165476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás száraz vastartalmú készítmény előállítására

3 sa (LD5 o) mintegy 50' mg/kg testsúly, ami noha nagyobb, mint a vas-dextrin és vas-dextrán ké­szítmények toxicitása, lehetővé teszi 200 mg vas­nál nem nagyobb adagok beadását embereknek. A vas ezekben a „Jectofer" néven forgalomban levő készítményekben olyan apró részecskék alakjában van, hogy gyorsan felszívódik mind a nyirokedényeken, mind a véredényeken ke­resztül. A részecskék kis mérete és a viszonylag kis molekulasúly azonban azt jelenti, hogy a be­adott vasnak mintegy 3i0%-a kiválasztódik a ve­sékben. A beadott vas visszamaradt része igen nagy mértékben vérképzésre hasznosul. Eszerint bár „Jectofer" használatánál a vas-dextrán és vas-dextrin számos fogyatékossága elkerülhető, még mindig maradnak hátrányok, nevezetesen a beadott vas viszonylag nagy részének elvesz­tése a veséken keresztül, és az akut toxicitás, amelyek azonban nem korlátozzák a „Jectofer" használhatóságát 200 mg vasnál nem többet tar­talmazó egyes adagokban emberek számára, de szükségessé teszik nagyszámú injekció beadását egy-egy betegnek. A dextrin redukálócsoportjai a vas(III)ionokat vas(II)ionokká alakíthatják részben át, és nemkívánatos mellékhatásokat okozhatnak nagyon nagy egyszeri adagok alkal­mazása esetén. Mint már közöltük, az intramuszkuláris injek­cióra szánt vaskészítmények eddigi stabilizáló­szerei cukrot vagy cukorpolimereket, például dextrint vagy dextránt tartalmaztak, amelyek stabilizáló hatásúak egy vas(III)ionokat tartal­mazó kolloidra semleges pH-nál. Ezeknek a sta­bilizálószereknek közös tulajdonságuk, hogy re­dukálócsoportokat tartalmaznak, amelyek bizo­nyos mértékben átalakítják a vas(III)iont az in­jekciós oldatban vas(II) ionná. A vas(II)ion nem­kívánatos komponens intramuszkuláris alkalma­zásra szánt vaskészítményekben, mert toxikus, és az oldatoknak a betegekbe való befecskende­zése esetén nemkívánatos mellékhatásokat okoz­hat. Az injekciós oldatban jelenlevő toxikus vas(II)ionok mennyisége toxicitása miatt korlá­tozza az egy-egy injekcióval beadható vas meny­nyiségét. Találmányunk fő célja egy száraz vastoészít­mény előállítása kiindulási anyagul egy intra­muszkuláris beadásra alkalmas vaskészítmény előállítására, amely stabilizálószerként olyan új polimert tartalmaz, amely (1) képes a vas(III)iont fiziológiai pH-értékek­nél stabilizálni, (2) a vas(III)iont az injekciós oldatban csak jelentéktelen mértékben redukálja vas(II)­ionná, (3) komplexet képes alkotni vas(III);ionnal, és ennek a komplexnek kicsi a toxicitása, és intramuszkuláris befecskendezés után nagymértékben reszorbeálödik egy intra­muszkuláris depóból, viszont csak kis rész­ben választódik ki a veséken át, (4) olyan komplexet képez vasi(II: I)ionnal, amelynek toxicitása lehetővé teszi több mint 5001 mg vas beadását komoly mellék­hatások nélkül. 65476 4 Noha a stabilizálószerként használt új polimer fő alkalmazási területe az intramuszkuláris in­jekcióra szánt vaskészítmények előállítása, más alkalmazási lehetőségek is kitűnnek a követke-5 zakből. Nevezetesen az új polimer komplexeket képes alkotni a nehézfémek, például a vas, a kobalt, a nikkel és az alumínium ionjaival. Kü­lönösen értékes tulajdonsága a találmány sze­rinti polimernek az, hogy képes a vasi(III)iont 10 fiziológiai pH-értéknél stabilizálni, és így olyan vaskomplexet alkot, amelynek előnyös terápiai tulajdonságai vannak, és felhasználható intra­muszkuláris vagy intravénás injekciókban az ilyen kezelést igénylő emlősök — beleértve az 15 embert — számára, A találmány tárgya eljárás száraz vaskészít­mény előállítására kiindulási anyagul egy intra­muszkuláris és intravénás injekciónak alkalmas, stabilizálószerként fiziológiailag ártalmatlan, 20 vízben duzzadó polimert tartalmazó vaskészít­mény előállítására. A polimer egy hidroxikar­bonsav és egy több értékű alkohol kondenzációs terméke egy lúgos oldatban epoxidokká átala­kítható halogénezett alifás alkohol vagy egy így 25 kapott epoxid polimerizálószerrel. A reagáló anyagok pontosabban a következő­képpen határozhatók meg. Hidroxikarbonsavon egy 2—10 szénatomos, 1 —3 kaírboxilcsoportot és. 1—9 hidroxilcsoportot tartalmazó alifás hidroxikarbonsavat értünk. Ilyen hidroxikarbonsavak például az aldonsa­vak, vagyis az áldozókból képződő, HOOC—• —(CHOH),— OH2 OH általános képletű — ebben a képletben n értéke 0—8 — primer oxidációs termékek; a cukorsavak, vagyis a HOOC— —(CHOH)m —COOH általános képletű — ebben a képletben :m értéke 1—8 — polihidroxidikar­bonsavak; az uronsavak, amelyek a karboxil­csoportokon kívül aldehidcsoportofcat is tartal­maznak, és általános képletük HCO—<CHOH)D — •—COOH — ebben a képletben p értéke 1—8 —, valamint a ketoaldonsavak, amelyek a karboxil­csoportok mellett ketocsoportokat is tartalmaz­nak. Ilyen aldonsavaik például az eritronsav és a treonsav, a megfelelő tetrózok származékai, az arabonsav, xilonsav, ribonsav, lixonsav és apionsav, a megfelelő pentózok származékai; a glukonsav, mannonsav, gulonsav, idonsav, ga­laktonsav, talonsav, altronsav és allonsav, a megfelelő hexózok származékai; az a-glukohep­tonsav, /Ő-glukoheptonsav, a-maninoheptonsav, /?­-mannoheptonsav, a^galaheptonsav, /?-galahep­tonsav és fruktoheptonsav, a megfelelő heptó­_- zok származékai; a-gluikooktonsav, ^-glukook­tonsav, mannooktonsav és galaoktoínsav, a meg­felelő októzok származékai; a-glukononsav, ß­-glukononsav és mannononsav, a megfelelő no­nózak származékai, továbbá a-iglukodekonsav és 60 "-giükodekánsav, a megfelelő de&ózok származé­kai. Cukorsavak vagy aldarsavak például a tart-65 ronsav (HOOC—CHOH^COOH); tetrársavak: treársav és eritrársav; pentársavak: xilársav, ri­bársav , és arabonsav; hexársavak: mannársav,

Next

/
Oldalképek
Tartalom