165513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás előregyártott építőelemek műanyaghab-injektálással történő előállítására

165513 7 8 ugyanúgy, mint a 12 csövek, amelyek a folyékony gyanta bevezetésére szolgálnak, keresztül vannak vezetve a 6 alsó keret-részen és adott esetben ugyancsak körül vannak véve töltőanyagokkal, (expandált üveggolyócskák, expandált pala, expandált salak, duzzasztott agyag stb.). A teljes egység, amelyet a 4—8 elemekből álló keret, a 12 és 15 csövekből álló két csőcsoport, és esetleg ezen kívül a házi használatra beépített szerelvények, valamint a könnyű töltőanyagok alkotnak, esetleg üvegszálakból álló szövettel, majd műanyagréteggel lehet borítva, a kizsaluzás megkönnyítése céljából. Ezután a 10 felső furnérlemezt elhelyezzük a 4—8 elemekből álló kereten, majd a 9 és 10 furnérlemezek közötti teljes egységet a 11 gördülőasztal segítségével mozgásba hozzuk, és az injektálóprés 1 és 2 lapjai közé juttatjuk. Ezután történik a 8 oldallapok szabályszerű, pontos elhelyezése az injektálópirés lapjai között. Ezek a 8 oldallapok alkotják a 4 keret oldalsó határolóelemeit, ily módon pontosan meghatározva a gyártandó panel szélességi méreteit. Ezzel biztosítva van a panel nagy felületeire merőleges 16 oldallap kialakítása. Természetesen kialakíthatók pl. 45°-os ferde oldallapok is a válaszfalak csatlakozásának megfelelő szögiben (4. ábra). A 8 sablon-oldallapokon kialakított kiugrásokkal ezekben a 16, 17 elem-oldallapokban már a gyártás során kiképezhetők vízzáró csatlakozást biztosító 16a, 17a bemélyedések. Az injektálóprés 2 felső lapja, amelyet a 3 emelők működtetnek, lefelé halad az előbb leírt egységre, és az alsó lapon nem ábrázolt, önmagában ismert csavarrendszer közbeiktatásával rögzített. Amikor a prés nyomást végez végre lehet hajtani a szintetikus gyanta injektálásának a műveletét. Célszerű erre a célra poliuretánhabot választani, mivel ez olyan .anyag, amely azonkívül, hogy előállítása egyszerű, viszonylag nagyszilárdságú és nagy kohézióval rendelkezik. A hab-injektálópisztoly fejét egymás után bevezetjük a 12 injektáló csövekbe. Abban a célszerű esetben, ha az injektálandó hab poliuretánhab, a 1:2 cső 13 bemeneti részei egy pisztolyhoz csatlakoznak, amely pisztoly rugalmas eszközök segítségével két nagynyomású és szabályozható injektálószivattyúra van szerelve. A két injektálószivattyú egy-egy tartályhoz van kötve, amelyek folyadék alakban egyrészt DESMOPHEN néven a kereskedelmi forgalomban kapható poliésztert és freon-bázisú expandáló ágenst tartalmaznak, másrészt a kereskedelmi forgalomban DESMODUR néven kapható izocianátot, valamint aktiválószert, pl. trietilamint. Ezek az alkotóelemek, amelyek injektált mennyiségei sztöohiometrikus úton vannak meghatározva, hatékonyan összekeverednek az injektáló pisztoly fejrészében. A folyadékok közötti keveredés eredményeként keletkező magas hőmérséklet elősegíti a reakciót. Ezután a még folyadékfázisban levő poliuretánhabot a pisztoly segítségével egyenként befecskendezzük a 12 csövekbe, és ez a folyadék a 4—8 elemek által alkotott keret belsejébe a 14 furatokon keresztül szabályozott módon hatol be, és azt egyenletesen tölti ki. A hab tehát a sablon valamennyi zónájába el tud jutni, még folyékony állapotban. Ha a injektálást egy olyan pontszerű forrástól kezdenénk, amely a keret szintjén helyezkedik el, a hab gyorsan megszilárdulna, és ebből a tényből következően azt kockáztatnánk, hogy a hab nem töltené ki a 4—8 elemek által alkotott keretet teljes egészében, és így befejezetlen panelt nyernénk. Ezenkívül abban az esetben, ha töltőanyagokat is alkalmazunk teherhordóelemek gyártása céljából, a találmány értelmében elkerüljük, hogy ezeket a töltőanyagokat a habáram egy távolabbi zóna felé kiszorítsa, ami bekövetkeznék abban az esetben, ha a 4 keret szintjén egy pontszerű forrástól kiindulva hajtanánk végre az injektálást. A 14 furatok átmérői és elhelyezésük a 12 cső palástja mentén változtatható, és annak a habmennyiségnek a függvényében van meghatározva, amelyet be kell juttatni a panel e 12 csövekkel szomszédos részébe, oly módon, hogy a 12 csövek környezetében részről-részre haladva a habmennyiség arányos legyen a kitöltendő térfogattal. A találmány egy másik fontos jellemzője szerint a 12 csövek ellenállóképes, szilárd anyagból, pl. fémből vannak kiképezve, és helyükön maradnak az injektálási művelet befejezése után is, ily módon erősítőszerkezetet alkotva az előregyártott panel számára. Természetesen a sablonban, a gyártás egy kezdeti jstádiumában sík merevítőelemek is behelyezhetők a 12 csövek közé, és ezáltal azok is járulékos erősítőszerkezetet alkothatnak. Egy automatikus időkapcsoló lehetővé teszi, hogy a megkívánt mennyiségű habanyagot injektáljuk a sablon valamennyi részébe, amely mennyiségek arányosak a vonatkozó szabad térfogatokkal. Az előregyártott panel kizsaluzása az injektálás után történik, mihelyt a poliuretán polimerizálódott és stabilizálódott. A hab ily módon biztosítja a kohéziót az előregyártott építőelemet alkotó valamennyi elem között, amely építőelem fal-, mennyezet-, vagy padlóelem lehet, és ez utóbbiak attól kezdve, hogy elegendő merevséggel rendelkeznek, csekély súlyukból következően könnyen mozgathatók. Ugyanakkor előnyt jelent, hogy semmiféle járulékos elővigyázati intézkedésekre nincs szükség. A kizsaluzás után a vázat alkotó 12 csövek bármilyen erre alkalmas módon elvághatok a 6 alsó keresztrész szintjén, és ily módon olyan paneleket nyerünk, amelyeket az 1. és 2. ábrák is tartalmaznak. Ez a panel szerkezetileg tehát a 18 habanyagiból és az abba ágyazott 12 csövekből áll. A 4 keret megfelelő kialakításával, amint az 1. ábra mutatja, a 2. ábrán látható panel egy 19 ajtónyílással rendelkezhet. Amint a fent leírtakból látható, a találmány olyan eljárást szolgáltat építőelemek, főként panelek injektálással történő előállítására, 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4