166045. lajstromszámú szabadalom • Berendezés középütközős kapcsolatokhoz való vonó- és ütközőszerkezet előlről vagy alulról végrehajtandó utólagos beépítéséhez
5 166045 6 A találmányt kiviteli példák alapján közelebbről ismertetjük a csatolt rajzokon, ahol az 1. ábra egy alváz-homloktartó-részt alaprajzban mutat, a 2. ábra az 1. ábra szerinti A-A metszetet mutatja, nagyított méretarányban, 90°-kai a rajz síkjába forgatva, a 3. ábra az 1. ábra szerinti Z részt nagyobb méretarányban mutatja, a 4. ábra a 3. ábra szerinti B—B vonal mentén vett metszet, az 5. ábra egy másik alváz-homloktartó-részt alaprajzban mutat, a 6. ábra az 5. ábra szerinti C—C vonalon át vett metszet, nagyobb méretarányban, 90°-kai a rajz síkjába forgatva. Az 1. és 5. ábra szerint az előreszerelt 1 szerkezetegység a vonó- és ütközőszerkezet befogadására szolgáló 2 felvevőrészből és az 5 erőátviteli szerkezetből áll, amely utóbbit a 7 támrudak és a 8 nyomódarab képezi, és a 2 felvevőrésznek a homloktartóval ellentétes oldalát kengyelszerűen átfogja. Az 5 erőátviteli szerkezet a 2 felvevőrésszel és a jármű vázszerkezetével hegesztés útján van összekapcsolva, mimellett a felvevőrész és a járműváz kapcsolata a 3 homloktartó és az oldalsó 4 hosszirányú főtartók csomópontjain van kialakítva. A 2 felvevőrész a 3 homloktartóhoz egy nem ábrázolt kapcsolókar vízszintes kilengéseinek megfelelően tölcsérszerűen kiszélesített 10 közdarabbal kapcsolódik. A 10 közdarab az átépített járművön maradó 3 homloktartóval például hegesztéssel való kapcsolásához két függőleges 10a peremmel van ellátva, amelyek a 3 homloktartó falazat-kivágását kívül átfedik, és ezzel az 1 szerkezetegységet annak oldalsó helyzetében kicserélhetővé teszik. Belső méreteit tekintve a 10 közdarab megfelel a bevezetőben említett irányelveknek. A 10 közdarab a vonó- és ütközőszerkezet axiális elrendezése következtében, amit az 5. ábrán vázlatosan pont-vonallal tüntettük fel, függetlenül a vonó- és ütközőszerkezet beépítésének a módjától, "amit egyébként a járműtípus határoz meg. A 10a peremekkel ellátott 10 közdarab a már említett, beépítési módtól való függetlensége következtében egyedi elem, és mindkét beépítési módnál ugyanazon kivitelben alkalmazható. Amint ez az 5. ábrából továbbá kitűnik, a vonó- és ütközőszerkezet a 8 nyomódarab 8a talpfelületére és az elülső, a 2 felvevőrészen elrendezett 11 ütközőkre támaszkodik, amelyek rugózatuk előfeszítettsége révén a húzóerőket is átadják. Az 1. és 5. ábra szerint az 1 szerkezetegység a 3 homloktartóval szemközti végén hosszirányú mozgást megengedő módon van a 6 csúszótagokkal, ül. 6a csuklós tagokkal rögzítve, e csúszó-, Ül. csuklós tagok a példakénti esetekben egyik végükkel a jármű alvázkeretének a kereszttartójához vannak szilárdan rögzítve. A 6 csúszótagok laposacélból készülhetnek és az 1. ábra szerint az 5 erőátviteli szerkezeten kiképzett vezetőfelületekbe illeszkednek. Ezeket a vezetőfelületeket a 2. ábra szerinti kiviteli változatnak megfelelően a 7 támrudak I-alakú keresztmetszetének alsó és felső peremei képezhetik. A 6a csuklóstagok ellenben az 5. ábra szerint szüárdan vannak az 5 erőátviteli szerkezettel összekapcsolva. Az 1 szerkezetegység 5 hosszirányú mozgást megengedő kapcsolata az alvázkeret többi tartórészeivel így pl. a 4 hosszirányú főtartókkal is kialakítható. A vízszintes hosszirányú erőket az 5 erőátviteli szerkezet közvetlenül a 4 hosszirányú főtartókra viszi át, 10 mimellett az 1 szerkezetegység elasztikus hosszváltozásai a 6 csúszó-, ill. a 6a csuklós tagok által alkotott hosszirányú mozgást lehetővé tevő kapcsolatokon belül jelentkeznek. A kapcsolatot lényegében csak az 1 szerkezetegység felfekvése 15 következtében fellépő erők és a vonó- és ütközőszerkezet felfekvéséből származó erők terhelik, a kapcsolat lehetővé teszi az 1 szerkezetegység keresztmetszetileg és ezáltal súlyban is kedvezőbb kialakítását. Az 5. ábra szerint az eredeti, a 20 hosszirányú erők átadásában résztvevő és általában a 7 támrudak felett fekvő 13 diagonális támrudakat az alvázkeretben hagyják és adott esetben alsó oldalukon helyUeg kimunkálva, a 7 támrudakkal a 3 homloktartók közelében összehegesztik. 25 A 2. ábra szerint a 2 felvevőrész két U-lakú tartóból áll, amelyek peremei kifelé nyúlnak. A tartók között kialakult szabad keresztmetszet megfelel a bevezetőben említett irányelveknek. A 2 30 felvevőrész üyen kialakítása mellett a vonó- és ütközőszerkezet elölről vagy alulról beépíthető, a szerkezetet az alsó, nem ábrázolt csúszólemezek tartják. A 2 felvevőrész hátrafelé nyúló végét a 8 nyomótag 8a talplemeze zárja le. A 8a talplemezen 35 a 8b nyílás van kialakítva hagyományos, átmenő vonószerkezet átvezetésének a biztosítására, úgyhogy már a találmány szerinti berendezéssel későbbi, középütközős kapcsolatüzemre előkészített járművek is, amelyek a hagyományos vonószerke-40 zettel és a szokásos ütközőkkel vannak felszerelve, továbbra is alkalmazhatók. A 6. ábra a 2 felvevőrész olyan kialakítását mutatja, amely speciálisan a vonó- és ütközőszerkezet elölről való beépítésére szolgál, amint ez 45 meghatározott járműveknél előírás lehet. Abból a célból, hogy az ilyen beépítésnél az alsó csúszólemezeket megtakarítsuk, a 2 felvevőrész tartóinak alsó vízszintes peremei, a vonó- és ütközőszerkezethez való tartóként annak Lm hosszirányú kö-50 zéptengelye felé lehetnek behajlítva. A 2. és 6. ábrából kitűnik, hogy a 7 támrudak Sh vízszintes súlyvonalai a vonó- és ütközőszerkezet Lm hosszirányú középvonalának a síkjában fekszenek, így ez az elrendezés a hajlító-55 nyomaték kiküszöbölését eredményezi. A 3. és 4. ábrák részletesebben mutatják a 2 felvevőrész kapcsolatát a 8 nyomódarabbal és az 5 erőátviteli szerkezetnek a 7 rudazatával. Ezeken a rajzokon továbbá fel van tüntetve a jármű hossz-60 irányú középtengelyében fekvő 9 fékfíxponttám a tengelyfékrudazathoz, amely a 8 nyomódarab alsó oldalán van elrendezve. Ennek az elrendezésnek köszönhetően számos más átépített járműnél egyébként megkövetelt, a tengelyfékrudazathoz szükséges 65 költséges rögzítőelem elmarad. 3
