166112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tömlők redőzésére

5 166112 6 hát belső vezető- és támasztószerv alkalmazása nélkül képezzük. Meglepő módon aat tapasztaltuk, hogy az eljárás a fenti módon minden nehézség nélkül foganatosítható, és segítségével olyan hernyózat képezhető, amely a töltéshez kielégítő, megfelelő belső átmérővel rendelkezik. A fenti jellegű művelet egyik ismert eljárással sem volt az eddigiekben elvégezhető, mivel a redők ezen eljárások mindegyike során irányítatlan, statisztikus folyamat eredményeként képződtek, aholis kézbentartott, pontos körülmények és feltételek csak a redőzés meghatározott, rövid fázisaiban voltak biztosíthatók. A találmány szerinti eljárás során ezzel szemben a redőzés a tömlőn abszolút egyenletes, matematikailag pontos művelet eredményeként képződik, így tehát a tömlő külső átmérőjének, az újra kinyújtott hernyózat menetemelkedésének és a mindenkori redőzetszelvénynek, valamint a redőzendő hüvelyben létrehozott nyomás eredőjeként pontosan meghatározott belső átmérőjű hernyózat áll elő. Körkeresztmetszetű csonkakúp alakú redőzetszelvény esetén a hernyózat Da külső átmérője, Di belső átmérője, az újrakinyújtott hernyózat H menetemelkedése és a körkeresztmetszetű csonkakúp palástfelületének a redőzet hossztengelyével bezárt a kúpszöge jó közelítéssel az alábbi összefüggést elégíti ki: Di i= Da—H • sima. Az előzőekben körvonalazott részletproblémát továbbá a találmány szerinti eljárás olyan további előnyös foganatosítási módjával oldhatjuk meg, amelynél a tömlőt az ellenerő kifejtésére alkalmas ellentámaszra a tömlő belső tere és valamely felfúvógázforrás közötti összeköttetés létesítésével támaszjuk fel, a redőzéshez szükséges erőt kifejtő elemet belsejében elrendezett felfúvóelem, példaképpen felfúvótüske körül forgatjuk, az újrakinyújtott hernyózat H menetemelkedését azonban az olyan újrakinyújtott hernyózat Ho menetemelkedésénél nagyobbra választjuk meg, amelynél a tömlő külső átmérőjével és a redőzetszelvényből adódó, ill. számítható hernyózat belső átmérője az alkalmazott tüske külső átmérőjével egyenlő lenne. A H menetemelkedés lényegében az újrakinyújtott hernyózat csavarvonalalakú redő vonalának menetemelkedését jelenti. A hernyózat belső átmérőjének megnövelésével, amely meglepő módon a H menetemelkedésnek a Ho menetemelkedéssel szembeni csökkentésével érhető el, a redőzetnek a támasztótüskéről történő eltávolítása jelentős mértékben megkönnyíthető. Különös előnyként jelentkezik ennek kapcsán az, hogy lehetővé válik enyhén kúpos tüske helyett hengerpalástú tüske alkalmazása. A hernyózat sérülésének veszélye erősen lecsökken, és a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló teljes berendezés, különösen annak a hernyózatot a tüskéről lehúzó egysége erősen leegyszerűsödik. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy a H menetemelkedésnek a „pontosan illeszkedő" Ho menetemelkedéssel szembeni találmány szerint javasolt csökkentését nem csupán azzal lehet elérni, hogy az előbbinek megfelelő menetemelkedéssel kiképzett redőzőelemet alkalmazunk. Meglepő módon a fenti jelenség az utóbbi menetemelkedésű redőzőelem alkalmazásával is elérhető. Sőt ezen túlmenően olyan redőzőelem is képes a fenti feltételt biztosítani, amelynél a mintázókés, ill. az egyes mintázóeleniek az újrakinyújtott hernyózat H menetemelkedésénél nagyobb h menetemelkedéssel vannak kiképezve. A találmány szerinti eljárás ezen meglepő felismerésen alapuló előnyös foganatosítási módja esetében a mintázóelem nem csupán egyszerűen csúszómozgást végez a tömlőre felvitt mélyedés mentén, hanem ehhez viszonyítva a tömlőpalást mentén keresztirányú mozgást is végez. Azon meglepő jelenség mellett, hogy ily módon a hernyózat belső átmérőjének nagysága befolyásolható, az eljárás értelmében elérhető az, hogy a mintázóelem forgása során magát a tömlőt bizonyos mértékben folyamatosan és állandóan megelőzi, másszóval a tömlőhöz viszonyítva előre siet és ezáltal a tömlőre lényegesen egyenletesebb terhelést fejt ki, mint ahogy e terhelés abban az esetben alakulna, ha a tömlő v előtolási sebessége pontosan a redőzőelem csavarvonal alakú vasalóélére felvitt h (menetemelkedés (amely az újrakinyújtott hernyózat csavarvonalalakú redővonalának Ho menetemelkedésével egyenlő) és a redőzőelem fordulatszámának szorzatával lenne egyenlő. Ezen előnyös foganatosítási módnál tehát a v<h-f összefüggés érvényes, ahol v a tömlő előtolási sebessége, h a redőzőelem mintázóélének menetemelkedése, és f a redőzőelem fordulatszámát jelenti. A fő előny abban jelentkezik, hogy a redőzőelem cseréjének szüksége nélkül, csupán a v továbbítási sebesség és az f fordulatszám beállításával, tehát a H=v/f menetemelkedés változtatásával a képződő hernyózat Di belső átmérője tetszés szerint választható meg, ill. állítható be. Természetszerűleg nem valósítható meg a külső átmérő közvetlen közelében lévő hernyózat-belsőátmérők, nevezetesen egyrészt a következményként előálló szilárdságcsökkenés, másrészt a redőzöttségi viszony romlása miatt. Körkeresztmetszetű csonkakúp alakú redőzetszelvény esetén (Id. a már feltüntetett összefüggést) a találmány értelmében előnyös a H menetemelkedés olyképpen történő megválasztása, hogy a kialakuló Di belső átmérő a d tüskeátmérőnél nagyobb legyen. A hivatkozott összefüggésből látható, hogy ez akkor teljesül, ha a H menetemelkedést a „pontosan illeszkedő" Ho menetemelkedésnél kisebbre választjuk meg. A Ho menetemelkedésre tehát közelítőleg a 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3