166226. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kémiai úton edzett, üveg- vagy vitrokristályos anyagból álló termékek oldaléleinek védelmére
166226 17 18 tok elhaladtak a pisztoly csöve előtt, és ezáltal az előfonatok összehegedtek a 6. ábrán feltüntetett közbenső 38 polivinflbutirál lemez kiálló végével. Az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével meghatároztuk a 6. ábra szerinti többrétegű táblán alkalmazott előfonat által az oldalél ütés hatására bekövetkező töredezésével szemben biztosított védelem mértékét. A vizsgálathoz 1000 kg/mm2 Vickerskeménységű ejtősúlyt alkalmaztunk, amelynek tengelye a rúddal egyvonalban volt elhelyezve. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együttható 25 volt. A 41 előfonatokkal megegyező típusú előfonatokat alkalmaztunk egy, a 6. ábrával kapcsolatban ismertetett szélvédővel azonos, másik szélvédő oldalél-felületén is, azonban ebben az esetben az előfonatokat a többrétegű tábla kerületi oldalélein csupán azokon a részeken alkalmaztuk, ahol a többrétegű táblának erős görbülete volt. Az előzőkben ismertetett vizsgálattal azonos vizsgálatot végeztünk, hogy meghatározzuk a védett oldalél-szakaszokon az ütés hatására bekövetkező oldalél-töredezés elleni védelem mértékét. A védelmi együttható ismét 25 volt. 10. példa Szélvédőket készítettünk, amelyek mindegyike két, 5 mm vastag üveglapból és egy közbenső, 2 mm vastag polivinilbutirál lemezből állt. Az üveglapok oldaléleit lecsiszoltuk, és flymódon a 6. ábrán feltüntetetthez hasonló oldalél-profilt kaptunk, majd az üveglapokat savval kezeltük, meghajlítottuk, kémiai edzésnek vetettük.alá, majd ismét savval kezeltük, hasonló módon, mint a 9. példa szerinti 39 és 40 üveglapok esetében történt. A szélvédők oldaléleit úgy védtük, hogy gyantával impregnált előfonatokat rögzítettünk rajtuk, a 9. példa szerint alkalmazott 41 előfonatokhoz hasonlóan. Azonban, mivel ezek az üveglapok vastagabbak voltak, mint a 9. példában szereplő 39 és 40 üveglapok, egymással párhuzamosan öt előfonatot alkalmaztunk mindegyik szélvédő oldalélén. A többrétegű tábla vastagsága, és flymódon az öt előfonat által fedett sáv szélessége túlságosan nagy volt ahhoz, hogy az előfonatokat elegendő lett volna a közbenső polivinilbutirál lemezhez rögzíteni. Ezért a szélvédők oldaléleire először a 8. példában ismertetett módon neoprén-bázisú ragasztóból álló alapozóréteget hordtunk fel, amely ragasztót hígított állapotban, a 8. példával azonos módon alkalmaztuk. Az öt előfonatot az alapozórétegre ugyanúgy raktuk fel a 7. ábrán feltüntetett forrólevegős hegesztőpisztoly segítségével, azonban ebben az esetben a pisztolynak öt párhuzamos előfonatvezető eleme volt. A 9. példában ismertetett vizsgálathoz hasonló vizsgálatot végeztünk, hogy meghatározzuk az öt előfonatot tartalmazó oldalél-védelem által az ütés hatására bekövetkező oldalél-töredezéssel szemben biztosított védelem mértékét. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együttható 26 volt. 11. példa 50 cm átmérőjű, köralakú ablaküveg-táblát készítettünk két, 1 mm vastagságú, alumoszilikát üvegből áló sík, köralakú lapból, egy 10 mm vastagságú metilmetakrilát anyagú köralakú lapból, és két 0,36 mm vastagságú pohvtnilbutirál lemezből. A két üveglapot 40 percig, 20°C hőmérsékleten 10 térfogat% (70%-os koncentrációjú) HF tartalmú vizes oldatba merítettük. Ezután a két üveglapot kémiai edzésnek 5 vetettük alá olymódon, hogy 10 percig 40 súly% LiN03 és 60 súly% NaCl összetételű, 590°C hőmérsékletű fürdőbe merítettük. Az edzett üveglapokat ezt követően a metilmetakrilát lap ellentétes oldalaihoz rögzítettük a két vékony 10 polivinilbitirál lemez segítségével, önmagában ismert módon, hő és nyomás alkalmazásával. Két, fenoxigyantával impregnált nylonszál-előfonatot rögzítettünk ezután a tábla oldalélein, és az előfonatokat úgy helyeztük el, hogy a két üveglap 15 oldalél-felületeit befedjék, majd mindegyik előfonatot a hozzá közelebb fekvő közbenső polivinilbutirál lemez széléhez erősítettük. Az oldalél ütés hatására bekövetkező sérülése ellen az előfonatok révén biztosított védelmet az 1. ábrán feltüntetett készülékkel végzett vizsgálatok útján határoztuk meg, amelyek során 1000 kg/mm2 Vickers-keménységű ejtősúlyt használtunk, amelynek tengelye a rúddal egyvonalban volt elhelyezve. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együtt-Zb ható 32 volt. összehasonlítás céljából egy további, az előzőkben leírtakkal megegyező ablaküveg-táblát állítottunk elő, és ennek az összehasonlító táblának az oldalélét öt, gyantával impregnált nylonszál-előfonattal védtük, amely előfonatok azonos típusúak voltak, mint az előzőkben ismertetett köralakú tábla esetében, és az előfonatok közül kettőt ugyanúgy az üveglapok oldalélein helyeztünk el, mint az előző tábla esetében, a többi három előfonatot pedig az előbbi kettő közé helyeztük és a középső metilmetakrilát lemezhez rögzítettük. Ezt az összehasonlító táblát ezután azonos vizsgálatnak vetettük alá, mint az első táblát, hogy meghatározzuk az ütés hatására bekövetkező oldalél-töredezéssel szembeni védelem mértékét. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi együttható ismét 32 volt. 12. példa A 11. példában ismertetett köralakú ablaküveg-tábla oldalélének védelmére E-típüsú üvegből álló üvegszállal erősített poliészter anyagú védőréteget alkalmaztunk. A védőréteg vastagsága 0,8 mm volt. A poliésztert izoftálsav, maleinsavanhidrid és propilénglikol alkotta, 50 súly% sztirol adalékkal. Ezt a védőréteget neoprén-bázisú alapozóréteg segítségével rögzítettük az oldalélen. A táblát ezután az 1. ábrán feltüntetett készülék segítségével vizsgáltuk, hogy meghatározzuk a fenti oldalél-védőréteg által az ütés hatására bekövetkező oldalél-töredezéssel szemben biztosított védelmet. Az 1. példában adott meghatározás szerinti védelmi ' együttható 23 volt. 13. példa 1 m átmérőjű gömbből vett gömbsüveg alakú, 10 mm falvastagságú szodalit-üvegből álló virágtál peremének oldalélét csiszolással lemunkáltuk, és fly-9
