166156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoszacharidok elválasztására diszacharidokat és oligo szacharidokat tartalmazó keverékekből
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1973. I. 25. (SU-801) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1972. I. 26. (220, 886) Közzététel napja: 1974. VIII. 28. Megjelent: 1976. IX. 30. 166156 Nemzetközi osztályozás: C 13 k 1/08 '\ Feltalálni von IJ ,' Aminofi .' •itt Gustav mérnök, nők, Helsinki, Finnország Tulajdonos: Suomen Sokeri Osakeyhtiö, Helsinki, Finnország Eljárás monoszacharidok elválasztására diszacharidokat és oligoszacharidokat tartalmazó keverékekből A találmány tárgya eljárás monoszacharidok elválasztására mono-, di-, tri- és oligoszacharidokat tartalmazó keverékekből. A találmány szerinti eljárással előnyösen a keményítő átalakításakor képződő, glükózt és fruktózt tartalmazó szirupokat tisztítjuk. Az említett szirupok a keményítő nyomás alatt és sav jelenlétében végzett hidrolízisekor, savval és egyetlen enzimmel végzett lebontásakor, illetve savval és két enzimmel végzett lebontásakor képződnek. Annak érdekében, hogy ezeket a szirupokat édesebbé tegyük, célszerű azok fruktóztartalmát növelni. A szakirodalom számos módszert ismertet a keményítő átalakításakor képződő, nagy glükóztartartalmú szirupok fruktóztartalmának növelésére izomerizáció útján. Ilyen eljárást ismertet például a 3 305 395 sz. amerikai szabadalmi leírás. Az eljárás egyik lépésében az izomerizált szirupot ioncserés vagy ionmentesítő műveletnek vetik alá, amelyben a szirupot az ionos bomlástermékektől (színezőanyagok, szervetlen ionok és hasonlók) választják el. A 3 184 334 sz. amerikai szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint a dextránt ioncserélő gyanták alkalmazásával választják el a fruktóztól. A kereskedelemben különböző típusú és minőségű, keményítő átalakításakor képződő szirupok kaphatók. Egyes felhasználási célokra a diszacharidokat és magasabbrendű cukrokat előzetesen el kell 10 15 20 25 30 távolítani, minthogy ezek a végső felhasználás szempontjából problémákat okoznak. Ezen kívül a diszacharidok és a magasabbrendű cukrok megnehezítik a fruktóz elkülönítését a glükóztól. Azt találtuk, hogy a monoszacharidokat csaknem teljesen tiszta állapotban különíthetjük el a mono-, di-, tri- és oligoszacharidokat tartalmazó elegyekből, ha az elválasztáshoz 2—8 súly% mennyiségű divinilbenzollal térhálósított polisztirol-szulfonát alapú kationcserélő gyantaoszlopot használunk. A gyantát alkálifémsó- vagy alkáliföldfémsó-formában használjuk fel. A gyantaoszlopot vízzel itatjuk át, és a mono-, di-, tri- és oligoszacharidokat tartalmazó vizes oldatot egyenletes ütemben juttatjuk a gyantaoszlop felületére. A vizes oldat szárazanyag-tartalma 20—60 súly%. A vizes oldatot 0,2—4,0m3/óra-m 2 oszlop keresztmetszet sebességgel juttatjuk a gyantaoszlopra. Megfelelő mennyiségű szacharid-oldat átvezetése után a gyantaoszlopon egyenletes sebességgel vizet áramoltatunk át, és így a tápoldatban jelenlevő szacharidokat a gyantához való affinitásuktól függő, különböző sebességgel eluáljuk. Az első eluátumfrakciókban a tri- és oligoszacharidok jelennek meg. A következő frakciók a diszacharidokat tartalmazzák kismennyiségű monoszacharidokkal együtt, míg az utolsó, a szárazanyag többségét tartalmazó frakciók a monoszacharidok főtömegét tartalmazzák lényegében teljesen tiszta állapotban. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös válto-166156 1
