165632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro- 2H-ciklopenta [b] furán -2- ON származékok előállítására

13 165632 14 karbonát-oldattal, majd vízzel mossuk, végül betöményítjük. 61 g (V) általános képletű terméket kapunk. 58 g így kapott terméket 50 :50 arányú etilacetát — Skellysolve B úeleggyel átitatott 2 kg szilikagélen kromatografálunk. 5 Eluálószerként 50 : 50, 70 : 30 és 80 : 20 arányú etilacetát - Skellysolve B elegyet használunk. 24,9 g terméket kapunk, amely NMR spektrum alapján az (V) és (VI) általános képletű vegyület elegye. 22,6 g így kapott termékelegyet 100 ml 10 60 :40 arányú hangyasav-víz elegyben oldunk, és az elegyet 1 órán át 25 C°-on állni hagyjuk. Az oldatot ezután vákuumban bepároljuk, és a maradékot diklórmetánban felvesszük. A diklórmetános oldatot 5%-os, vizes nátriumhidrogén- 15 karbonát-oldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk és bepároljuk. 17,5 g barna, olajos terméket kapunk, amely beoltás hatására kristályosodik. A kristályos terméket benzollal eldörzsöljük. 9,9 g (VI) általános képletű vegyületet 20 kapunk kristályos termék formájában. Tetrahidrofurános átkristályosítás után analitikai tisztaságú, 72-74 C° -on olvadó terméket kapunk. A termék infravörös abszorpciós spektrumában a következő maximumok észlelhetők: 2740, 1755, 25 1710, 1695, 1195, 1165, 1020, 955 és 910 cm"1. A termék NMR-spektrumában 5 = 1,8—3,4, 5,0-5,4 és 9,92 értéknél lép fel maximum. 5. példa VII. általános képletű vegyület, ahol Y 1-pentil-csoportot, a hullámos vonal endo-konfigurációt jelent. 35 6,6 g n-hexil-trifenilfoszfónium-bromid 20 ml benzollal készített szuszpenziójához keverés közben, nitrogénatmoszférában 10 ml 1,6 mólos hexános n-butil-lítiüm-oldatot adunk. 10 perc elteltével a szuszpenzióba 1,66 g, a 4. példa 40 szerint előállított (VI) általános képletű vegyület benzolos oldatát csepegtetjük (az adagolás 15 percet vesz igénybe), majd a reakcióelegyet 2,5 órán át 65—79 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet lehűtjük, a szilárd anyagot kiszűrjük, benzollal 45 mossuk, és az egyesített szűrletet és mosófolyadékot híg, vizes sósavoldattal és vízzel extraháljuk. A szerves oldatot nátriumszulfát fölött szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. 3,17 g olajos terméket kapunk. A nyers (VII) általános 50 képletű vegyületet 400 g szilikagélen kromatografáljuk. Az adszorbenst 30 :70 arányú etilacetátciklohexán eleggyel itatjuk át, és ugyanezt az oldószerelegyet használjuk eluálószerként. Az eluátumot 20 ml-es frakciókba gyűjtjük. A 47-50. 55 frakciókból 0,8 g (VII) általános képletű vegyületet különítünk el. A termék NMR-spektrumában 6 = 0,6-3,0, 4,4—5,1 és 5,4 értéknél jelenik meg maximum. A mellékreakciók kiküszöbölése érdekében előnyösen úgy járunk el, hogy a 60 foszfónium-bromídból és n-butü-lítiumból előállított Wittig-reagensből szűréssel elkülönítjük a lítiumbromidot, és az így kapott oldatot adjuk a (VI) általános képletű vegyület azonos térfogatú benzolos oldatához. 65 6. példa VIII. általános képletű vegyület, ahol W 1-pentü-csoportot, a hullámos vonal endo-konfigurációt jelent. „A" eljárásváltozat: 0,8 g, az 5. példában kapott (VII) általános képletű vegyület 10 ml benzollal készített oldatához 1,0 g ozmiumtetroxid és 15 ml benzol elegyét adjuk. 24 óra elteltével a reakcióelegybe 30 percig kénhidrogént vezetünk, majd a kivált fekete szilárd anyagot kiszűrjük. A szűrletet bepároljuk. 393 mg olajos terméket kapunk. A fekete szilárd anyagot etilacetátban szuszpendáljuk, a szuszpenziót ismét kénhidrogénnel kezeljük, majd az elegyet a fenti módon feldolgozzuk. További 441 mg olajos terméket kapunk. Az olajos terméket lOOg szilikagélen kromatografáljuk, eluálószerként 40:60 arányú acetondiklórmetán elegyet használunk. Az eluátumot 20 ml-es frakciókba gyűjtjük. Két (VIII) általános képletű izomert kapunk. A 20-30. frakcióból 0,3 g nagyobb mozgékonyságú (tehát kevésbé poláros) izomert különítünk el, amelynek NMR spektrumában a következő jellemző sávok jelennek meg: 0,6-1,8, 2,0-2,4, 2,4-3,3, 3,4-3,8 és 4,6-5,0 6. A 31-40. frakcióból 0,28 g kisebb mozgékonyságú izomert kapunk, amelynek NMR spektrumában a következő jellemző sávok észlelhetők: 0,7-1,9, 2,0-2,3, 2,4-3,3, 3,4-3,9 és 4,6-5,0 6. „B" eljárásváltozat: 7 ml N-metil-morfolinoxid - hidrogénperoxid komplex (Fieser és mtsai: „Reagents for Organic Syntheses" 690. oldal, John Wiley et Sons Inc., New York, N. Y. /1967/), 8 ml tetrahidrofurán, 14 ml terc-butanol és 2 ml terc-butanolban oldott 2 mg ozmiumtetroxid elegyét körülbelül 15C°-ra hűtjük. A fenti elegyhez lassú ütemben, körülbelül 2 óra alatt, 15-20 C°-on 3,95 g, az 5. példában kapott (VII) általános képletű vegyület 12 ml tetrahidrofurán és 12 ml terc-butanol elegyével készített oldatát adjuk. A reakcióelegyet további 2 órán át keverjük, ezután az elegyhez 0,4 g nátriumtioszulfátot tartalmazó 14 ml vízben szuszpendált szűrési segédanyagot (például 0,8 g magnéziumszilikátot) adunk, és a szilárd anyagot kiszűrjük. A szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradékhoz 200 ml vizet adunk, és az elegyet diklórmetánnal többször extraháljuk. A diklórmetános oldatot magnéziumszulfát fölött szárítjuk, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A kívánt terméket tartalmazó elegyet kapunk. Az elegyet a 6A példában leírt módon kromatografáljuk. 1,44 g nagyobb mozgékonyságú, illetve 2,15 g kisebb mozgékonyságú izomert kapunk. A termékek NMR spektrumában 6=0,6-1,8, 2,0-2,4, 2,4-3,3, 3,4-3,8 és 4,6-5,0s értéknél, illetve 6=0,7-1,9, 2,0-2,3, 2,4-3,3, 3,4-3,9 és 4,6-5,0 értéknél jelennek meg jellemző sávok. 7