166082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerlésre kerülő szalagvégek összehegesztésére, különösen dinamó-acélok gyártásához

166082 gyártás azonban technológiai nehézségekkel is jár. A hagyományos hideghengerművi technológiai berendezéseknél (pácoló, hengersor, harangkemencék, vágósorok) nagymértékben, mintegy 40—50%-kal csökken a termelékenység. Problé- 5 mát és ezáltal gazdaságtalanságot okoz az is, hogy a reverzáló gép minden egyes „szúrásánál" a nagy súlyú hengereket újból és újból föí kell gyorsítani és le kell lassítani, kisebb tekercssúlyok esetén pedig többször kell a végeket befogni. 10 A dinamóacélok hideghengerlésénél az eddigi ismeretek szerint a tekercseket nem lehetett hagyományos technológiával összehegeszteni még annyira sem, hogy azokat a pácoló soron át lehetne vezetni. A pácolás folyamatossága ugyan- 15 is végtelenített szalagokat kíván. Az eddigi módszer esetében a varratok nagymértékben ridegedtek és törtek már a mozgatás hatására is, és így azok kihengerlését általában meg sem merték kísérelni. 20 A bevezetőben említettük, hogy a leggyakoribb megoldás a szalagvégek összetűzése, amelyet éppen a hegesztéssel együtt járó — fentiekben említett — nehézségek indokolnak. Az öszrszetűzés azonban ugyancsak hátrányos, mert 25 nemcsak hogy lelassítja a termelékenységet, de a görgők élettartamát is károsan befolyásolja. A fenti problémák megoldása érdekében számos kísérlet történt a szalagvégeknek hegesztés útján való megfelelő minőségű végtelenítésére. 30 Ilyen kísérletek folytak Magyarországon a Dunai Vasműben, valamint a Salgótarjáni Acélárugyárban, mely utóbbiról a Kohászati Lapok 1965. 9. számában lehet olvasni. A salgótarjáni kísérletek szerint a dinamó-acélszalagok végeit kö- 35 zönséges kézi ívhegesztéssel, valamint széndioxidvédőgázas kézi ívhegesztéssel kapcsolták össze. Bizonyos eredményeket el is értek, de a technológiai folyamatosságát nem lehetett biztosítani. 40 A Dunai Vasműben a hegesztési kísérletek elsősorban arra irányultak, hogy az összetűzés műveletét meg lehessen takarítani. A tűzőgép alkalmazásával ugyanis a pácoló sor folyamatos termelését nem lehetett biztosítani, mert a te- 45 kercsvégeknek a tűzőgépig való vezetése, az abba való bejuttatása és az összetűzés művelete aránylag hosszú időt vett igénybe. Ennél a kézi összehegesztés is lényegesen rövidebbnek bizonyult. 50 Történtek kísérletek dinamó-acélszalagvégek közé történő — a szalagvégekkel azonos keresztmetszetű — alacsony széntartalmú acélok tompán való behegesztésével is. A siker csak részleges volt, mert kétszer annyi sorjázási munkát " kellett elvégezni, és a varratok továbbra sem voltak kihengerelhetők, noha a pácoló sor jobb kihasználása lehetővé vált. Világosan alátámasztja a dinamó-acélok hengerlésének általában fennálló nehézségeit a KGM ®* Gépipari Technológiai Intézetének 1969. évi 20. számú célprogramja, amely megállapítja, hogy a ferrites szövetű acélok (pl. dinamó-acél) hegesztése elfogadható eredménnyel világviszonylatban megoldatlan. 65 A dinamó-acélok villamos ellenállása ugyanis az ötvöző elemek jelenléte miatt aránylag nagy. A nagy ellenállás azt eredményezi, hogy leolvasztó tompahegesztésnél a leolvasztási folyamat során az anyag igen gyorsan elég. Ennek következtében, valamint amiatt, hogy az ilyen ötvözött anyagok hővezetőképessége aránylag rossz, nehezen hozható létre a hegesztéshez szükséges megfelelő hőkörzet. E nehézség kiküszöbölése érdekében próbálkoztak a villamosteljesítmény csökkentésével, de sikertelenül. Az ismert hegesztőgépek legkisebb beállítható villamos teljesítménye sem adott megfelelő hőkörzetet bármilyen előtolási sebességgel és zömítési erővel párosult. A mégfelelő hőkörzet biztosítására másik lehetséges megoldásnak kínálkozott az előtolási sebesség fokozása. Ennek következtében ugyanis a találkozó felületek mentén intenzívebb a szikrázás és nagyobb mértékű a hőfejlődés. Természetesen a sebességnövelésnek is határai vannak, amit a kísérletek világosan .igazoltak is, mert egy bizonyos határon túl a szikrázás meg sem indult, mert a szalagvégek villamosoan rövidrezáródtak. Nem járt eredménnyel a zömítési nyomóerő növelése sem, mert bizonyos határerőn túl az ütköző végek annak hatására helyzetükből kitértek. Hátrányosnak mutatkozott a dinamó-acélok hegesztésénél az is, hogy az ütközőfelületek fémes kötésének folyamatosságát a benne maradt szilíciumdioxid zárványok megbontották. A szilícium jelenléte egyébként is szemcsedurvulást, és így az acél ridegedését eredményezi. A rendelkezésre álló irodalmi és gyakorlati adatokból a fentiek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a dinamóacélok folyamatos leolvasztó tompahegesztése a hagyományos módszerekkel nem valósítható meg. A találmány célja a dinamó-acélok eredményes, teljesítőképes és jó minőségű hegesztésének lehetővé tétele a fentiekben vázolt hibák kiküszöbölésével. Feladata ezen belül a találmánynak, az egymással ütköző felületeken kialakuló — ridegtörést vagy szilárdságcsökkenést eredményező — zárványok könnyű eltávolíthatóságának megteremtése, továbbá a jó minőségű varrat eléréséhez elengedhetetlen hőkörzet biztosítása. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy fémes alkatrészeket tartalmazó hegesztőpornak az összehegesztendő szalagvégekre való rájuttatása esetében a szalagvégek villamos ellenállása lecsökken, és ennek eredményeként a szalagvégek között folyamatos szikráztatás és ugyanakkor a hőenergiát hatékonyabban tároló hőszigetelés tud létrejönni, és így olyan hotartalmú és kiterjedésű hőkörzet alakul ki, ami megfelelő minőségű varrat létrehozását teszi lehetővé. A kitűzött célnak megfelelően a találmányunk szerinti eljárás hengerlésre kerülő szalagvégek összehegesztésére, különösen dinamó-acélok gyártásához — amelynél az összehegesztendő szalagvégeket a szalagok hosszirányára megkö-2