165632. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro- 2H-ciklopenta [b] furán -2- ON származékok előállítására

9 165632 10 zisnek vetjük alá. Az epoxid-vegyületeket kö­rülbelül 25 C°-on hangyasawal, előnyösen lé­nyegében 100%-os hangyasawal reagáltatjuk. Reakcióközegként közömbös oldószereket, például diklórmetánt, benzolt vagy dietilétert alkal- s mázhatunk. Mindkét eljárásban gyakran képződik közbenső termékként olyan (XII) általános képletű vegyület, ahol M és E egyike hidrogénatomot, másika 10 formil-csoportot jelent. Ezt a vegyületet általában nem különítjük el, hanem lényegében 100%-os hangyasawal reagáltatva (XIII) általános képletű vegyületté alakítjuk. A (Xni) általános képletű vegyület a formü- 15 csoportot az oldalláncban a- vagy 0-konfígurá­cióban tartalmazó izomerek formájában képződik. Az izomerelegyet elválasztás nélkül, közvetlenül (Xo) és (X/3) általános képletű vegyületek 20 elegyévé alakítjuk úgy, hogy a (XIII) általános képletű izomerelegyet rövidszénláncú alkanolban, például metanolban vagy etanolban valamely gyenge bázissal, például alkálifém-karbonáttal, -hidrogénkarbonáttal vagy -foszfáttal, előnyösen 25 nátrium- vagy káliumhidrogénkarbonáttal reagál­tatjuk. A lúgos hidrolízist 10-50 C°-on, előnyösen körűméiül 25 C°-on hajtjuk végre. Termékként (XQ) \S (Xß) általános képletű vegyületek elegyét kapjuk, amelyekben a hidroxil-csoport a- vagy 30 ^-konfigurációban kapcsolódik az oldallánchoz. Az a- és 0-diolokat ismert módon különítjük el egymástól. Különösen előnyösen kromatográfiás módszereket alkalmazunk, adszorbensként például szilikagélt vagy alumíniumoxidot használunk. 35 A (B) reakcióvázlaton feltüntetett (VII), (XI), (XII), (XIII), (Xa) és (Xß) általános képletekben a terminális csoportok nem egyeznek meg egymással. A (VII) általános képletben Y csak 40 1-pentil- vagy l-pent-2-inil-csoportot jelenthet, míg a további képletekben W ezen kívül cisz-l-pent-2-enil-csoportot is képviselhet. Amint már az (A) reakcióvázlattal kapcsolatban közöltük, a W helyén cisz-l-pent-2-enil-csoportot tartalmazó ve- 45 gyületeket a —C=C— csoport ismert redukciójával állíthatjuk elo. A redukciót az epoxid-képzés után bármelyik lépésben végrehajthatjuk. A (X) általános képletű vegyületeket termé- 50 szetesen az (A) és (B) reakcióvázlaton felsorolt bármelyik közbenső termékből kiindulva is elő­állíthatjuk. A (X) általános képletű vegyületeket előnyösen a (Villa) vagy (VIII) általános képletű triciklusos lakton-glikolokból kiindulva állítjuk elő. 55 Az (I), (IV), vagy (VI) általános képletű oxo-vegyületek racém elegyeit új módszerrel rezolváljuk. A rezolválás menete a következő: a) az oxo-vegyületeket optikailag aktív efed­rinnel reagáltatva oxazolidin-diasztereomerek ele- 60 gyévé alakítjuk, b) legalább az egyik oxazolidin-diasztereomert elkülönítjük az elegyből, c)az oxazolidin-vegyület hidrolízisével fel­szabadítjuk az optikailag, aktív oxo-vegyületet, és 65 d) az optikailag aktív oxo-vegyületet el­különítjük. Az (I) általános képletű vegyületek rezolválása során az aldehid-vegyületet oprikailag aktív efed­rinnel, például d- vagy 1-efedrinnel vagy d- vagy 1-pszeudoefedrinnel reagáltatjuk. A reagenseket közel ekvimoláris mennyiségben alkalmazzuk, és a reakciót oldószerben, például benzolban, izopropil­éterben vagy diklórmetánban hajtjuk végre. A reakció viszonylag széles hőmérséklettartományban (például 10—80C°-on) könnyen végbemegy, a mellékreakciők kiküszöbölése érdekében azonban előnyösen 20-30 C°-on dolgozunk. Az (I) ál­talános képletű vegyületek átalakítása néhány perc alatt lezajlik. Az oldószert ezután előnyösen vákuumban lepároljuk. Termékként oxazolidin­diasztereomereket kapunk. Az elegyből ismert módon, például kristályosítással vagy kromatog­rafálással elkülönítjük az egyik (vagy mindkét) diasztereomert. Az elkülönítést előnyösen kristá­lyosítással végezzük. A kapott szilárd oxazolidint megfelelő oldószerből, például izopropiléterből többször átkristályosítjuk, és így az egyik diasztereomert lényegében teljesen tiszta álla­potban kapjuk. Ezután az oxazolidin ismert módon végrehajtott hidrolízisével felszabadítjuk az aldehidet. Azt tapasztaltuk, hogy a hidrolízist különösen előnyösen végezhetjük vízzel meg­nedvesített szilikagél-oszlopon, ahol az oszlop egyúttal elválasztja az efedrin-vegyületet az al­dehidtől. Az eluátumfrakciókat ezután össze­gyűjtjük, és az optikailag aktív (I) általános képletű aldehidet a frakciók bepárlása útján elkülönítjük. Az átkristályosított diasztereomer anyalúgjai az ellenkező konfigurációjú optikai izomert tartal­mazzák. A második diasztereomert előnyösen azonban nem ebből az anyalúgból különítjük el, hanem úgy járunk el, hogy az (I) általános képletű aldehidet az ellenkező konfigurációjú efedrin-vegyülettel reagáltatjuk, majd a kapott szilárd anyagot — ami a másik diasztereomer — a fenti módon tovább kezeljük. A fenti eljárás általánosítható egyéb aldehidek és ketonok rezolválására, továbbá a (VI) és a (IV) általános képletű vegyületek rezolválására is felhasználható. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. A példákban ismertetett infravörös spekt­rumokat Perkin-Elmer 421 infravörös spektro­fotométeren vettük fel. Amennyiben mást nem közlünk, a spektrumfelvételhez hígítatlan (tiszta) mintákat használtunk. Az NMR spektrumokat Varian A—60 spektro­fotométeren vettük fel, deuterokloroformos ol­datban, tetrametilszilán belső standard alkal­mazásával. A cirkuláris dikroizmus görbéket Cary 60 kiíró spektropolariméteren vettük fel. A kromatografálás során az eluátumfrakciók gyűjtését akkor kezdjük, amikor az eluátumfront eléri az oszlop alját. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom