166329. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-/2-imidazolin-2-il-amino/-2,1,3-benzotiadiazolok előállítására
3 166329 4 talános képletű bázisos vegyületet az etiléndiamin monosójával, előnyösen az etiléndiaminnak, illetve az utóbbi reakciót az etiléndiamin monosójának feleslegében, 50 és 200 C° között, előnyösen 110 és 170 C° között, 10 perc és 24 óra között és adott esetben iners oldószerben, például 1—8 szénatomos alkoholban, mint a metanol, etanol stb. adott esetben az alkoholok keverékében vagy vizes keverékükben, illetve dioxánban, nitrometánban, nitrobenzolban stb. reagáltatjuk. A II általános képletű kiindulási vegyületeket a fenti reakcióban nem elkülönített alakban is alkalmazhatjuk. A II általános képletű vegyület; savaddíciós sójaként elsősorban hidrogénjodidot, hidrogénbromidot, hidrogénkloridot stb., az etiléndiamin monosójaként hidrogénjodidot és tozilátot alkalmazunk. A b) eljárásváltozatot a következőképpen végezhetjük: A IV általános képletű vegyületet — ebben a képletben az X és Z vagy halogénatomot, előnyösen klóratomot, vagy—NH—N02 képletű csoportot vagy S—R5 , —O—R5 vagy —NH—R 5 általános képletű csoportot (ezekben a képletekben R5 a fenti jelentésű) jelentenek — etiléndiaminnal, előnyösen az etiléndiamin feleslegének jelenlétében, adott esetben iners oldószerben, például 1—8 szénatomos alkoholban — mint a metanol —, vagy etoxietanolban, dioxánban, acetonban, nitrobenzolban, xilolban stb., 0 C° és a használt oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. Azoknak a IV általános képletű vegyületeknek, amelyek képletében X és Z halogénatomot, előnyösen klóratomot jelent, etiléndiaminnal való reakciója során 2 mól hidrogénhalogenid szabadul fel, és ezért megfelelő fölös mennyiségű etiléndiamín vagy megfelelő mennyiségű savmegkötőszer, például alkálikarbonát, alkálihidroxid vagy tercier amin hozzáadása szükséges. A c) eljárásváltozatot a következőképpen végezzük: Az V általános képletű vegyületek gyűrűzárását célszerűen iners oldószerben, előnyösen 1—5 szénatomos alkoholban, mint a metanol vagy etanol, vízben, dimetilformamidban stb. 20 és 150 C° között, előnyösen 60 és 110 C° között, célszerűen bázis, például alkáli- vagy földalkálihidroxidok, így kálium- vagy nátriumhidroxid, vagy nehézfém vegyületek, így higanyoxid vagy ólomacetát jelenlétében végezzük. A d) eljárásváltozatot a következő módon hajtjuk végre: A VI általános képletű vegyületeket etiléndiaminnal, illetve monosójával, előnyösen iners szerves oldószerben, például 3—8 szénatomos alkoholban, mint az n-pentanol, 50 és 200 C° között, előnyösen 110 és 160 C° között reagáltatjuk. A reakciót előnyösen az etiléndiamin monosójának feleslege jelenlétében végezzük. Ha reakciópartnerként a bázisos etiléndiamint használjuk, akkor ennek feleslege oldószerként is szolgálhat. Az e) eljárásváltozatot a következőképpen végezzük: Az I általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R4, R 2 és R 3 legalább egyike hidrogénatomot jelent —, illetve savaddíciós sóikat halogénezőszerrel, például klórral, brómmal, szulfurilkloriddal, N-bróm-szukcinimiddel stb., célszerűen iners oldószerben, előnyösen halogénezett szénhidrogénben, például metilénkloridban, kloroformban, széntetrakloridban vagy etilénkloridban, jégecetben, dioxánban, acetonitrilben, tercier butilaminban, etiléndiaminl?an, vízben stb. — 20 és + 120 C° között, adott esetben bázis, például alkálikarbonátok vagy tercier aminők jelenlétében reagáltatjuk. A kapott I általános képletű vegyületeket a reakciókeveréktől ismert módon, például extrakcióval, kicsa-5 pással, sóképzéssel stb. elválaszthatjuk, és ismert módon, például átkristályosítással tisztíthatjuk. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt II általános képletű vegyületeket, amikor R4 —S—R5 általános képletű csoportot jelent, például úgy 10 állíthatjuk elő, hogy valamely III általános képletű 4-amino-2,l,3-benzotiadiazolt — ebben a képletben R1( R2 és R 3 a fenti jelentésűek — benzoilkloriddal és ammóniumrodaniddal acetonban —10 és + 60 C° között reagáltatunk, a képződött N-benzoil-N'-(2,l,3-benzo-15 tiadiazol-4-il)-tiokarbamidot vizes alkálihidroxid oldattal forrásponton elszappanosítjuk, és a kapott VII általános képletű N-(2,l,3-benzotiadiazol-4-il)-tiokarbamidot — ebben a képletben R1( R 2 és R 3 a fenti jelentésűek (a II általános képletű vegyület tautomer módosulata 20 esetében R4 —SH-csoport) — a II általános képletű vegyület előállítására, amikor is R4 —S-alkilcsoportot jelent, alkilhalogeniddel, célszerűen alkiljodiddal alkoholban, például metanolban reagáltatjuk, és a reakciótermékből az S-alkil-izotiokarbamidot alkalmas bázis-25 sal, például vizes alkálihidroxiddal felszabadítjuk. Ha ammóniumrodanid helyett ezüstcianátot használunk, és az alkilezést lúgos oldatban végezzük, akkor olyan II általános képletű vegyületeket kapunk, amelyek képletében R4 —O—R 5 általános képletű csoportot 30 jelent. Azokat a II általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R4 —NH—N0 2 képletű csoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy valamely III általános képletű vegyületet ismert módon metilnitrozo-guanidinnel reagálta-35 tunk. Olyan II általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében R4 —NH—R 5 általános képletű csoportot jelent, valamely III általános képletű vegyületet ciánamiddal vagy alkilciánamiddal — amelyben az alkilcsoporf 1—3 szénatomos —, sav jelenlétében ismert 40 módon reagáltatunk. A III általános képletű vegyületek ismertek vagy ismert módon előállíthatók. A b) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt IV általános képletű vegyületeket — ebben a kép-45 létben X és Z klóratomot jelent — úgy állítjuk elő, hogy valamely III általános képletű 4-amino-2,l,3-benzotiadiazolt tiofoszgénnel 4 n sósavban szobahőmérsékleten reagáltatunk, és a kapott 4-izotiocianato-2,l,3--benzotiadiazolt klórgázzal, előnyösen széntetraklorid-50 ban enyhe hűtés közben reagáltatunk. A többi IV általános képletű vegyületet ismert módon állítjuk elő. A c) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt V általános képletű vegyületeket a következőképpen állítjuk elő: 55 Valamely III általános képletű vegyületet foszgénnel vagy tiofoszgénnel, előnyösen 4 n sósavban szobahőmérsékleten reagáltatunk, és a kapott 4-izocianato-, illetve 4-izotiocianato-tiadiazolt etiléndiaminnal iners oldószerben, például kloroformban szobahőmérsékleten 60 reagáltatunk. A d) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt VI általános képletű vegyületeket a következőképpen állítjuk elő: Valamely VII általános képletű vegyületet vizes— 65 lúgos közegben, például alkálihidroxid, mint a kálium-2
