165806. lajstromszámú szabadalom • Izoxazolpirimidin-származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

3 hatékonyságot mutatnak vad zabbal szemben, mely a lenkultúrákban igen gyakran előforduló gaznövény. A találmány szerinti eljárással előállított új, her­bicid hatású vegyületek szubsztituált izoxazolpiri­midinszármazékok. Ezeknek a vegyületeknek a szer­kezetét az I általános képletben mutatjuk be, amely általános képletben R és R' jelentése azonos vagy különböző, éspedig egyenes vagy elágazó szénláncú, kisszénatomszámú (1—4 szónatomos) alifás csopor­tok. Az új izoxazolpirimidinszármazékok közül azok rendelkeznek előnyös herbicid hatással, amelyekben mind R, mind R' szénhidrogéncsoport. Különösen előnyös tulajdonságúak azok a vegyületek, ame­lyekben az R- és R'-szubsztituens egyike izopropil­vagy terc.-butilcsoport, és a másik 1—3 szénatomos szénhidrogéncsoport vagy terc.-butilcsoport. Az új vegyületek hektáronként 0,5 kg-nál kisebb mennyiségben használva hatásosan gátolják több fűféle és nagylevelű növényfaj növekedését. A her­bicid hatású készítményeket ismert módon hasz­nálhatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított herbicid hatású vegyületek új osztályába az I általános kép­letű vegyületek tartoznak, ahol R és R' jelentése azonos vagy különböző, éspedig egyes vagy elágazó szénláncú, kisszénatomszámú (1—4 szénatomos) alifás csoportok. Az új izoxazolpirimidinszármazékokat a kiindu­lási anyagok megfelelő megválasztásával egyszerűen előállíthatjuk. A szintézisút vázlatát a II egyenlet­rendszeren mutatjuk be, ahol a találmány szerinti eljárással előállított új, herbicid hatású izoxazol­pirimidinszármazék az I általános képletű vegyület, és ahol R és R' az előzőekben megadott csoportokat jelenti. Az új izoxazolpirimidinszármazékok szintézisére használt közbenső termékek nagy részének előállí­tása ez ideig nem ismert. Annakérdekében, hogy a szakemberek a találmány szerinti új vegyületeket könnyen előállíthassák, az alábbiakban ismertetjük a példák szerinti eljárásokban használt közbenső termékek elkészítésének módját. A közbenső termé­kek leírása után a példákban az izoxazolpirimidinek előállítását ismertetjük. A hőmérsékletet minden esetben °C-ban adjuk meg. Ha másként nem jelöl­jük, a csökkentett nyomást vízlégszivattyúval biztosítjuk. AIII általános képletű alkénnitrileket maionsav -nitril és a megfelelő trialkil-o-alkanát reagáltatásá­val állítjuk elő, amikor a megfelelő 2-cián-3-alkoxi­-2-alkónnitril keletkezik. Az eljárást Taylor és Gar­cia (J. Org. Chem. 29, 2166 [1964]) ismertetik, akik hasonló módon 2-cián-3-etoxi-2-penténnitrilt és 2-cián-3-etoxi-2-buténnitrilt állítottak elő. A fentiek szerint előállított alkoxiszármazékot lúgos hidrolí­zissel a megfelelő, IV általános képletű 3-hidroxi­származékká alakítjuk. A 2-cián-3-hidroxi-2-alkén­nitrilt úgy is előállíthatjuk, hogy a malonsavnitrilt káliumkarbonát jelenlétében a megfelelő savanhid­riddel reagáltatjuk, mint ahogy ezt a következő példákban részletesen ismertetjük. 1. példa A 2-cián-3-hidroxi-2-hexénnitril előállítása 4 2,5 liter vízmentes éterben 132,1 g malonsavnit­rilt oldunk, és az oldatot öt literes, keverővel, hő­mérővel, adagolócsővel és megfelelő gyűjtőedény­nyel felszerelt háromnyakú lombikba öntjük. Az ol-5 dathoz 331,7 g káliumkarbonátot adunk, majd a vaj­savanhidrid adagolásának kezdete előtt 5 percen át keverjük az elegyet. Két óra alatt, adagonként 506,2 g vajsavanhidridet adunk a reakcióelegyhez. A reakció exoterm. Ezt követően egy órán át, visz-10 szacsepegő hűtő alatt forraljuk az elegyet, 15 °C hőmérsékletre hűtjük, majd 1,5 liter jeges vízbe öntjük. A vizes reakcióelegy pH-ját tömény sósav­val savasra állítjuk, majd éterrel extraháljuk. A szerves oldószeres fázist elkülönítjük, telített nát-16 riumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfáttal víz­mentesítjük, majd szobahőmérsékleten, csökken­tett nyomáson betöményítjük. A termék elkülöní­tésére a desztillációs maradékot filmbepárlón (az oszlop hőmérséklete 85—90 °C; nyomás: 17 Hgmm) 20 desztilláljuk, amikor 76 g 2-cián-3-hidroxi-2-hexén­nitrilt kapunk, amit további tisztítás nélkül hasz­nálhatunk. Az előállított vegyület szerkezete infra­vörös és mágneses magrezonancia spektruma sze­rint a várt szerkezettel azonos. Egy másik kísérlet-25 ben előállított kismennyiségű terméket benzol és ligroin (30—60 °C) elegyéből kikristályosítva 63— —64,5 °C olvadáspontú, szilárd halmazállapotú anyagot kapunk. Az előzőekben ismertetett eljáráshoz hasonlóan 30 a következő vegyületeket állítjuk elő: 2-cián-3-hidroxi-4-metil-2-penténnitril, olvadáspont 93—95 °C és 2-cián-3-hidroxi-4,4-dimetü-2-penténnitril, olvadáspont 164—166 °C. 35 A 3-hidroxiszármazék (IV általános képletű ve­gyület) foszforpentakloridos kezelésével a következő példában ismertetett módon, előállítjuk a megfelelő vegyület). 40 2. példa A 3-klór-2-cián-2-hexénnitril előállítása Keverővel, gázcsapdával és megfelelő gyűjtő­edénnyel felszerelt literes lombikba 49,5 g, 500 ml benzolban oldott 2-cián-3-hidroxi-2-hexénnitril ol-45 datát öntjük. Az oldatot jégfürdőben lehűtjük, majd adagonként, 15 perc alatt 75,7 g foszforpen­takloridot adunk hozzá. Az elegyet 5 P C hőmérsék­leten három órán át, majd szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. Ezután egy órán át vissza-50 csepegő hűtő alatt forraljuk az elegyet, majd 5 °C hőmérsékletre hűtjük és 45 percen át kéndioxid gázt buborékoltatunk át rajta. Ezt követően 5 °C hő­mérsékleten további 2 órán át keverjük az elegyet. A keverés befejezése után felmelegítjük az oldatot és 55 35 °C hőmérsékleten, csökkentett nyomáson, az illé­kony vegyületek eltávolítására desztilláljuk. A desz­tillációs maradékként kapott 35 g 3-klór-2-cián-2--hexénnitril forráspontja 18 Hgmm nyomáson 100—110 °C. Az előállított vegyület szerkezetét 60 mágneses magrezonancia spektrumának felvételével és vizsgálatával bizonyítjuk. A fenti eljáráshoz hasonlóan a következő vegyü­leteket állítjuk elő: 3-klór-2-cián-2-buténnitril, forráspontja 27 Hgmm 65 nyomáson 96—98 °C; 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom