166152. lajstromszámú szabadalom • Redőnyszerkezet
166152 9 10 komplex fémhidridekkel, így lítiumalumíniumhidriddel, nátrium - dihidro - bisz - (2 - metoxietoxi)-alumináttal stb. iners szerves oldószerben, például éterben, mint a dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán vagy dimetoxietán, vagy aromás szénhidrogénben, mint a benzol, végezzük, előnyösen szobahőmérsékleten. g') A IX általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy X általános képletű vegyületeket — ebben a képletben Rf, R41 és R 8 a fenti jelentésűek — előnyösen sóik alakjában XI vagy Xla általános képletű vegyületekkel — ezekben a képletekben R" és X1 a fenti jelentésűek — bázikus kondenzálószer jelenlétében a fenoléterek előállítására szokásos módon éterezünk. Bázikus kondenzálószerként például alkálihidroxidokat, alkálialkoholátokat, nátrium amidot vagy nátriumhidridet alkalmas oldószerben használhatunk. Oldószerként például kevés szénatomos alkoholokat, dimetilformamidot vagy az alkilezőszer feleslegét használhatjuk. Különösen kedvezőnek bizonyult például az alkilhalogenidekkel végzett reakció nátriumhidrid jelenlétében dimetilformamidban és a dimetilszulfáttal végzett reakció 50%-os nátriumhidroxid oldat hozzáadásával. h') A X általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy XII általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R31, RJ és R 8 a fenti jelentésűek — oxidálunk. A XII általános képletű vegyületek oxidációját előnyösen iners, poláris oldószerben, például kevés szénatomos alifás alkoholban, mint az etanol, végezzük. Ilyen oldószerben egy XII általános képletű vegyület valószínűleg részben Xlla általános képletnek megfelelő alakban — ebben a képletben R", RTM és R8 a fenti jelentésűek — fordul elő. Oxidálószerként például a levegő oxigénjét, hidrogénperoxidot, klórt, brómszukcinimidet, mangándioxidot, káliumpermanganátot, ólomdioxidot stb. használhatunk. i') A XII általános képletű vegyületeket például a XIII általános képletű vegyületek — ebben a képletben Rí,1, R" és R g a fenti jelentésűek — ciklizálásával állíthatjuk elő. j') A XIII általános képletű vegyületeket például XIV általános képletű ^3-merkaptopropionsavalkilésztereknek — ebben a képletben R8 a fenti jelentésű — XV általános képletű vegyületekkel — ebben a képletben R", R41, R 8 és X 1 a fenti jelentésűek — bázikus kondenzálószer, például alkálialkoholát jelenlétében iners szerves oldószerben való reakciójával állíthatjuk elő. k') A XV általános képletű vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy XVI általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R", R" és R8 a fenti jelentésűek — brómszukcinimiddel iners szerves oldószerben egy szerves peroxid jelenlétében reagáltatunk, illetve XVII általános képletű vegyületeket — ebben a képletben R", R" és R8 a fenti jelentésűek — klórozószerrel, például tionilkloriddal vagy foszforpentakloriddal ismert módon klórozunk. Az I általános képletű vegyületeket és farmakológiailag elviselhető sóikat az irodalomban eddig még nem írták le. Ezek a vegyületek értékes farmakodinamikus tulajdonságaikkal tűnnek ki, és ezért gyógyszerként használhatók. Állatkísérletek alapján gyulladást gátló hatásuk van. Patkányokon végzett karragén-mancsödéma vizsgálatok során az ödéma képződését körülbelül 5—30 mg/kg test-5 súly-adagok m eggátolj ák, hasonlóan a szubkronikus granulómahólyag-vizsgálatban körülbelül 20—80 mg/kg testsúly adagok. A fent említett hatások alapján a vegyületeket gyulladást gátlóként, illetve nedvkiválasztás csök-10 kentésére gyulladásnál és ödémáknál használhatjuk. Az alkalmazható adagok természetesen az anyagtól, a kezelés módjától és a kezelendő állapottól függnek. Általában kísérleti állatokon kielégítő eredményeket érhetünk el 5—50 mg/kg testsúly-15 adagokkal. Ezt az adagot szükség szerint 2—3 részletben vagy retard formában adhatjuk be. Nagyobb emlősállatok napi adagja 50—300 mg. Perorális beadásra a részadagok például 15—150 mg I általános képletű vegyületet tartalmazhatnak szilárd 20 vagy folyékony hordozóanyagok mellett. Különösen hatásosnak bizonyultak például a 4-metoxi-5-fenil-3-tiofénecetsav és a 2-(4-metoxi-5-fenil-3-tienil)-propionsav és sóik, illetve származékaik, és elsősorban a ( + )-2-(4-metoxi-5-fenü-3-tienü)-propion-25 sav. Az I általános képletű vegyületeknek izületi gyulladást csökkentő hatásuk is van. Például a Freund-féle ízületi gyulladás lappangási idejét serkentő kísérletekben patkányokon körülbelül 30— 100 mg/kg testsúlyadagokban duzzadást gátló ha-30 tást mutattak. Izületi gyulladást csökkentő hatásuk alapján a vegyületeket ízületi gyulladás és reumás megbetegedések megelőzésére és gyógyítására használhatjuk. A felhasznált adagok természetesen az anyagtól, a kezeléstől és a kezelendő állapottól 35 függnek. Kísérleti állatokon általában kielégítő eredményeket értünk el 30—100 mg/kg testsúlyadagokkal. Ezt az adagot szükség szerint 2—3 részletben vagy retard formában adhatjuk be. Nagyobb emlősállatok napi adagja 100—500 mg. Orá-40 üs beadásra a részadagok például 25—50 mg I általános képletű vegyületet tartalmazhatnak szilárd vagy folyékony hordozóanyagok mellett. Különösen hatásosnak bizonyultak például a 2-(4-metoxi-5--fenil-3-tienil)-propionsav és sóik, illetve szárma-45 zékaik, elsősorban a ( + )-2-(4-metoxi-5-fenil-3-tienil)-propionsav. Az I általános képletű új vegyületeket és fiziológiailag elviselhető vízoldható sóikat magukban vagy alkalmas gyógyszerkészítményekké farmako-50 lógiailag közömbös segédanyagokkal feldolgozva alkalmazhatjuk. A találmány szerinti I általános képletű tiofénszármazékokhoz hasonlókat ismertetnek a 285 594, 287 686 és 288 368 számú osztrák szabadalmi leírá-55 sok. Azoktól az I általános képletű vegyületek a 4-helyzetű hidroxil, illetve alkoxicsoportban különböznek, és fiziológiai hatásuk is eltérő. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást anélkül, hogy azt ezekre korlátoz-60 nánk. A hőmérsékleti adatokat Celsius-fokban adjuk meg. 1. példa 4-Metoxi~5-fenil-3-tioféneeetsav A) 2 g 4-metoxi-5-fenil-3-tiofénacetonitrilt kevés 65 etanol hozzáadásával 18 óra hosszat 40 ml 2 n nát-5
