenti reakcióban. Kitermelés: 50%. 8. példa 7-Bróm-5-klór-4- (2-imidazolin-2-il-amino) -2,1,3--benzotiadiazol 13 g 5-klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-2,l,3-benzotiadiazolt feloldunk 1,4 liter dioxánban. Az oldathoz 8 g káliumkarbonátot adunk, majd keverés közben belecsepegtetünk 8,3 g brómot. Az eredeti sárga csapadék narancsvörössé alakul át. Öt óra múlva a keverékhez 2 liter vizet adunk, további 30 percig keverjük, majd szűrjük. A maradékot vízzel mossuk, majd n-propanolból átkristályosítva 7-bróm-5-klór-4-(2-imidazolin-2-íl-amino)-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja: 284—285°. 9. példa 7-Bróm-5-klór-4- (2-imidazolin-2-il-amino) -2,1,3-benzotiadiazol 16,5 g 5-klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-2,l,3-benzotiadiazol-hidrobromidot feloldunk 250 ml vízben. Az oldathoz cseppenként hozzákeverünk 8 g brómot. Tíz perc múlva krémszínű kristályos csapadék keletkezik. A keveréket 30 percig 70°-on keverjük, majd lehűtjük, és szűrjük. A csapadékot feloldjuk 200 ml vízben, és nátriumhidroxid oldattal kissé meglúgosítjuk. A keletkező csapadékot kiszűrjük, vízzel mossuk, majd n-propanolból átkristályosítva 7-bróm-5-klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 284—285°. Hidrobromid helyett az I általános képletű vegyületek mindazon sóit használhatjuk, amelyeket a 3. oldal 10—11. sorában megadtunk. 10. példa 5-Klór-4-(l-metil-guanidinil-2)-benzo-2,l,3-tiadiazol 6,5 g 4-amino-5-klór-2,l,3-benzotiadiazol és 2,5 g metilciánamid keverékét 1 óra hosszat 130°-on melegítjük. Ezután lehűtjük, 80 ml metanolt adunk hozzá, és az oldatot szűrjük. A víztiszta sötétvörös szűredéket bepároljuk. A száraz maradékot 150 ml 2 n sósavval melegítjük. Lehűlése után egy órával aktívszénen szűrjük. A csaknem színtelen leszűrt oldatot tömény vizes nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítjuk, és kloroformmal extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk, és bepároljuk. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5