165958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glutársavamidek előállítására
5 165958 6 2-klór-6-etoxipiridin, 2-bróm-6-etoxipiridin, 2,6-diklór-4-metilpiridin, 2,6-dibróm-4-metilpiridin, 2,6-dietoxi-4-metilpiridin, 2-bróm-6-etoxi-4-metilpiridin. Az V általános képletű vegyületek szubsztituált 3-benzil-5-valerolaktámok, mimellett az R1—R 7 gyökök a fenti jelentésűek. Ezek a vegyületek csak abban különböznek az I általános képletű vegyületektől, hogy a heterociklusos gyűrűben egy —CO-csoport —CH2 -csoporttal van helyettesítve. A VI általános képletű vegyületek szubsztituált glutársavmononitrilek, előnyösen szubsztituált 3-benzil-glutársavmononitrilek, vagy szubsztituált 3-benzil-3-metil-glutársavmononitrilek. A II általános képletű vegyületeket például acetondikarbonsav funkcionális savszármazékainak III általános képletű vegyületekkel végzett reakciójával, a kapott 3-hidroxi-3-benzilglutársav-származékok dehidratálásával, a kettős kötés hidrogénezésével és adott esetben a védőcsoportok lehasításával állítjuk elő. Ezt a két utóbbi reakciólépést természetesen fordított sorrendben is megvalósíthatjuk. Különösen előnyös, ha olyan acetondikarbonsav-származékokat alkalmazunk, amelyekben a két karboxilcsoport 4,5-dihidro-l,3-oxazol-gyök alakjában vagy di-terc-butilészterként van jelen. Ezeket a vegyületeket előnyösen bisz(4,4-dimetil-4 5-dihidro-l,3-oxazol)-származékaik alakjában alkalmazzuk. Ezeket például úgy állítjuk elő, hogy a védett ketocsoporttal rendelkező vízmentes diícarbonsavakat 2-amino-2-metil-propanollal reagáltatjuk, előnyösen valamely közömbös szerves oldószerben, például benzolban, toluolban vagy xilolban forralva, a képződött víz azeotrop eltávolítása közben. A III általános képletű vegyület és az acetondikarbonsav-származék reakcióját önmagában ismert módon valósítjuk meg. Előnyösen a Grignard-reakció körülményei között dolgozunk valamely oldószer, különösen valamely éter, így dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán vagy etilénglikoldimetiléter jelenlétében, beadagolhatunk azonban egyéb közömbös oldószereket is, például benzolt vagy toluolt. Előnyösen úgy járunk el, hogy a III általános képletű vegyületek éteres oldatait a funkcionális acetondikarbonsav-származék oldatába csepegtetjük. A reakcióhőmérséklet -10 C° és 120C° közötti, előnyösen az oldószer forráspontja körüli érték. A mellékreakciók lehetőség szerinti visszaszorítása céljából közömbös gáz, előnyösen nitrogén vagy hidrogén atmoszférában is dolgozhatunk. A kapott 3-hidroxi-3-benzil-glutársav-származékok dehidratálását savas katalizátorokkal, például szervetlen savakkal, így kénsawal, sósavval, foszforsawal, bórtrifluoriddal vagy szerves savakkal, így trifluorecetsawal, triklórecetsawal, metánszulfonsawal, p-toluolszulfonsawal vagy hidroxietilénszulfonsawal vagy pedig savanyú sókkal, így káliumhidrogénszulfáttal végzett kezeléssel valósíthatjuk meg, ezt már a reakcióelegy feldolgozásának körülményei között végezzük. A kapott 3-hidroxi-3-benzil-glutársavakat, illetve azok funkcionális származékait közömbös oldószerben valamely savas katalizátor jelenlétében is melegíthetjük. A kettős kötésen a hidrogén átrendeződést s megvalósíthatjuk katalitikus hidrogénezéssel vagy kémiai redukálószerek segítségével. Alkalmas katalizátorok a katalitikus lúdrogénezéshez például az alábbiak: nemesfém-, nikkel- és kobalt-katalizátorok, valamint rézkrómoxid. A nemesfémkatalil0 zátorok lehetnek hordozós katalizátorok (például szénre felvitt palládium vagy kalciumkarbonátra vagy stronciumkarbonátra felvitt palládium), oxidkatalizátorok (például platinaoxid) vagy finoman eloszlatott fémkatalizátorok. A nikkel- és kobalt-1S katalizátorokat előnyösen Raney-fém katalizátorként alkalmazhatjuk, ezenkívül a nikkelt kovaföldre vagy horzsakőre, mint hordozóra felvitt katalizátort is felhasználhatjuk. A hidrogénezést megvalósíthatjuk szobahőmérsékleten és normál 20 nyomáson vagy pedig megnövelt hőmérsékleten és/vagy megnövelt nyomáson. Előnyösen 1 at és 100 at közötti nyomáson és -80 C° és •150C° közötti hőmérsékleten végezzük a hidrogénezést, a reakciót előnyösen valamely oldószer, így víz, me-25 tanol, etanol, izo propán öl, terc-butanol, etilacetát, tetrahidrofurán vagy ecetsav jelenlétében valósítjuk meg. A hidrogénezéshez felhasználhatjuk a szabad savakat vagy a funkcionálisan átalakított sav-származékokat. A hidrogénezés körülményeit úgy kell 30 megválasztani, hogy a molekulában jelenlevő egyéb redukálható csoportok, illetve rendszerek, például az aromás gyűrű vagy a karboxilcsoportok ne károsodjanak. Ezért előnyösen normál nyomáson végezzük a hidrogénezést oly módon, hogy 35 a reakciót a számított mennyiségű hidrogén felvétele után megszakítjuk. A kettős kötés hidrogénezését megvalósíthatjuk nascens hidrogénnel is. Ezt például fémekkel végzett kezeléssel és savakkal vagy bázisokkal végez-40 hetjük. így például alkalmazhatjuk cink és valamely sav vagy alkálilúg elegyét, vas és sósav vagy ecetsav elegyét vagy pedig ón és sósav elegyét. Eljárhatunk úgy is, hogy nátriumot vagy valamely egyéb alkálifémet használunk rövid szénláncú al-45 kohóiban, így etanolban, izopropanolban vagy butanolban. Alkalmazhatunk továbbá alumínium-nikkel-ötvözetet is lúgos-vizes oldatban, adott esetben etanol hozzáadásával. A nátrium- vagy alumínium-50 amalgám is alkalmas vizes-alkoholos vagy vizes oldatban nascens hidrogén előállítására. A reakciót megvalósíthatjuk heterogén fázisban is, ekkor előnyösen vizes és benzolos vagy toluolos fázist alkalmazunk. Az alkalmazott reakcióhőmérséklet 55 szobahőmérséklet és az alkalmazott oldószer forráspontja közé esik. A II általános képletű kiindulási anyagokat Michael-addícióval is előállíthatjuk, ekkor maionésztereket addicionálunk VIII általános képletű 60 vegyületekre - ahol R9 nitrilcsoportot vagy -COOR8 általános képletű csoportot jelent és R'-R8 a fenti jelentésű -, az észter- és adott esetben a nitrilcsoportot elszappanosítjuk, majd dekarboxilezést végzünk, például vizes savban vég-65 zett forralással. 3
