166329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-/2-imidazolin-2-il-amino/-2,1,3-benzotiadiazolok előállítására

7 166329 8 15g metiljodiddal 80 ml metanolban 1 óra hosszat forraljuk, majd a keveréket szárazra bepároljuk. Nyers S-metil-N-(2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot kapunk (op.: 195—198°, metanolból), amelyet további tisztítás nélkül felhasználhatunk a fenti reakcióhoz. 2. példa 4-(2-Imidazolin-2-il-amino)-5-metil-2,l,3--benzotiadiazol 13 g S-metil-N-(5-metil-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot feloldunk 100 ml metanolban, és az oldathoz szobahőmérsékleten hozzáadjuk 2,7 ml etiléndiaminnak 20 ml n-amilalkohollal készült oldatát. Ezután a keveréket 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd a metanolt ledesztilláljuk, és a maradékot 1 óra hosszat 135°-on melegítjük. A lehűtött terméket ezután 300 ml kloroform és 100 ml 2 n vizes nátriumhidroxid oldat között megosztjuk, a szerves fázist szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot 200 ml éterrel eldörzsöljük, szűrjük, majd metanolból kevés aktívszén hozzáadásával átkristályosítva 4-(2-imidazolin-2-il-amino)-5-metil-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 225—228°. A példában használt kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: 11,5 g ammóniumrodanidnak 150 ml acetonnal készült oldatához jeges fürdőn 14 ml benzoilkloridot adunk, majd 10 percig keverjük. Ezt az oldatot 16 g 4-amino-5-metil-2,l,3-benzotiadiazollal 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot lehűtjük szobahőmérsékletre, és 4-szeres mennyiségű vízzel hígítjuk. A csapadékot leszűrjük, és 150 ml 2 n vizes nátriumhidroxid oldattal gyorsan felforraljuk, és 5 percig forraljuk. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, jégecettel kissé megsavanyítjuk, a csapadékot kiszűrjük, éterrel mossuk, és metanolból átkristályosítjuk. A kapott N-(5-metil-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot 12 g metiljodiddal 200 ml metanolban 1 óra hosszat forraljuk, majd a keveréket szárazra bepároljuk. Nyers S-metil-N-(5-metil-2,1,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot kapunk, amelyet tisztítás nélkül felhasználunk a cím szerinti vegyület előállításához. Olvadáspontja 198—200° (metanolból). 3. példa 4- (2-Imidazolin-2-il-amino) -5-klór-2,l ,3--benzotiadiazol 9,8 g S-metil-N-(5-klór-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot 50 ml metanollal és 1,8 ml etiléndiaminnal 1 óra hosszat visszafolyatás közben forralunk. Ezután az oldószert elpárologtatjuk, és a még nedves maradékot 20 ml n-amilalkohollal 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a keveréket 500 ml kloroformmal és 150 ml vízzel kirázzuk, amíg minden anyag feloldódik. A vizes fázishoz 40 ml 2 n vizes nátriumhidroxid oldatot adunk, és 200 ml kloroformmal kirázzuk. A szerves fázist szárítjuk és bepároljuk. A maradékot metanolból kevés aktívszén hozzáadásával átkristályosítva 4-(2-imidazolin-2-il-amino)-5--klór-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 221—223°. A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: A 2. példában leírtakkal analóg módon eljárva, de 19 g 4-amino-5-klór-2,l,3-benzotiadiazol felhasználásával N-(5-klór-2,1,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot 5 kapunk (olvadáspontja 193—194°), amelyet 9 g metiljodiddal 150 ml metanolban 1 óra hosszat forralunk. Bepárlás után nyers S-metil-N-(5-klór-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot kapunk, amelyet tisztítás nélkül felhasználunk a cím szerinti vegyület elő-10 állításához. A szabad bázis olvadáspontja etilacetátból átkristályosítva 183—185°. 4. példa 15 4- (2-lmidazolin-2-il-amino) -5-metoxi-2, l ,3--benzotiadiazol 13,4 g S-metil-N-(5-metoxi-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot feloldunk 150 ml metanolban, és 20 az oldathoz 2,8 ml etiléndiaminnak 50 ml amilalkohoUal készült oldatát adjuk. A kapott keveréket 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután a metilalkoholt elpárologtatjuk, és az oldatot 155° fürdőhőmérsékleten 1 óra hosszat forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűt-25 jük. A feldolgozáshoz az oldathoz 120 ml 2 n vizes nátriumhidroxid oldatot adunk, és 300 ml kloroformmal kirázzuk. Az oldatlan maradékot szűrjük, és 1 liter kloroformban forrón feloldjuk. A szerves fázisokat egyesítjük, szárítjuk, és aktívszénen szűrjük. Az oldat be-30 párlásával 4-(2-imidazolin-2-il-amino)-5-metoxi-2,l,3--benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 231—234°. A példában felhasznált kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő: A 2. példában leírtakkal analóg módon eljárva, de 35 19 g 4-amino-5-metoxi-2,l,3-benzotiadiazol felhasználásával N-(5-metoxi-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot kapunk (olvadáspontja 168—171°) amelyet 14 g metiljodiddal 300 ml metanolban 1 óra hosszat forralunk. A bepárlás után nyers S-metil-N-(5-metoxi-40 -2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-izotiurónium-jodidot kapunk, amelyet tisztítás nélkül felhasználunk a cím szerinti vegyület előállításához. Olvadáspontja metanolból átkristályosítva 152—155°. 45 5. példa 7-Klór-4-(2-imidazolin-2-il-amino)-2,l,3--benzotiadiazol 50 9 g N-(ß-aminoetil)-N'-(7-klor-2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot hozzáadunk 1,8 g káliumhidroxid 300 ml metanollal készült oldatához. A keverékhez 12 g ólomacetátot adunk, keverjük, és 1 óra hosszat forraljuk. Ezután az oldatból az ólomszulfid csapadékot 55 kiszűrjük és bepároljuk. A maradékot feloldjuk 1 liter forró n sósavban, és az oldatot kevés aktívszénen szűrjük, majd tömény nátriumhidroxid oldattal meglúgosítjuk. A kapott piros csapadékot elválasztjuk, és vízzel mossuk. Metanolból átkristályosítva 7-klór-4-(2-imid-60 azolin-2-il-amino)-2,l,3-benzotiadiazolt kapunk. Olvadáspontja 212—214°. A példában használt kiindulási anyagot a következő módon állítjuk elő: 9 g 4-amino-7-klór-2,l,3-benzotiadiazolt 450 ml 4 n 65 sósavba szuszpendálunk, és hozzáadunk 12 g tiofosz-4