166156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monoszacharidok elválasztására diszacharidokat és oligo szacharidokat tartalmazó keverékekből

166156 3 4 zatában a gyantát nátriumsó formájában használ­juk fel; ekkor a megfelelő frakciók viszonylag gyor­san elkülönülnek egymástól. Ez azzal a további előnnyel is jár, hogy a glükóz és a fruktóz már a monoszacharidok eluálási szakaszában is bizonyos mértékben elkülönül egymástól. Ezzel az eljárással igen könnyen különíthetünk el fruktózban dúsított, azaz a teljes szárazanyagmennyiségre számítva kö­rülbelül 60% fruktózt tartalmazó szirupot. Abban az esetben azonban, ha lényegében tiszta fruktózt kívánunk elkülöníteni, a gyantát célszerűen kal­ciumsó formájában használjuk fel, bár ez utóbbi esetben az elválasztás hosszabb időt vesz igénybe. A találmány szerinti eljárás különösen előnyösen alkalmazható a keményítő átalakításakor képződő szirupok kezelésére, ezért a következőkben a talál­mányt az ilyen típusú szirupok kezelésével kapcso­latban ismertetjük. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a találmány szerinti eljárás teljesen általánosan al­kalmazható minden olyan vizes oldat kezelésére, amely monoszacharidok mellett diszacharidokat, illetve magasabbrendű szacharidokat is tartalmaz. A találmány szerinti eljárással kezelhető, kemé­nyítő átalakításakor képződő szirupokat a kezelés előtt célszerűen semlegesítjük és szűrjük; így eltávo­líthatjuk a zsírsavakat, fehérjéket és egyéb szennye­zőanyagokat. A főtömegében glükózból álló sziru­pokból a találmány szerinti kezeléssel elválaszthat­juk a diszacharidokat, illetve a magasabbrendű szacharidokat. A fruktózmennyiség növelésének en­zimes módszerei jól ismertek; egy jellegzetes eljá­rást a korábban említett 3 305 395 sz. amerikai sza­badalmi leírás ad meg. A találmány szerinti eljárást olyan szirupok kezelésére alkalmazhatjuk, amelyek legalább 15 % fruktózt tartalmaznak. A kiindulási anyagként legcélszerűbben alkalmazható szirupo­kat a Standard Brands Incorporated cég „Isomero­se" kereskedelmi néven hozza forgalomba. Az ,,Iso­merose"-szirup elemzési adatai a következők: szá­razanyagtartalom : 71,5%; pH: 4,6; hamutartalom: 0,06%. A szárazanyag 52% glükózt, 40,7% fruk­tózt, 0,6% egyéb monoszacharidot, 6,4% diszacha­ridot és 0,4% tri-, illetve oligoszacharidot tartal­maz. A találmány szerinti elválasztási eljárásban poli­sztirol-szulfonát alapú kationcserélő gyantákat al­kalmazunk. Különösen előnyösnek bizonyultak a 2—8 súly% divinilbenzollal térhálósított gyanták. Hasonló eljárást ismertet glükóz és fruktóz elvá­lasztására a 163 040 sz. magyar szabadalmi leírás. A találmány szerinti eljárás abban tér el az ismert módszerektől, hogy körülbelül 2,5—5 m magas gyantaoszlopot alkalmaz, míg a hagyományos mód­szerek körülbelül 0,6—1,8 méteres ioncserélő ágy­mélységet használnak. Nem volt előrelátható, hogy a találmány szerinti eljárással ilyen kiváló elválasz­tási fokot biztosíthatunk. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor elsőrendű fontossága van annak, hogy a cukor-táp­oldatot egyenletes ütemben juttassuk a gyanta­oszlop tetejére. Az adagolás egyenetlenségei rontják az elválasztás hatásfokát, és azt eredményezhetik, hogy az egyes frakciók átfedik egymást. Ügyelnünk kell arra, hogy az egymást követő folyadékáramo­kat lehetőleg vízszintes síkban vezessük az oszlop tetejére, ugyanis ekkor lép fel a határfelületen a lehető legkisebb mértékű keveredés. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott hő­mérsékletviszonyok azonosak az ismert ioncserélósi 5 módszereknél alkalmazottakkal. Ha nagyobb visz­kozitású oldatokat táplálunk be, az ioncserét ma­gasabb hőmérsékleteken végezzük. Az ioncserét előnyösen 20—80 °C-os hőmérséklettartományban hajtjuk végre. 10 A találmány szerinti eljárásban felhasznált vizes tápoldat szárazanyag-tartalma előnyösen 20—60 súly% lehet. A szárazanyag-tartalomtól függően változik az oldat viszkozitása, és az ioncsere hőmér­séklete. A tápoldatot 0,2—4,0 m3 /óra-m 2 oszlop 15 keresztmetszet sebességgel bocsátjuk át a gyanta­oszlopon. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör kor­látozása nélkül az alábbi példákban részletesen is­mertetjük. 20 1. példa Az eljárást az 1. ábrára hivatkozva ismertetjük. Az 1. ábrán a találmány szerinti eljárás során a gyantaoszlopot elhagyó eluátum mono-, di- és tri-25 szacharid-koncentrációjának görbéit tüntettük fel. Kiindulási anyagként a korábban említett „Iso­merose" szirupot alkalmazzuk. Az elválasztáshoz 130 liter gyantát használunk fel, 3,5 méteres osz­lopba töltve. Gyantaként 3,5 súíy% divinilbenzollal 30 térhálósított polisztirol-szulfonát kationcserélő gyantát alkalmazunk, nátrium-formában. A gyantára összesen 5 kg szárazanyagnak meg­felelő mennyiségű cukoroldatot viszünk fel (az oldat szárazanyagtartalma 37,0%), és a cukoroldatot 35 40 liter/óra sebességgel áramoltatjuk át. Az oszlopot körülbelül 60 °C hőmérsékleten tartjuk. A gyanta azonos, 0,30 mm átlagos szemcseméretű részecskék­ből áll. Az 1. ábra görbéi alapján megállapítható, hogy 40 az oszlopot először a triszacharidok hagyják el, és a triszacharidok körülbelül 30 perc alatt lényegében tökéletesen eltávolíthatók. Ezután indul meg a di­szacharidok leoldása, amelyek — kismennyiségű monoszachariddal együtt — 60 perc elteltével tel-45 jes mértékben elhagyják az oszlopot. A további frakciókban távozik el az oszlopról a monoszacha­ridok főtömege. A termékként kapott monoszacharid-frakciót ez­után kívánt esetben további három frakcióra bont-50 hatjuk. Az 1. ábra ordinátáján körülbelül a 6-os és 8-as érték között jelenik meg az első, glükózban dús frakció, amelyet a 8-as ós 9-es érték között egy át­meneti, lényegében azonos mennyiségű glükózból és fruktózból álló frakció követ. Ezt a frakciót adott 55 esetben a tápoldattal együtt visszavezethetjük az első vagy második oszlopra. A maradékot tartalma­zó, fruktózban dús, harmadik frakciót összegyűjt­jük és feldolgozásra elvezetjük. A következőkben a cukorelegy egyes komponen-60 seinek megoszlási együtthatóit adjuk meg. A meg­oszlási együttható az egyes komponensek megosz­lási potenciálját fejezi ki, és a következőképpen de­finiáljuk : K = oldott anyag mennyisége az álló fázisban 65 oldott anyag mennyisége a mozgó fázisban 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom