166153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására

7 166153 8 szerinti reagenst alkalmazunk, akkor ezt a terméket („B" fém oxigéntartalmú szerves vegyületét ) olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy a B fém és a 2. pont szerinti reagensben jelenlévő T fém aránya 0,01—100 grammatom/grammatom legyen. A B/T atomarány előnyösen 0,1—50 grammatom/gramm­atom. A legjobb arányokat 1—20 fenti aránnyal értük el. A 3. pont szerinti reagens (alumíniumhalogenid) mennyiségét a 2. reagenshez vagy — amennyi­ben jelen van — a 4. pont szerinti reagenshez viszo­nyítjuk. Ez az arány szintén tág határok között vál­tozhat. Általában a 2. reagensként alkalmazott oxigéntartalmú szerves vegyületben jelenlévő T fémhez vagy a 4. reagensben jelenlévő B fémhez viszonyítva grammekvivalensenként 0,1—10 mól alumíniumhalogenidet alkalmazunk. „Grammekvi­valens" alatt a fém olyan súlymennyiségét értjük, amely grammatomsúlynyi hidrogénnel reagál vagy azt helyettesíti. A fenti arány célszerűen 0,25— 2,5 mól/grammekvivalens. A legjobb eredménye­ket 0,5—1,5 mól/grammekvivalens aránnyal ér­tük el. A találmány szerinti eljárásban felhasznált kata­lizátor-komplexek szilárd termékek, amelyek a hí­gítószerként alkalmazott alkánokban és cikloalká­nokban nem oldódnak. Ezeket a termékeket az el­készítés után azonnal alkalmazhatjuk a polimeri­zációs reakcióban, reakcióelegyből történő elkülö­nítésre nincs feltétlenül szükség. A termékeket azon­ban előnyösen tetszés szerinti ismert módszerrel el­különíthetjük az elegyből. Ha a reakcióelegy folyé­kony halmazállapotú, akkor a terméket például szű­réssel, dekantálással vagy centrifugálással különít­hetjük el. A katalizátor-komplexek elkülönítése azért elő­nyös, mert az elkülönített termékek sokkal előnyö­sebben alkalmazhatók katalizátorokként. Az elkülönítés azért is előnyös, mert lehetővé válik a reagálatlan kiindulási termékek eltávolítása. Ezek jelenléte adott esetben jelentősen csökkentheti a katalizátor aktivitását: a reagensek termelékeny­sége önmagukban igen csekély. A reakcióelegyből elkülönített, szilárd katalizá­tor-komplexekkel sokkal egyenletesebb szerkezetű polimert állíthatunk elő, mint elkülönítetlen ter­mékkel. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a kata­lizátor-komplex elősegíti, hogy a láncnövekedési fázisban jobban orientált monomer-egységek épül­jenek be a növekvő polimer-láncba. A katalizátor-komplex reakcióelegyből történő elkülönítésnek további előnye, hogy ilyen módon jelentősen csökkenthető a polimerkeverékben lévő kis szemcseméretű részecskék aránya, ennek követ­keztében-pedig a polimer morfológiája erősen javul. Ezekkel a katalizátorokkal a polimerizáció során nem képződik a tárolás és szállítás szempontjából kedvezőtlen pelyhes vagy vattaszerű polimer. Ha a találmány szerinti katalizátor-komplex előállítá­sára alkalmazott 1. pont szerinti reagens (kétvegy­értékű fém halogenidja) szilárd halmazállapotú, ak­kor célszerűen azonos alakú és szűk tűréshatárok között levő részecskeméretű szilárd terméket cél­szerű alkalmazni a katalizátor-komplex készítési reakcióban. Megfigyeltük ugyanis, hogy a szilárd katalizátorkomplex és a polimer morfológiája több szempontból párhuzamosságot mutat és így a poli­mer külső jellemzői szabályozhatók. Ha a polimerizációt olyan monomerrel hajtjuk 5 végre, amely során a monomer — vagy valamelyik monomer folyékony vagy gáz halmazállapotú, ak­kor a polimerizációhoz csak elkülönített katalizátor­komplexet alkalmazhatunk. A katalizátor-komplexet az elkülönítés után a 10 komplexhez tapadó kiindulási reagensek eltávolí­tására mossuk. A mosást tetszés szerinti közömbös hígítószerrel végezhetjük, így alkalmazhatjuk a reakcióelegyben lévő hígítószert, így valamely al­kánt vagy cikloalkánt. Mosás után a katalizátor-15 komplexet megszárítjuk; ezt például száraz nitro­génnel történő átfúvatással vagy vákuumban vé­gezhetjük. A találmány szerinti eljárással készült katalizá­tor-komplexek képződési reakciójának mechaniz-20 musa jelenleg ismeretlen. Az elkülönített és mosott komplexek kémiailag kötött állapotban vannak, vJZtcuí Ol találmány szerinti katalizátor-komplexek kémiai reakció, nem pedig elegyítés vagy adszorpció eredményei. Ezt igazolja, hogy a szóban forgó 25 komplexek előállítására alkalmazott reagenseket vagy a komplexek alkotórészeit nem tudjuk tisztán fizikai jellegű elválasztási módszerekkel elkülöní­teni. A találmány szerinti eljárással készült katalizá-30 tor-komplexek kémiai természete sem ismeretes pontosan. A katalizátorok a periódusos rendszer IVa, Va vagy Via csoportjába tartozó kétvegyér­tékű fémet, IIb vagy ÍVb csoportbeli alkalmas fé­met és változó mennyiségű alumíniumot és halogént 35 tartalmaznak. A találmány szerinti eljárással előállított kata­lizátor-rendszerek aktiváló hatású szerves vegyüle­teket is tartalmaznak. Erre a célra a periódusos rendszer la, IIa, IIb, Illb vagy IVb oszlopába tar-40 tozó fémek — így lítium, magnézium, cink, alu­mínium vagy ón szerves származékait alkalmaz­hatjuk. A szóban forgó szerves vegyületek célszerűen olyan teljesen alkilezett származékok, amelyekben 45 az egyenes vagy elágazó szénlánc 1—20 szénatomot tartalmaz. Ezekre a vegyületekre példaként az n-butil-lítiumot, dietil-magnéziumot, dietil-cinket, trimetil-alumíniumot, trietil-alumíniumot, triizo­butil-alumíniumot, tri-n-butil-alumíniumot, tri-n-50 -decil-alumíniumot, tetraetil-ónt és tetrabutil-ónt soroljuk fel. A legjobb eredmények 1—10 szénato­mos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot tartalmazó trialkil-alumínium-származékokkal ér­hetők el. 55 Szerves vegyületként alkalmazhatunk 1—20 szén­atomos alkilcsoporttal ellátott alkil-fémhidrideket is, így diizobutil-alumíniumhidridet vagy trimetil­-ón-hidridet. Úgyszintén alkalmazhatók az alkil­láncban 1—20 szénatomot tartalmazó fémalkil-60 -halogenidek, így az etü-alumínium-szekszekvi­klorid, a dietil-alumínium-korid és a diizobutil-alu­mínium-klorid. . Az aktivátorként alkalmazható szerves vegyüle­tek egy további csoportját képezik azok a szerves 65 alumíniumszármazékok, amelyeket 1—20 szénato-4

Next

/
Oldalképek
Tartalom