165556. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szilárd tűzoltó készítmények előállítására

3 165556 4 juk és olyan oldószerrel hozzuk érintkezésbe, mely a kristályos karbamidot nem oldja, a megolvasztott karbamidot azonban igen. Előnyösen alkalmazhatunk vizes készítményeket, különösen előnyösen vizet. A folyadékot többféleképpen' alkalmazhatjuk a reakciónál, így pl. eljárhatunk oly módon, 'hogy az egyik reaktáns oldatát vagy szuszpenzióját a másik reaktánshoz adjuk, vagy a folyadékot az oldat vagy szuszpenzió képzése céljából a szilárd reaktánsok keverékével összekeverjük. Eljárásunk előnyös foganatosítási módja szerint az egyik reaktánst teljesen feloldjuk (általában a karbamidot oldjuk fel teljesen, mely vizes közegekben rendkívül nagymértékben oldódik). Az. elpárologtatást előnyösen 100 C°-nál magasabb hőmérsékleten végezhetjük el, mikoris az eljárás sebessége nő. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy az elpárologtatást alacsonyabb hőmérsékleten (pl. 40—100 C°-on), a párolgás elősegítése céljából csökkentett nyomáson végezzük el. A találmányunk tárgyát képező eljárás előnyös foganatosítása módja szerint a folyadékot és a reaktánsokat tartalmazó oldatot vagy szuszpenziót elpárologtatás előtt különálló cseppekre választjuk szét. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az oldatot vagy szuszpenziót fűtött szalagra vagy tálcára csepegtetjük és az elpárologtatás után képződő szilárd terméket lekaparjuk és összegyűjtjük, s ily módon a fűtött felületet a reakcióelegy friss cseppeinek befogadására előkészítjük. Eljárásunk különösen előnyös foganatosítási módja szerint a reaktánsokat tartalmazó szuszpenzióból vagy oldatból porlasztással finom cseppeket képezünk. A permetet fűtött felületre vihetjük fel — vagy előnyösebben — forró atmoszférába permetezhetjük be. Az utóbbi módszernél — melyet „porlasztvaszárításnak" nevezhetünk — a cseppecskék az elpárologtatási lépésnél egymástól el vannak választva és a szilárd terméket finom eloszlású alakban kapjuk. A porlasztvaszárítás tehát eljárásunk különösen előnyös foganatosítási módja tűzoltásra alkalmas finom porok előállításánál. A porlasztvaszárítás további előnye, hogy a termék szemcsenagysága és eloszlása a porlasztvaszárító berendezés működési körülményeinek beállításával könnyen szabályozható. A porlasztvaszárításos eljárásnál az elpárologtatáshoz és a szárított részecskék melegítéséhez szükséges hőt előnyösen oly módon biztosíthatjuk, hogy a porlasztókamraba forró gázt táplálunk be (pl. a kémiai reakcióhoz szükséges hőmérsékletnél előnyösen legalább 100 C°-kal magasabb hőmérsékletű gázt). Azt találtuk, hogy a reaktánsok részére szükséges hő átadásához előnyösen 200—1000 C°, különösen 300—600 C° hőmérsékletű gázok bevezetése célszerű. Az anyagok áramlási sebességét a porlasztókamrában oly módon választjuk meg, hogy a kilépő gázok hőmérséklete 40—300 C°, előnyösen 100—160 C°, különösen előnyösen 125— 150 C° legyen. Ezek az értékek közel állnak a jó kitermelést biztosító reakcióhőmérsékletékhez. A forró gáz a levegő egy vagy több komponenséből állhat. Legkedvezőbbnek a levegő bizonyult, azonban bármely más stabil gáz is felhasználható. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy az elpárologtatásnál használt ,. atmoszféra nagyobb mennyiségű széndioxidot tartalmaz (pl. 1—10 térfogat%), minhogy ily módon a karbamid és szénsavas só kívánt reakciótermékének kitermelése növelhető. E vegyület összegképlete az L168.092 számú brit szabadalmi leírás szerint MC2N2H3O3. A nagyobb széndioxid-koncentrációt előnyösen oly módon biztosíthatjuk, hogy a reaktánsokat tartalmazó oldat vagy szuszpenzió bepermetezésénél forró atmoszféráként szabad lángon vagy olajlángon hevített levegőt alkalmazunk. Ez a módszer még nagyobb széndioxid-koncentrációk .kialakításánál is előnyös, így- pl. olyan esetekben, amikor a szénsavas sót valamely hidroxid felhasználásával in situ képezzük. Előnyösnek bizonyult továbbá az az intézkedés, melynek során az elpárologtatásnál felhasznált légkör vízgőzt (előnyösen 10—30 térfogat% mennyiségben) is tartalmaz. E vízgőz egy részét az adott esetben felhasznált víztartalmú folyadék elpárologtatásával is biztosíthatjuk, azonban szükség esetén további mennyiségű vízgőzt is betáplálhatunk. Eljárásunk egyik foganatosítási módja szerint a két reaktánst —:

előnyösen a keverés valamely formájának felhasználásával — vízzel vagy víztartalmú folyadékkal elegyítjük oly módon, hogy legalább az egyik reaktáns gyakorlatilag teljesen oldódjék. A későbbi porlasztási művelet szempontjából előnyös, ha .mindkét reaktáns feloldódik. Amennyiben azonban a feloldatlan szilárd részecskék szemcsenagysága a cseppek méreteihez (pl. 10—500 ji átmérő) viszonyítva nem túl nagy, eljárásunk hatékonyan felhasználható olyan szuszpenzió esetében is, melyben az egyik komponens oldott alakban és a másik szuszpendálva van jelen. Víztartalmú folyadékként előnyösen vizet alkalmazhatunk, azonban. víztartalmú oldatokat vagy szuszpenziókat is felhasználhatunk, melyek adott esetben oldhatatlan szilárd anyagokat is tartalmazhatnak. E célra előnyösen alkalmazhatunk olyan oldhatatlan szilárd anyagokat, melyek a végső termékbe bedolgozva kedvező tulajdonságokat biztosítanak (pl. folyást elősegítő adalékként finom eloszlású szilíciumdioxidot). A fenti módszerrel a terméknek a reaktánsokkal szemben inert, tűzoltásra alkalmas szerekkel (pl. káliumkloriddal, diciándiamiddal vagy káliumszulfáttal) továbbá inaktív szilárd anyagokkal (pl. homokkal, •fluorsparral, báriumszulfáttal, gipsszel vagy alumíniumoxiddal) képezett igen bensőséges keverékét állíthatjuk elő. A fenti eljárás különösen abban az esetben előnyös, amikor a keverék nagyobb fajlagos sűrűséggel rendelkezik, mint az eredeti termék (pl. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2