166153. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására
5 166153 6 A találmány szerinti eljárásban alkalmazható katalizátor-komplex készítésére célszerűen olyan (TO^/OR/j^m képletű szerves oxigéntartalmú vegyületeket alkalmazunk, amelyekben 0=s x< 1 és l==md=6. Katalizátor-készítésre alkalmazható oxigéntartalmú szerves vegyületekre az alábbi példákat soroljuk fel: Alkoxidok: Ti(OC3 H 7 ) 4 , Ti(OC 4 H 9 ) 4 , V(OC 3 H 7 ) és Zr(OC3 H 7 ) 4 , fenoxidok: Ti(OC6 H 5 ), oxialkoxidok: VO(OC3 H 7 ) 3 , kondenzált alkoxidok: Ti2 0(C0 3 H 7 ) 6 enolátok: titán-acetilacetonát. Katalizátorkészítésre úgyszintén alkalmazhatunk több különböző szerves csoportot tartalmazó oxigéntartalmú szerves fémvegyületeket is. A vegyületekben több különböző szerves csoport adott esetben egyféle vagy többféle fémhez kapcsolódhat. A találmány szerinti katalizátor-komplexek előállítására használt 3. pont szerinti reagens alumíniumhalogenid. Alumíniumhalogenidként ATR'x X. s _ n általános képletű vegyületeket alkalmazunk. Amint már közöltük, a képletben R' 1—6 szénatomos szénhidrogéncsoport, X halogénatomot — fluort, klórt, brómot vagy jódot — jelent, n értéke 0sn<3. R' csoportként célszerűen egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoportot, cikloalkilcsoportot, aralkilcsoportot, árucsoportot vagy alkilarilcsoportot alkalmazunk. A legjobb eredményeket olyan vegyületekkel kaptuk, amelyekben X klóratomot jelent, n értéke 0==n<2, célszerűen lsn<2. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható aluminiumhalogenidekre az alábbi példákat soroljuk fel: A1C13 , A1(C2 H-)C1 2 , A1 2 (C 2 H 5 ) 3 C1 3 , A1(C 2 H 5 ) 2 C1. Adott esetben megtehetjük, hogy a katalizátorkomplex készítéséhez egyidejűleg többféle alumíniumhalogenidet alkalmazunk. 4. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módja szerint a katalaizátorkomplex előállítására olyan reagenst alkalmazunk, amely alumínium vagy szilícium oxigéntartalmú szerves vegyületét tartalmazza. Ezt a reagenst a 3. pont szerinti reagenssel reagáltatjuk. A legjobb eredményeket az alumíniumvegyületekkel értük el. A 4. pont szerinti reagens definíciójára vonatkozólag a 2. pontnál megadottak érvényesek. A 4. pont szerinti reagens például Al(OC3 H 7 ) 3 vagy Si(OC 4 H 9 ) 4 lehet. A komplex előállítására szolgáló reakcióban a reagenseket szilárd formában alkalmazhatjuk: a szilárd terméket közömbös hordozóanyagban szuszpendálhatjuk vagy száraz részek alakjában használhatjuk ; folyadékként alkalmazhatjuk, amennyiben a műveleti körülmények megengedik; gőz vagy gáz formájában alkalmazhatjuk. A komplexkópzési reakciót célszerűen folyékony közegben valósítjuk meg. A reakcióban adott esetben hígítószert használunk. Hígítószernek olyan terméket választunk, amelyben legalább egy reagens oldódik. Legkönnyebben általában a 2. pont szerinti reagenst lehet feloldani. Oldószerként tetszés szerinti szerves oldószert alkalmazhatunk, célszerű azonban a 4—20 szénatomos alkánok és cikloalkánok használata. Ezekre az anyagokra példaként az izobutánt, normál pentánt, normál hexánt, ciklohexánt, metilciklohexánt és a számos dodekánt említhetjük meg. Oldószerként adott esetben hidroxil-5 csoportonként 1—12 szénatomot tartalmazó alkoholok is használhatók, így etanol, butanol és ciklohexanol. Az oldott reagens vagy reagensek koncentrációja a hígítószerben a hígítószerre vonatkoztatva célszerűen legalább 5 súly%, előnyösen 20 súly%. 10 A reakciót adott esetben hígítószer nélkül is megvalósíthatjuk folyadékfázisban. Ebben az esetben — a találmány egy előnyös foganatosítási módja szerint — a nyomás- és hőmérsékletviszonyokat úgy választjuk meg a reakció során, hogy legalább 15 egyik reagens folyadékfázisban legyen. A 2. pont szerinti reagens általában enyhe hőmérsékleti és nyomásviszonyok mellett cseppfolyósítható. Ha a 2. általános képletű reagens nem cseppfolyósítható vagy a reagenst nem alkalmazzuk kellő meny-20 nyiségben, a 4. pont szerinti reagenst használhatjuk hígítószerként. A reakcióhőmérsékletnek nincs döntő jelentősége. A reakció során a hőmérsékletet általában úgy választjuk meg, hogy valamelyik reagens cseppfolyós 25 halmazállapotban legyen vagy a hígítószerben oldódjon. A katalizátor-komplex készítésénél alkalmazott reakcióhőmérséklet általában 20—300 °C, célszerűen 50—200 °C. A nyomásnak nincsen döntő jelentősége; a reakciót általában atmoszférikus 30 nyomáson vagy ettől kissé eltérő nyomásértéken hajtjuk végre. A reakcióelegyet — a homogenitás biztosítására — a reagáltatás során általában keverjük. A reakciót folyamatosan vagy szakaszosan végezhetjük. 35 A reagenseket tetszés szerinti sorrendben adagolhatjuk be a reakcióelegybe. Célszerű azonban az alábbi adagolási módozatok közül valamelyik betartása : a) az 1. és 2. pont szerinti reagenseket fokozatosan 40 összekeverjük egymással vagy egymáshoz adjuk őket; szükség esetén hasonlóan adagoljuk a 4. pont szerinti reagenst, majd a 3. pont szerinti reagenst fokozatosan adjuk az elegyhez. b) a 2. és 3. reagenst — célszerűen gyorsan — 45 összekeverjük egymással, majd a keverékhez hozzáadjuk az 1. reagenst. c) az összes reagenst egyidejűleg és fokozatosan keverjük össze egymással. A reagensek adagolási sebessége nem döntő jelen-50 tőségű. A termékeket olyan gyorsan adagoljuk, hogy a reakcióelegy gyors melegedését elkerüljük. A katalizátor-komplex előállításánál célszerűen alkalmazandó reagensarányok a következők: A 2. pont szerinti reagens mennyiségét az M két-55 vegyértékű fém halogenidjére vonatkoztatva adjuk meg. Ez az arány tág határok között változhat, így a halogenidben lévő M fém egy grammatomjára vonatkoztatva 0,01—100 grammatomsúly oxigéntartalmú szerves vegyületben lévő T fémet alkalma-60 zunk. Azt találtuk, hogy a katalizátor-komplex teljesítménye (hozam és fajlagos aktivitás) akkor a legnagyobb, ha a T/M atomarány 0,025—5 grammatom/grammatom. A legjobb eredmények 0,05— 2,5 fenti aránynál érhetők el. 65 Ha a katalizátor-komplex készítésben 4. pont 3
