165816. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vízoldhatatlan, a bőr által elviselhető szárított enzim adduktok előállítására - mosószerként
3 165816 4 csapadékot az oldatból elválasztjuk és szárítjuk. Lecsapószerként különösen előnyösen tannint és oldhatóvá tett lignint (pl. ligninszulfonátot) alkalmazhatunk. Tannin alatt az Ulimann: Enzyklopädie der technischen Chemie 3. kiadás, 11. kötet 593-594. oldalon, ill. Kirk-Othmer: Enzyklopedia of Chemical Technology 2. kiadás, 12. kötet (1967) 319-325. oldal szakkönyvekben meghatározott természetes anyagokat értünk. Fermentlé alatt a mikroorganizmusok növekedésének befejeződése után nyert táptalajoldatokat értünk. Tanninon kívül kémiai kezeléssel vízoldhatóvá tett különböző ligninek és ligninszármazékok (pl. ligninszulfonát) is felhasználhatók. Az enzim kvanititatív lecsapásához szükséges tanninmennyiség természetesen a fermentlé összfehérjetartalmától függ, minthogy a tannin a jelenlevő egyéb, nem az enzimből származó fehérjékkel is reakcióba lép. Az optimális lecsapási körülmények meghatározása céljából a 10 g/l összfehérjetartalmü szűrt fermentléhez különböző pH-értékeken változó mennyiségű tannint adunk és az elöntésre kerülő maradék lé (szennyvíz) aktivitását megmérjük. Az eredmények azt mutatják, hogy 4—8 pH-tartományban a fermentlében levő összfehérje 1 grammjára számított 0,05—5 g tannin a proteáz gyakorlatilag teljes lecsapásához elegendő. A lecsapást előnyösen 5—7 pH-értéken és az enzim-oldatban levő 1 g összfehérjére számított 0,2—1 g tanninnal végezhetjük el. Analóg módon a fermentlé első szürletéhez különböző pH-értékeken változó mennyiségű technikai ligninszulfonátot adva azt találtuk, hogy a proteáz lecsapása 3—8, előnyösen 3—4 pH-tartományban az enzim-oldatban levő összfehérje 1 grammjára számítva 0,07-7 g, előnyösen 0,3-1,5 g ligninszulfonáttal hajtható végre. A lecsapás hőmérséklete nem játszik szerepet, azaz a fermentlevet az adott évszaktól függően különböző hőmérsékleteken reagáltathatjuk a lecsapószerrel; hűtés vagy melegítés nem szükséges. A lecsapószert célszerűen olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy az élesre szűrt szűrlet enzimaktivitása 0 vagy alacsony érték legyen. A találmányunk szerinti lecsapási eljárás előnye a kisózáson vagy szerves oldószer hozzáadásán (ez utóbbit a sókhoz hasonlóan nagy koncentrációban kell alkalmazni) alapuló szokásos lecsapási módszerrel szemben, hogy a szennyvizek kezelése jelentős mértékben könnyebb és a környezet szennyezésének veszélye sokkal kisebb. Enzimeknek illetve enzimtartalmú oldatoknak tanninnal való kezelése régóta ismert. Már a 128.419 sz. német szabadalmi leírásban javasolták pankreatinnak csersawal történő kezelésével olyan oldhatatlan pankreász-készítmény előállítását, mely a savas gyomornedvben oldhatatlan, azonban a bélben kifejti lebontó hatását. Az eljárás hátránya, hogy az enzimhatás jelentős károsodást szenved; e tekintetben utalunk a 183.713 sz. német szabadalmi leírásban foglaltakra. A későbbiek folyamán több javaslatot tettek enzi' meknek tanninnal való lecsapására. Ezek célja lehetőleg tiszta enzim-készítmény előállítása volt, melynek során a tannin hozzáadásával az enzimeket kísérő szennyezéseket lecsapták, vagy az enzim-tannin csapadékból az enzimet szerves oldószerekkel tiszta formában kioldották. Az enzim-tannin csapadékok izolálását, szárítását és felhasználását azonban még nem ismertették. Az 1.156.900. sz. brit szabadalmi leírásban a 5 lecsapás gazdaságosabbá tételére enzimeknek tanninnal való lecsapását írták le. Az említett brit szabadalmi leírásban foglalt megállapítások szerint azonban tanninnal a lecsapás gyakran nem végezhető el és ezért fehérje egyidejű hozzáadását írták elő. Tiszta 10 gyógyászati enzimkészítmények előállítása céljából a lecsapott termékből az enzimet acetonnal ismét kioldották. Az 1.642.619 sz. DOS-ban hasonló tisztítási eljárást ismertettek, melynek során lecsapószerként szin-15 tetikus cserzőanyagokat alkalmaztak. A csapadékból a szervetlen sókat és a cserzőanyagokat vízzel illetve víznek szerves oldószerekkel képezett elegyeivel történő mosással eltávolították tiszta enzim előállítása céljából. A szintetikus cserzőanyagok alkalmazása 20 azonban azzal a hátránnyal jár, hogy az enzim-cserzőanyag addukt leválása — különösen megöregedett cserzőanyagok esetében — lassan vagy egyáltalán nem játszódhat le (erre a körülményre az 1.914.309 sz. DOS pót-szabadalmi bejelentésben is utalnak). Az 25 1.914.309 sz. DOS-ban ezért a szintetikus cserzőanyagokhoz szerves vagy szervetlen savak sóinak hozzáadását javasolják. A képződő sótartalmú szennyvíz azonban komoly problémát okoz. Az 1.948.177 sz. DOS-ból ismeretes, hogy enzi-30 mekből és polimerekből álló adduktok mosószerekben alkalmazhatók. Polimerként előnyösen etilénmaleinsavanhidrid-kopolimereket alkalmaznak. A kicsapásnál azonban az enzim részben inaktiválódik és ezért oldószer-elegy alkalmazását javasolták, mely 35 olyan szerves komponenst (pl. dimetilszulfoxidot) tartalmaz, mely az enzimet legalább részben oldja. Szerves oldószer alkalmazása az eljárás gazdaságosságát természetesen hátrányosan befolyásolja és jelentős szennyvízproblémákat is előidéz. 40 A fentiekben tárgyalt irodalmi helyeken nem írták le az enzimtannin addukt izolálását és szárítását. Az adduktot nem alkalmazták mosószerként, minthogy attól kellett tartani, hogy az oldhatatlannátétel az enzim mosóhatását hátrányosan befolyásolja és vas-45 tartalmú vízben a mosóoldat elszíneződik. A találmányunk szerinti terméknek mosószerként való alkalmazásakor a fenti zavaró körülmények meglepő módon nem lépnek fel. A találmányunk szerinti enzim-tannin adduktot tartalmazó mosószer 50 tisztító hatása a gyakorlatban használatos, szabad enzimet tartalmazó mosószerével azonos. Literenként 1 g FeCl3 • 6H 2 0-t tartalmazó mosóoldattal (ez az ivóvízben előforduló vastartalom sokszorosa) végrehajtott kísérletek során a várakozással ellentétben a 55 mosóoldat elszíneződése nem következett be. A mosószerben erős enzim-tannin addukt felesleget alkalmazva sem jelentkezett tintakék elszíneződés. A találmányunk szerinti vízoldhatatlan enzimadduktok jelentős és mind ez ideig nem tapasztalt 60 előnye, hogy a bőr által kitűnően elviselhetők. Az oldhatatlanná tett enzimek a molekulák hiányzó mozgékonysága miatt nem tudják kifejteni a bőrre hidrolitikus hatásukat. A por alakú enzim-koncentrátumokkal kapcsolatban a korábbiakban leírt bőr- és 65 nyálkahártya-irritációk ezért a találmányunk szerinti 2
