166112. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tömlők redőzésére

166112 3 4 csavarvonal különböző pontjain vannak elrendezve. Olyan redőzés megvalósítása érdekében, amelynél lényegében spirális, tehát csavarvonalalakú redővonal keletkezik, javasolták továbbá a redőzés peremhornyos redőzőgörgőkkel történő előállítását, aholis a redőzőgörgők egyidejűleg enyhe körhagyómozgást is végeznek. Sikeres kísérleteket végeztek kettő, három és négy ilyen körhagyómozgást végző redőzőgörgő alkalmazásával. (1 192 072 sz. NSZK szab. leírás) Ugyanezen cél érdekében javasolták továbbá három csipkézett, redőzőujj-szerű görgő alkalmazását, aholis e görgők csipkéinek peremhornyai váltakozva középhelyzetben, ill. e középhelyzettől balra és jobbra eltérő helyzetben vannak kialakítva. (1 235 766 sz. NSZK szabadalmi leírás) Ismeretessé vált végül a redőzéshez a tömlő hossztengelyével szöget bezáró, ferdén elrendezett redőzőujjak alkalmazása. E redőzőujjak a javasolt megoldásnál szintén peremhoronnyal vannak ellátva, és a tömlő palástját csavarvonal meghatározott tartományai mentén ragadják meg. (1 632 137 sz. NSZK közrebocsátási irat) Az összes ismert eljárás és a foganatosításukra szolgáló berendezések közös sajátsága, hogy a tulajdonképpeni redőzést, tehát a tömlő valamely ellentámasz, ill. ellenerőt kifejtő szerv ellenében történő tengelyirányú továbbítását végző elem (redőzőujj, ill redőzőgörgő valamely tartománya) a tömlő hossztengelyének irányába eső irányú mozgást végez, másrészt, hogy ezen elemet az érkező redő helyigényének, ill. helyének biztosítása céljából a redőzött tömlő tartományából sugárirányban kifelé való járulékos mozgatással rendre el kell távolítani. Ez utóbbi sugárirányú lengőmozgás során a redőzőujjak a tömlő palástjához képest, de a tömlővel még érintkezve ún. „radírozó" hatást jelentenek a tömlőre nézve, aminek következtében a tömlő sérülésének jelentős veszélye áll fenn. Az említett hátrányok kiküszöbölése érdekében jelentős próbálkozások történték (1. példaképpen a 2 583 654 sz. USA szabadalmi leírást, különösen a 9. ábrát és a 11. oszlop ez utóbbihoz hozzárendelt szövegrészét), amelyek azonban az ismertetett redőzőeljárások alapvető elvi gyöngéit nem tudták megszüntetni. A fentiek következtében a találmány célja a bevezetőben említett és meghatározott feladat megoldása érdekében olyan eljárás kialakítása, amely foganatosításának nagyfokú egyszerűsége és biztonsága mellett rendkívül egyenletes redőzésű hernyózat előállítását teszi lehetővé, ugyanakkor a tömlő sérülésének veszélyét meszszemenően kiküszöböli, gyakorlatilag bármely tömlőátmérő esetében alkalmazható és egyszerű konstrukciós kialakítású berendezés alkalmazásával foganatosítható. Az adott célt olyan eljárással érjük el, amelynél a találmány értelmében a redőzéshez szükséges erőt kifejtő legalább egy elemet a tömlő hossztengelye körül forgatjuk. A találmány szerinti eljárás célszerű foganatosítási módja esetében a redőzőerőt kifejtő elem és a tömlő között a redőzés művelete közben folyamatos, folytonos erőzáró kapcsolatot tartunk fenn. A találmány szerinti eljárásnál a redőzéshez szükséges erő nagysága állandó és az erővektor a tömlő hossztengelye körül forgó mozgást végez. Az eljárás segítségével tehát elsőízben válik lehetővé a redőzés valóban folyamatos, folytonos munkafolyamattal történő foganatosítása. A képződő hernyózat fő jellemzője a rendkívül egyenletes redőzet kialakulása és a hernyózat járulékos intézkedések nélkül eddig el nem ért egyenessége. A redőzéshez szükséges erőt a tömlő hossztengelyének vonatkozásában folyamatosan és a tengely körül történő helyileg állandó és meghatározott műveleti feltételek biztosíthatók a tömlő, különösen bél vagy műbél minimális igénybevételének egyidejű elérésével, ami az eddigiekben ismeretessé vált, redőzőujjakat alkalmazó eljárásoknál különösen azért nem volt lehetséges, mivel a tengelyirányban mozgatott redőzőujjakat a redőzés művelete közben, tehát éppen a tömlővel való legnagyobb erőhatás melletti érintkezésük fázisában, ill. időpillanatában járulékosan még sugárirányban kifelé irányulóan is lengetni, ill. mozgatni kellett. A találmány szerinti eljárást foganatosítani lehet oly módon, hogy a redőzendő tömlőt tüskére felhúzva továbbítjuk valamely ellentámaszig, aholis a tüske gáz, különösen levegő bevezetésére, tehát a tömlő felfúvásám szolgál és alkalmas. E tüskének ezen túlmenően járulékos és jelentős szerepe, hogy a hernyózatot tartja, ill. hordozza, egyenesen megvezeti és belső átmérőjét meghatározza. A hernyózatnak a tüskéről való lehúzása, tehát eltávolítása a tömlők bizonyos fokú sérülési veszélyével jár, (különösen rendkívül finom, vékonyfalú tömlőknél. Ezen hátrány kiküszöbölése érdekében a tüskét — önmagában ismert módon — többnyire enyhén kúposra képezik ki és felületét rendkívül simára alakítják ki. Előnyös továbbá, ha a redőzés közben jó csúszási feltételeket biztosító kenőanyagot, főleg olajat táplálnak be a tüske és a redőzendő tömlő belső felülete közé (belső olajozás). Ismeretes továbbá az is, hogy a pontos körhengeralaktól csupán csekély mértékben eltérő kúpos tüskék kialakítása és az ezzel járó műszaki intézkedések meglehetősen ráfordítás-és költségigényesek. A fentiekben részletesen leírt részprobléma előnyös megoldása és kiküszöbölése válik lehetővé a találmány szerinti eljárás további finomítása révén. E finomítás lényege abban áll, hogy a redőzéshez szükséges erőt kifejtő legalább egy elemet ugyancsak a tömlő hossztengelye körül forgatjuk, ugyanakkor a tömlőt a képződő, konzolszerűen szabadon kinyúló, külön vagy járulékosan például belső tüskével meg nem vezetett hernyózat ellenében redőzzük. Konzolszerű szabad kinyúlás alatt tehát azt értjük, hogy a hernyózatot adott esetben alkalmazott rövid csonktól eltekintve mindenfajta belső megvezetés, te-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2