166153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására

166153 9 10 mos trialkil-alumínium-származókok vagy dialkil­-alumínium-hidridek és 4—20 szénatomos diole­finek reakciójával állítanak elő. A vegyületek ,,izo­propenil-alumínium-származékok" név alatt kerül-A találmány szerinti eljárásban 2—20 szénato­mos, előnyösen 2—6 szénatomos terminálisán telí­tetlen olefineket polimerizálunk, így etilént, pro­pilént, l-butént, 4-metil-l-pentént, 1-hexént. A ta­lálmány szerinti eljárás alkalmazható továbbá az említett olefinek egymással és 4—20 szénatomos diolefinekkel alkotott kopolimerjeinek előállítására. A diolefinek például a következő típusúak lehetnek: konjugálatlan alifás diolefinek, így 1,4-hexadién; egygyűrűs diolefinek, így 4-vinil-ciklohexén, 1,3--divinil-ciklohexén, 1,3-ciklopentadién vagy 1,5--diklooktadión; endoeiklusos híddal rendelkező ali­ciklusos diolefinek, így diciklopentadién vagy nor­bornadién; konjugált alifás diolefinek, így butadién vagy izoprén. A találmány szerinti eljárást különösen előnyö­sen alkalmazhatjuk etilén olyan homopolimerjeinek és kopolimerjeinek előállítására, amelyek legalább 90 mól%, előnyösen legalább 95 mól% etilént tar­talmaznak. A polimerizáeiót tetszés szerinti ismert eljárással végezhetjük, oldószer vagy szénhidrogén hígítószer jelenlétében, oldatban vagy szuszpenzióban vagy gázfázisban. Ha oldatban vagy szuszpenzióban dol­gozunk, akkor oldószerként vagy hígítószerként a katalizátor-komplex mosásához alkalmazott ter­mékeket használhatjuk. Célszerűen alkánokat vagy cikloalkánokat alkalmazunk, így butánt, pentánt, hexánt, heptánt, ciklohexént, metilciklohexánt vagy ezek keverékeit. A polimerizáeiót adott eset­ben megvalósíthatjuk a monomerben vagy vala­melyik cseppfolyós halmazállapotban tartott mo­nomerben. A polimerizáeiót célszerűen szuszpenzióban hajt­juk végre. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a nagy szilárdanyag-tartalmú polimer-szuszpenziót sokkal könnyebb kezelni, mint az oldatban végzett polimerizálás eredményeképpen képződő nagyvisz­kozitású oldatot. Az oldat nagy viszkozitása egyéb­ként is rendkívül megnehezíti a polimerizáció hő­fokának és ennek következtében a polimer folyási számának szabályozását. A polimerizáeiót általában atmoszférikus nyomás és 100 kg/cm2 , előnyösen 50 kg/cm 2 közötti nyomá­son végezzük. Az eljárás során alkalmazott hőmér­séklet általában 20—200 °C, előnyösen 60—120 °C. A polimerizáeiót folyamatosan vagy szakaszosan hajtjuk végre. A szerves vegyületet és a katalizátor-komplexet külön-külön is hozzáadhatjuk a polimerizációs kö­zeghez, megtehetjük azonban azt is, hogy a szóban forgó két anyagot a polimerizációs reakcióba tör­ténő beadagolás előtt —40—80 °C közötti hőmér­sékleten legfeljebb 2 óra időtartamra érintkezésbe hozzuk egymással. Az érintkeztetést kívánság sze­rint több lépésben valósítjuk meg vagy a szerves vegyületnek csak egy részét adjuk a katalizátor­komplexhez vagy több különböző szerves fém­vegyületet adunk a katalizátor-komplexhez. Az aktivátorként alkalmazott szerves vegyület teljes mennyiségének nincsen döntő jelentősége; ál­talában az oldószerre, a hígítószerre vagy a reaktor­térfogatra vonatkoztatva 0,02—50 mmól/dm3 , elő­nyösen 0,2—5 mmól/dm3 szerves terméket ada­golunk. 5 A polimerizációs reakcióban alkalmazott katali­zátor-komplex mennyiségét a komplex átmeneti­fém-tartalma szerint választjuk meg. Általában annyi komplexet használunk, hogy fém koncentrá­ciója az oldószerre, hígítószerre vagy a reaktortér-10 fogatra vonatkozólag 0,001—2,5 milligrammatom/ dm3 , előnyösen 0,01—0,25 milligrammatom/dm 3 legyen. A szerves vegyület és a katalizátor-komplex mennyiségének aránya nem döntő jelentőségű. Ezt 15 az arányt általában úgy alakítjuk ki, hogy a szerves vegyület: átmeneti-fém arány mól/grammatom egy­ségben nagyobb legyen mint 1, általában nagyobb legyen, mint 10. A találmány szerinti eljárással készített polime-20 rek átlagos molekulasúlyát — és ebből következőleg folyási számát — úgy is be tudjuk állítani, hogy a polimerizációs elegyhez egy vagy több mólsúly­szabályozó anyagot, így hidrogént, dietíl-cinket, dietil-kadmiumot, alkoholt vagy széndioxidot 25 adunk. A találmány szerinti eljárással előállított homo­polimerek fajsúlyát úgy is szabályozhatjuk, hogy a polimerizációs reakcióelegyhez a periódusos rend­szer IVa, vagy Va csoportjába tartozó fém alkoxid-30 ját adjuk. Ilyen módon a nagynyomású eljárás és a hagyományos nagysűrűségű eljárás közé eső faj­súllyal rendelkező polietiléneket is előállíthatunk. A faj súlyszabályozásra különösen előnyösen al­kalmazhatjuk a titán és a vanadium 1—20 szén-35 atomos alkoxidjait. Erre a célra használható pél­dául a Ti(OCH3 ) 4 , Ti(OC 2 H 5 ) 4 , Ti[OCH 2 CH(CH 3 ) 2 ] 4 , Ti(OC8 H 17 ) 4 és a Ti(OC 16 H 33 ) 4 . A találmány szerinti eljárással igen nagy hozam­mal állíthatunk elő poliolefineket. így etilén homo-40 polimer izációjánal 3000, egyes esetekben 10 000 g polietilént állíthatunk elő az alkalmazott katalizá­tor-komplex 1 grammjára vonatkoztatva. A kata­lizátor-komplexben lévő átmeneti fémre vonatkoz­tatott aktivitás szintén igen jelentős: etilén homo-45 polimerizációjánál 10 000, egyes esetekben 100 000 gramm polietilént is előállíthatunk az alkalmazott átmenetifém 1 grammjára vonatkoztatva. A nagy hozam és aktivitás következtében a talál­mány szerinti eljárással előállított polimerek kata-50 lizátormaradék-tartalma igen kicsi, átmenetifém­tartalma pedig különösen alacsony. Ez azért is je­lentős, mert a katalizátor-maradékoknak különösen az átmenetifém-tartalma rontja a polimer minő­ségét : az átmenetifém a poliolefinekben szokásosan 55 alkalmazott fenolszármazék antioxidánsokkal szí­nes komplexet képez. Az olefinek átmenetifém­származék katalizátor jelenlétében végzett hagyo­mányos polimerizáció ja során éppen ezért a kata­lizátor-maradékokat alkoholos kezeléssel eltávolít-60 ják. A találmány szerinti eljárásban az ártalmas maradékok koncentrációja olyan kicsi, hogy a költséges tisztítási művelet- elhagyható és így je­lentős anyagmennyiség és költség takarítható meg. 65 A találmány szerinti eljárással előállított poliole-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom